Integratívan az evolúcióról - evolúciós tanulságok hívőknek (1)

Gondolom egyetlen engem rendszeresen olvasó olvasót sem ér meglepetésként, hogy számomra a modern tudomány nem ellenség - beleértve az evolúcióelméletet is. Most azonban messzebb merészkedek az egyszerű elfogadásnál, és egy néhány részes gondolatkísérletben arra vetemedek, hogy integratív módon kezeljem az evolúciót: megnézem mire jó egy hívőnek, vagyis mit tanulhatunk belőle keresztényként!

Első és talán második olvasatra is furcsának tűnhet felvetni a gondolatot, hogy a hitünknek bármilyen értelemben hasznára lehet az evolúciós teória. Sokak szerint az evolúció eleve az ördögtől való, istenellenes nézet, az ateizmus melegágya - ezért már a felvetésem is bicskanyitogató és abszurd. Mások esetleg nem gondolkodnak így, de nem is bolygatják a témát, mert szimplán nem érdekli őket, megint mások elfogadják ugyan az evolúciót, de külön kérdésként kezelik a hittől és nem gondolnak arra, hogy a kettőnek akármilyen hasznos találkozása lehet. Elismerem, jogos a felvetés, ugyan milyen értelemben lehet termékeny a hitünk szempontjából az evolúciós szemléletmód beépítése? Mit találhatunk benne, mit érthetünk meg belőle, ami integrálható a keresztény meggyőződésünkbe?

Nos, ez a rövid sorozat ilyen és ehhez hasonló kérdésekre akar felvetéseket megfogalmazni. Néhány dolgot azonban máris leszögezek itt, az elején. Egyrészt, minden bejegyzésem abból fog kiindulni, hogy az evolúcióelmélet meglátásai alapvetően helyesek. Nem akarok erről itt és most újabb vitát nyitni, nem akarom ezt bizonygatni, hanem most egyszerűen kiindulópontként kezelem majd. Ez a sorozat nem a "kreacionizmus kontra evolucionizmus" meglehetősen fárasztó, csontig lerágott és közismert vitájának újramelegítése! Ha valaki ilyesmire vágyik, bőségesen találhat erről szóló blogokat, folyóiratokat, könyveket. Nem haszontalan erről vitázni, de most éppen a sokszor már unalomig ismert vitákból akarok kicsit továbblépni és egy konstruktívabb kísérletre vetemedem. Másrészt, nem vagyok biológus, ezért nem szeretnék belebonyolódni az evolúcióelmélet szakmai kérdéseibe sem, hanem inkább az egész fejlődéselmélet szemléletmódjából következő gondolatokat szeretném pozitív módon integrálni a hitem bizonyos aspektusaiba. Abban hiszek ugyanis, hogy a teremtett világ feltárása és jobb megértése - amire a tudományos vizsgálat végső soron a legalkalmasabb - olyan dolgokat hozhat felszínre, amiből hívőként is sokat tanulhatunk, sőt a hitünk részévé is tehetünk. A kapcsolat a két terület - az evolúció és a hitünk - között azonban nem lehet erőltetett, ezért én is arra fogok törekedni, hogy némileg magától értetődő pontokra mutassak rá. Nem valamiféle forradalmiságra törekszem, hanem csupán a figyelem felkeltésére. Azt gondolom, az elmúlt évtizedek - főleg a neoprotestáns vonalon - annyira arra szocializáltak minket, hogy az evolúció puszta gondolatával szembeállítsanak, hogy még az egyértelmű "tanulnivalókat" sem vagyunk képesek meglátni.

Egy nagyon rövid, illusztrációnak szánt gondolattal kezdeném.

Nulladik témaként feldobok tehát egy labdát, mégpedig egy olyat, ami manapság is rendre előkerül - legutóbb például Orbán Viktor nagy visszhangot kiváltott tusványosi beszéde kapcsán. Mindenki tud arról, hogy Adolf Hitler milyen rafinált módon csavarta ki az evolúcióelmélet szemléletmódját és tette egyfajta szociáldarwinista fajelméletté a náci propagandában. Kicsit olyasféle dolog volt ez, mint amikor a keresztesháborúk során a bibliai-teológiai magyarázatokat mintegy "hozzácsavargatták" emberek szisztematikus kiirtásához. Mind a Bibliát, mind az evolúciót felhasználták különféle ideológiai célokra, és erről sem a tudomány, sem a Biblia nem tehetett, hiszen bármi kerülhet rossz kezekbe. 

Felsőbbrendű fajokról beszélni - merthogy most erre gondolok - igencsak nagy badarság, s ebben mind az evolúció, mind a helyesen értelmezett teológia egyetérthet. Ahogy Pál fogalmazott az Areopágoszon, Isten minden nemzetet egy vérből teremtett. A teremtéstörténet az ember eredetét sem több nemzetre vagy fajra vezeti vissza, a szigorú kreacionista értelmezés szerint a szó szoros értelmében csupán egyetlen emberpár a kiindulópont. Megintcsak ne nyissunk vitát Ádám és Éva történetiségéről - most nem ez a lényeg, hanem a szöveg mondanivalója: a Szentírás tanítása szerint nincsenek "emberfajok", akik felsőbbrendűek, míg más emberfajok alacsonyabbrendűek lennének. Az evolúció logikája is hasonló, elvégre a fajok egymás rokonai, ráadásul ma már a "homo" nemzetségből csak a "sapiens" létezik - tehát aki rasszista alapon "felsőbbrendű fajokról" elmélkedik, a keresztény hit és az evolúció alapján is ostobaságot beszél. Csak mi vagyunk itt, homo sapiens-szek, akiknek sem tudományos, sem keresztényi alapon nincs okuk utálni egymást. Ez tehát egy olyan pont, ahol a két terület mondanivalója egybecseng, és egyetérthetünk egymással.

Összefoglalva: minden ember ugyanazon fajhoz tartozik - ne legyél rasszista, mert az egyszerre megy szembe a természettel és az isteni renddel is! Itt folytatom legközelebb.