Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, ezt mindenki fújja a Biblia első oldaláról. Sokat vitatkoztak róla, hogy pontosan mit is jelent az Istenhez való hasonlóság, de azt senki nem vitatta a teológusok közül, hogy ez létezik és a miénk. Az evolúciós gondolat szerintem ehhez is hozzátesz egy fontos kiegészítést.
Pedig éppen az istenképűség kérdésében lehet helye a fejlődés gondolatának. Az istenképűség ugyanis nem egyszerűen valami, amit kaptunk és a miénk, hanem úgy is tekinthetjük, hogy potencialitás vagy feladat, amiben előre kell haladnunk. Másként fogalmazva, az Istenhez való hasonlóság nem olyasmi, amivel száz százalékban rendelkezünk, hanem valami olyan, ami töredékesen valósul meg bennünk a bűnös mivoltunk miatt, és amin éppen ezért folyamatosan dolgoznunk kell. De mennyire vagyunk képesek fejlődni egyáltalán és mennyire meghatározó az a genetika, amivel a fejlődéstörténetünk szerint rendelkezünk?
Matthew Nelson Hill egy némiképp mókás megjegyzést tesz a kereszténységről és az evolúcióról szóló munkájában, amikor úgy fogalmaz, a Burger King sült krumplija az ételek pornográfiája. A helyzet az, hogy genetikusan vevők vagyunk bizonyos ételek fogyasztására, szinte determináltan képtelenek vagyunk ellenállni az éppen sütés alatt álló szalonna jó illatának - hiszen a szalonna gazdag proteinben, zsíros, rendelkezik elég kalóriával ahhoz, hogy hosszabb időre energiát biztosítson. Az evolúció azután választotta ki az őseinket, hogy generációk éltek és haltak meg az ilyesféle táplálékért, bizonyos értelemben tehát "be vagyunk huzalozva" arra, hogy rajongjunk a cukorért és a zsíros ételekért. Azt mondhatjuk tehát, hogy majdnem a rabszolgái vagyunk a sült krumplinak és a szalonnának - és itt a "majdnem" kifejezés az, ami nagyon fontos! Nelson Hill szerint a Burger King sült krumplija azért az "ételek pornográfiája", mert hasonló módon működik a vágyakozás tekintetében, mint maga a pornó. A zsíros sült krumpli ételszerű szubsztancia, ami bár élvezetet nyújthat, mert rendelkezik a finom íz, a ropogós jelleg komponenseivel, de végső soron a túlzott fogyasztása egészségtelen. Akárcsak a pornográfia: szexuális jellegű élvezetet nyújt, az erotika elbűvölő és zsigeri komponenseit adja, de mégis egészségtelen módon ábrázolja és kezeli a szexualitást. És mind a sült krumpli, mind a pornó ráadásul igencsak addiktívak.
Nehéz helyzetben vagyunk, de nem reménytelenben. Az agyunk évmilliók kohójában fejlődött és fixált jellegzetességeket hordoz, amikkel szembe kellene szállnunk, miközben meglehetősen hajlunk az ellenkezőjére - a biológia legalábbis erre tanít minket. Kicsit hasonló ez Pál apostol zseniális gondolatmenetéhez, amikor a személyiségében lévő bűnről beszél a Róm 7,18-19-ben. Itt az apostol valami olyan képet fest le az olvasójának, mintha egy belső meghasonlottság működne az emberben. Szeretne menni egy irányba, de valami állandóan visszahúzza: "mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok."
Ugyanakkor az agyunknak vannak olyan részei is, melyek képesek más részek dominanciáját csökkenteni és segíteni bennünket a változásban. Rendkívül hosszú lenne most belemenni ennek biológiai ismertetésébe - amit már csak azért sem kísérelnék meg, mert nem vagyok hozzáértő -, de nagyjából a homloklebeny, mint az agy legfiatalabb része segít ebben bennünket, mely húszas éveinkre fejlődik ki igazán.
Mindebből szerintem azt érthetjük meg, hogy (1) alapvetően sok berögzült viselkedéstípussal születünk, de (2) az agyunk fel van készítve arra is, hogy képesek legyünk változni és fejlődni. Ha ehhez hozzátesszük az istenképűséget, mint fejlődési perspektívát, akkor talán még motiváltabbak lehetünk. Hiszen az istenképűségben való fejlődésnek van egy kitűzött célja is. Ez pedig nem az, hogy jobb hívővé váljunk - ez inkább a következménye lehet -, hanem hogy Krisztushoz egyre jobban hasonlítsunk. Ő ugyanis az ecce homo, az igazán istenképű ember, akiben minden megvan, ami felé fejlődhetünk.
Összefoglalva: az evolúciós gondolat erősen képbe hozta a fejlődés és előrehaladás sémáját, ami nekünk keresztényeknek az istenképűséggel kapcsolatban is felmerülhet. Ennek értelmében törekednünk is kell a hitbeli fejlődésre, hogy egyre jobban hasonlítsunk az igazán istenképű Krisztusra - még akkor is, ha megszámlálhatatlan évmilliók során az agyunk bizonyos viselkedéstípusokra próbál orientálni minket.
Sytka, ebben a posztban nagyon kevered a dolgokat. Nem minden fejlődés evolúció, sőt a (biológiai) evolúciónak nem is elsődleges kritériuma a fejlődés. Az evolúció TÖRZSFEJLŐDÉS!!! Biológiában a fejlődés és törzsfejlődés között az a lényegi különbség, hogy míg a fejlődés (egyedfejlődés, ontogenezis) egy EGYED változásait írja le az élete folyamán, addig a törzsfejlődés egy populációs fogalom, amely az élőlények populációinak időbeli változását vizsgálja. Így aztán az evolúció nem hozható kapcsolatba a fejlődéslélektan kialakulásával, ami korábban történt. Voltak persze olyan próbálkozások az evolúciós elmélet megszületése után, amelyek bizonyos evolúciós törvényszerűségeket próbáltak ráerőltetni fejlődéslélektani folyamatokra, de éppen az egyedi-populációs dichotómia miatt ezek tévesnek bizonyultak.
VálaszTörlésAmit a zsíros dolgok (de az édességek és húsok) iránti sóvárgásunkról írsz az alapvetően igaz, valóban evolúciós alapjai vannak. Azonban ebből nem következik az a kijelentésed, hogy "A zsíros sült krumpli ételszerű szubsztancia, ami bár élvezetet nyújthat, mert rendelkezik a finom íz, a ropogós jelleg komponenseivel, de végső soron egészségtelen.". Nos, a zsíros, édes és nagy fehérje tartalmú ételek önmagukban nem egészségtelenek, hanem csak TÚLZOTT fogyasztásuk. Az ilyen ételek az ember evolúciós múltjában limitált mennyiségben fordultak elő, ma viszont bőségesen és könnyen hozzájutunk, és könnyű túlzásba esni evolúciós ösztöneink miatt.
Az istenképűségre való törekvés (jelentsen ez bármit is) a hívő egyén saját életének fejlődési céljaként szerepel, tehát semmi köze az evolúcióhoz, de fordítva is igaz ez: evolúciós késztetéseink nem befolyásolják egy egyén konkrét életcéljait.
Péter, valóban, az evolúció nem a fejlődésről, hanem a változásról szól (alapvetően) - vagyis nem arról, hogy létezik egy konkrét cél, ami felé fejlődnek az élőlények és amit el kell érniük. Amúgy is a fejlődés önmagában értelmezhetetlen fogalom, hiszen valamihez képest lehetne mérni, vizsgálni, kezelni, értelmezni hogyan zajlik.
TörlésÉrtem és elfogadom amiket írsz - ki is javítottam az ominózus mondatot, mert igazad van, hogy a túlzott fogyasztás okoz kárt és nem maga a fogyasztás -, de a bejegyzés mindösszesen arra akarta felhívni a figyelmet, hogy 1) az evolúciós gondolat magával hozta, hogy a világot még inkább fejlődőnek, kibontakozónak lássuk (akkor is, ha ismétlem, az evolúció konkrétan nem erről szól), hogy hozzászokjunk a tényhez, hogy az egyszerűbb formákból bonyolultabbak, differenciáltabbak lehetnek. A komplexitásnövekedés, a kapacitások sokszorozódása, a diverzitás - nem állítom, hogy ezek a fogalmak soha nem kerültek elő Darwin előtt (mert igen), de azt gondolom, az evolúcióelmélet alaposan felhangosította őket.
Azt szerettem volna kifejezni, hogy egy keresztény hitű ember nem feltétlenül csak a rosszat ("korszellem, tehát akkor el kell utasítani!") láthatja meg ebben. A fejlődésgondolat számunkra is fontos, ha az istenképűségünket (=a Teremtőhöz való hasonlóságunkat) nem egy pontszerű, státuszjellegű adottságként, hanem életprogramként fogjuk fel. Mindösszesen ezt akartam mondani.
Más téma, mégis idetartozik: kíváncsi lennék a te véleményedre erről az írásról. Igaz, hogy maga Darwin rasszista volt, vagy ez valamilyen hangulatkeltés? Íme:
https://divinity.szabadosadam.hu/?p=32008
Sytka, mindenki számára, akit érdekel a tudománytörténet, ismert, hogy Darwin, kortársaihoz hasonlóan rasszista és szexista nézeteket is vallott a mai morális standardok szerint. Victoriánus kortársaihoz viszonyítva azonban meglehetősen liberális volt, hisz pl. ellenezte a rabszolgaságot, és annak eltörlését sürgette.
TörlésSzabadost kicsinyes küldetéstudata hajtja, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy támadja az evolúciót. Ezt megfelelő ismeretek és tájékozottság nélkül általában a cseresznyézés (cherry picking) módszerével végzi. Ezt a posztját is hazugsággal kezdi, és avval is fejezi be. A kezdő hazugság ez: „Szekuláris kultúránk egyik féltve őrzött titka Charles Darwin rasszizmusa.” Nem veszi észre, hogy hazugságát maga leplezi le, miközben megadja azt az internetes linket Darwin összes műveihez, ami mindenki számára korlátozás nélkül elérhető és olvasható. Ennyit az állítólagos féltve őrzött titokról.
Szabados Münchausen Ádám posztjával azt próbálja olvasóinak beadni, hogy az evolúció rossz és veszélyes, mert Darwin rasszista volt. Ez egy aljas szándékú, és kicsinyes ad hominem támadás a részéről, amin csak nevetni lehet. Ha valakinek nincs kedve nevetni az ilyen badarságokon, akkor hasonlóságokat kereshet Szabados háza táján, és alkalmazhatja fura gondolati logikáját, hogy kiderüljön annak abszurditása. Például, közismert, hogy Luther harcos antiszemita volt. Szabados Münchausen Ádám logikáját követve tehát kijelenthető, hogy emiatt a protestantizmus helytelen, és veszélyes is egyben, mert lám-lám, antiszemitizmusba torkollik.
Darwin nem a tudomány istene, még csak nem is prófétája, vagy pápája. Alkotott néhány nagyon jó, és néhány nagyon rossz elméletet. Az öröklődést például pángenezissel képzelte el. A jó gondolatai, elméletei beépültek a mai, modern evolúciós biológiába. Ez adja tudományos nagyságát, amiről a kicsinyes, rosszindulatú ad hominem támadások leperegnek.
"Szabados Münchausen Ádám posztjával azt próbálja olvasóinak beadni, hogy az evolúció rossz és veszélyes, mert Darwin rasszista volt. Ez egy aljas szándékú, és kicsinyes ad hominem támadás a részéről, amin csak nevetni lehet."
TörlésSzerény véleményem szerint inkább ironikus görbetükör a megjegyzés, ami az ad hominem támadások nevetségességéről szól, megtoldva egy konkrét témban alkalmazott kettős mércével.
Péter:
Törlés"Szabadost kicsinyes küldetéstudata hajtja, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy támadja az evolúciót."
Igen, én is ezt látom, szerintem is ott munkál masszívan az egész mögött a "minden alkalmat megragadok és mindig csak negatívan írok róla" motívum, így alapvetően nekem is hiteltelen Ádám ebben a témában.
"Ennyit az állítólagos féltve őrzött titokról."
Nem akarom Ádámot megvédeni, de gyanítom, hogy nem azt érti féltve őrzött titok alatt, miszerint a szó szoros értelmében ne lennének ezek az infok hozzáférhetők. Inkább azt, hogy nem ismertek, az emberek nem ilyen fénytörésben látják Darwin személyét, ezt nem népszerű mondani róla. Pont úgy, ahogy Lutherről is írod - ha az ő nevét halljuk, nem az antiszemitizmusra asszociálunk. Ez persze így van jól, Darwint sem azért értékeli a tudománytörténet, mert rasszista volt, ahogy Luther sem az egyháztörténet, mert élete végén antiszemita műveket (is) írt.
Egyébként meg (szerintem) tök mindegy milyen ember volt Darwin. Az a lényeg, amit tudósként letett az asztalra. Tőlem lehetett láncdohányos is, aki kifordítva hordta az alsógatyáját és ezzel rossz példát mutatott a kortársainak. Oké, a rasszizmust utálom, ma már úgy látjuk, hogy az ilyesmi menthetetlen, de gyanítom a maga korában Darwin nem annyira lógott ki a keretből ezügyben. (Ahogy egyébként Luther idejében az antiszemitizmus sem volt annyira kirívó jelenség sajnos.)
Sytka, az, hogy valami nem ismert, vagy nem népszerű elég relatív. Az egyetemen a biológus hallgatók kétszer is hallhatnak erről előadást, az evolúciós biológia bevezető előadásai között, és tudománytörténeti kurzusokban. Egyébként minden kijelentéseddel egyetértek.
TörlésAz istenképűség tudatosítása valóban fejlesztheti az egyént. A közösséget is, mert az élet és a méltóság tiszteletére nevel. Boldogabb, sikeresebb az a társadalom, amelyben menő dolog fejlődni és tiszteletet adni.
VálaszTörlésSokat számít tehát, hogy feltevésünk szerint az ember egy szerető intelligencia teremtménye-e vagy random, személytelen folyamatok mellékes származéka.
Tökéletesen egyetértek! Röviden megfogalmaztad, amit én hosszan! :-)
Törlés