2022. október 26., szerda

És az egyház Puzsérja?

Egy korábbi bejegyzésben már írtam Puzsér Róbertről, mégpedig valami olyasmit, hogy ő a szókimondó és kendőzetlen stílusával nyomokban prófétát tartalmaz. Puzsér pofátlannak tűnő és több esetben vulgáris retorikáján hiba lenne keresztényként is fennakadni. Sokkal fontosabb tény ennél, hogy  gyakran beszélgetőpartnerei szeme közé vág fontos gondolatokat, sőt merem állítani, kimond olyan dolgokat, melyeket az emberek többségének nincs lehetősége, platformja, opciója kimondani. Ám van még valami vele kapcsolatban, ami ezeknél is szembeszökőbb és hangsúlyosabb.

Ha Magyarországon valaki függetlenségről mer beszélni, akkor simán körberöhögik. Van ebben valami vicces. Hiszen a "körberöhögők" tetemes része, miközben mással kapcsolatban elképzelhetetlennek véli a függetlenséget, szeret önmagára függetlenként gondolni, vagyis olyan valakiként, aki objektívközeli módon értelmezi a valóságot és nem igazán befolyásolható. Természetesen mivel okos és rafinált, nem lehet megvezetni semmiféle ideológiai kísérlettel. Ha ellenzéki, akkor úgy hiszi, hogy mivel 444-et és Telexet olvas, átlát a szitán - hiszen a "független" sajtó emlőit szopogatja, ahonnan azért mégis a megbízhatóbb információ áramlik. A hősök és forradalmárok balról érkeznek, a jobboldalon még tévedésből se nagyon van igazság. Ha kormánypárti, akkor meg jól tudja, hogy a liberális nyugat, Brüsszel, Soros Gyuri bácsi, a melegek és főleg Gyurcsány mindenért a felelős. A sokadjára kétharmados vezetés, abszolút teljhatalommal a zsebében semmiről sem tehet, inherens tulajdonsága a hibátlanság.

A politikai elit sokat melózik azon nap, mint nap, hogy mindkét törzs dühös igényeit folyamatosan kiszolgálja ezzel a maszlaggal: a saját törzs tagjait dicsőítse, az ellenséges törzsfőnököt démonizálja. Köszönhetően tehát a regnáló politikusoknak - amiben a kormány és ellenzéke együtt benne van - meglehetősen durván polarizált társadalomban élünk. Konzervatívok és liberálisok, baloldaliak és jobboldaliak, hazaárulók és nemzetféltők, "orbánisták" és "gyurcsányisták" világa ez, ahol illendő a másik oldalon állókat komplett idiótáknak bélyegezni.

De lehetséges-e ezen a társadalmi káoszon felülemelkedni? Elképzelhető, hogy valaki megkíséreljen egy csúcstámadást és felmásszon olyan magasra, ahol tisztább a levegő és valamivel szebben süt a nap? Az szerintem semmiképpen nem, hogy az ember önmagát minősíti függetlennek - ehhez túlságosan elfogultak vagyunk. Egy csúcstámadónak mások szemében kell függetlennek tűnnie, külső forrásokból kell pontokat szereznie, kívülről kell független-szerűnek látszania. Nos, nem tegnapelőtt óta követem Puzsér munkásságát, néha azért fárasztani tud, hogy mindenkinek kényszeresen beszól, de hibái ellenére is pont ez volt az, ami feltűnt vele kapcsolatban: mármint a függetlenség iránti valós igény. Magamban meg is fogalmaztam valami ilyesmit: hogy végre valaki, aki törekszik erre, tényleg akarja, izmozik azért, hogy megragadja. Persze Puzsér függetlensége sem abszolút, mert az nem is lehet - érezni hangsúlyokat, eltolódásokat, bizonyos elfogultságokat. Magyarul, bele lehet kötni. De ennél fontosabb, hogy megvan az igyekezet és jó az irány - ami Magyarországon már igen értékes teljesítmény. Egyébként ő maga is beszél erről egy kikényszerített kérdésre válaszolva (lásd a videót 22:19-től!): mivel egzisztenciálisan nincs függése pártoktól, think thank-ektől, politikai formációktól, ez remek táptalaj számára saját függetlensége felnövekedéséhez. Ki is rúgták már legalább nyolcszor emiatt, de bevállalta - ahogy azt kell.

Joggal merülhet fel az olvasómban, minek írok Puzsér függetlenségre törekvő hangjáról egy keresztény-teológiai blogban? Elárulom tehát. Az a gondolat erősödött meg bennem, hogy az egyháznak kellene egy keresztény Puzsér. Természetesen itt nem a vulgáris stílusra vagy a politikai témaválasztásra gondolok (bár utóbbiról azért lehetne beszélni...), sokkal inkább az előbb említett felülemelkedésre. Az egyházban ugyanis nincsenek csúcstámadó közéleti szereplők, vagy ha vannak is, paravánok takarják el őket, nem látszanak, nincs markáns hangjuk. Megmondóember az van (mondom ugye én egy ilyen elnevezésű blog hídján állva...). De olyan karakter, aki a kellő retorikai képességek birtokában beszél, széleskörű a társadalmi rálátása dolgokra, és mindezek tetejében látni rajta a szándékot, hogy erőnek erejével törekszik független lenni a konzervatív-progresszív térfelekre felosztott, polarizált egyházi kultúrharctól - nos, ilyen figurát én nem ismerek. Nagy szükség lenne rá. Mert miközben egymást tépjük-csípjük-rúgjuk a magunk elfogultsága mentén, egyik oldal sem akarja meglátni és tisztába tenni a saját hibáit. Ha a vele szembe lévők felhánytorgatják, az pedig nem fogja meghatni, hiszen "azok" hangját nem véli hitelesnek.

A próféták voltak az Ószövetség Puzsérjai, egy keresztény Puzsér pedig lehetne egy mai prófétánk. Én örülnék neki azt hiszem. 

13 megjegyzés :

  1. Könnyedén lehet belőled puzsi: egyik irányba már oltogatsz, és néha a másikba is, ezt kell szimmetrikusabbá tenni, és egzisztenciát gründolni rá. Ennyi.
    Más kérdés, hogy az-e a jó apa, aki reggelente minden gyereknek kioszt kb. annyi tockost, vagy egy tényleg jó apa nem így viselkedik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem vagyok ilyen vehemens alkat, mint Puzsér, meg nem annyira az oltogatás érdekel (csak), hanem pl. a kutatás, tanítás, írás... (Mondjuk ő is ír.)

      Törlés
    2. És ott a rendszerszintű probléma is, ami a puzsiságból adódna: a negativitás. A kereszténység meg egy lényegében nagyon pozitív és optimista világlátás (lesz holnap, sőt... , ha nem csak a saját szabályaid alapján élsz).
      Szóval, biztos, hogy kell a kereszténységnek egy Megélhetési Megmondó?
      Inkább sok tálentumkamatoztató kellene.

      Törlés
    3. Nem "megélhetési megmondóemberre" van szükség (habár tőlem aztán meg is élhetne ebből), hanem olyan kritikai szemléletmódra, ami eleven inakra tapint és hasznos gondolatokat hoz felszínre. Az ószövetségi próféták analógiája erre akart utalni részemről: ők is egy pozitív istenhit emberei voltak, mégis ha átlapozod pl. a 12 kispróféta könyvét, sokszor nem sok pozitívumot olvasol abban, ahogyan a hatalomhoz, az elithez, a szegények elnyomóihoz, stb, stb, prédikáltak. De szükség volt rájuk, a szerepük indokolt volt, betöltötték funkciójukat. Szerintem az egyházban ma is elférne egy ilyen ember. Ettől még a hit nem lesz negatív vagy pesszimista.

      Törlés
    4. Hmm, hmm. Az ószövetségi nép csak vérségben volt egyféle, az újszövetségi meg már karakterre szelektált, ez jelentősen más helyzet. Próféta amúgy sem volt évszázadokon át Jánosig, aki Jézus miatt kellett, és utána meg egy sem. Szerintem ez nem véletlen.
      A kereszténységnek ma nem hitelességi, hanem rendszer output problémája van. Pl.: ha a komcsik többnyire a Rószadombon laknak és diplomataboltban veszik a nyugati cuccokat, az hitelességi probléma. Ha többnyire munkáskerületek szűk paneljaiban laknak, és ugyanazt fogyasztják a szűk ócska választékból, mint mindenki, ám a szomszéd kapitalista országban a munkanélküli is jobban él, az rendszer output probléma. Ha népszerűségi válságban a komm, és a komcsik a Rózsadombon, felesleges őket prófétálva lehozni, az nem old meg semmit. A mai főkeresztények meglehetősen hitelesek, csak közben a fő nem keresztények vonzóbb példa, látszólag többre mennek a maguk életével, ez a probléma gyökere.
      És ezért mondom, hogy ma tálentumkamatoztatás a feladat, hogy a keresztényeket ne szánják, hanem irigyeljék.

      Törlés
  2. Az utolsó bekezdésig teljesen egyet is értettem...

    De az önjelölt próféta hamis próféta lesz, ha nem a Szentlélek küldi. A lelkek megkülönböztetése pedig minden testvér feladata az apostoli levelek alapján.
    Emiatt az efféle függetlenség semmiképp nem lehet annak elégséges feltétele, hogy valaki a "prófétánk" legyen!

    Ha valaki a Lélek vezetését követi, az az emberi elfogultságoktól egyre inkább függetlenné válik, ilyen értelemben természetesen beszélhetünk szükséges feltételről... De ez a függetlenség nagyon sokféle módon manifesztálódhat, akár olyan módon is, amire nem gondolnánk, elsőre könnyen elsikolhat a figyelmünk egyes emberek függetlensége felett.

    A párbeszédkészség hiányának kritikájával meg mélységesen egyetértek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Emiatt az efféle függetlenség semmiképp nem lehet annak elégséges feltétele, hogy valaki a "prófétánk" legyen!"

      Igen, ebbe bele se gondoltam, igazad van. Nem lehet mindentől és mindenkitől független - ilyen emberek cirkuláltak az egyházban és soha nem lett jó vége.

      Törlés
    2. Örülök hogy tisztáztuk -- mertem rremélni, hogy nem az efféle függetlenségre gondoltál :)

      Törlés
  3. de hát van nektek keresztény puzsérotok, a némethsándorjúdás...

    VálaszTörlés
  4. Szerintem ma Rostás Zoltán az egyházak Puzsérja.

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem, hogy akkor olyan igazságokat kellene átélnetek, amikre nincs kész a magyar keresztény közösség!

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Na, ez úgy látom sokkkk:-) Minden jót!

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)