"Az amerikai evangelikálok teológiai felfogása egyre romlik" - ezzel a sommás megjegyzéssel kezdődik a rangos Christianity Today egyik friss írása, melyben a Ligonier Ministries és a Lifeway Research intézetek által végzett kutatási eredményeket minősítik. Mint a kutatásból kiderült, a hívők több mint fele alapvetően eretnek nézeteket vall magáénak - miközben az evangelikál mozgalomhoz tartozónak vallja magát.
Ugyancsak a válaszadók 56% látja úgy, hogy Isten minden vallásból érkező imádatot elfogad, és ebbe nemcsak a judaizmust és a kereszténységet, de a muszlimokat is beleértik. Az összkép a kutatás alapján egyébként egyfajta univerzalizmus felé mutat, azaz Jézus már nem feltétlenül az üdvösség kizárólagos útja sok evangelikál hívő szemében. Mondani sem kell, a Jézust megkerülő üdvösség hitvallásszerű elfogadása tőről metszett eretnekség a biblikus hit álláspontja szerint. Ehhez hasonló az arianizmusra hajazó gondolat, miszerint Jézus Isten első teremtménye - amely teológiai gondolatot az evangelikál hívők 73%-a magáénak érzi. Azért is furcsa ez, mert a kereszténység első zsinata, vagyis a niceai zsinat már Kr.u.325-ben kimondta ennek az ellenkezőjét, vagyis ebben a kérdésben egy igazán ősi konszenzuális hitvallásról beszélhetünk. Ide tartozó adat még, hogy 43% szerint Jézus bár nagyszerű tanító volt, ám nem nevezhető Istennek, ami újfent az ariánus herezisek egyik klasszikus formája. Még a felmérésből kiemelve két pontot mondjuk el, hogy az amerikai evangelikálok 60%-a kissé zavarodottan amellett döntött, hogy a Szentlélek nem személy, valamint az is kiderült, hogy bár "mindenki vétkezik egy kicsit, de a legtöbb ember természeténél fogva jó."
Mindezek alapján hogyan lehetne megrajzolni az amerikai evangelikál hívő fantomképét? Miben hisz egy tipikusnak nevezhető tengerentúli keresztény? Nyilván, a fenti számadatok nem minden evangéliumi hívőre igazak, mégis egy egyre növekvő tömbről kell beszélnünk. Mindezek alapján ha szóba állnánk egy amerikai evangelikál kereszténnyel, olyasvalakivel találkoznánk, aki...
... univerzalizmusban gondolkodik, azaz Jézus már nem az egyedüli üdvözítő számára.
... Jézust teremtménynek látja, de hát Ő amúgy is csak egy nagy kaliberű tanító volt.
... úgy véli, a Szentlélek nem is személy, az emberek pedig alapvetően jók.
Őszintén szólva elkötelezett keresztényként nehéz szavakat találni a fenti jelenségre, és ez részemről még akkor is igaz, ha soha nem tápláltam magamban illúziókat az amerikai kereszténység nagyszerűségéről és megbízhatóságáról. Az előző bekezdésben összefoglalt hitelvi szétcsúszások kapcsán az az igazán érdekes, hogy kivétel nélkül dogmatikai természetűek. Már elnézést, de egy kicsit az is beugrott, mintha az USA evangelikalizmusa átment volna "Jehova Tanúiba": ők vallanak ugyanis több hasonló ariánusi nézetet a felsoroltakból. Az ember kapásból úgy reagálna tehát, hogy legszívesebben elzavarná az amcsi hívőket egy normális teológiai kar dogmatika kurzusára - legalább egyszer gondolják már végig szisztematikusan milyen hitet is követnek -, de ezek a hitbeli zavarok olyan elemiek, hogy szerintem még erre se volna szükség.
Tulajdonképpen az is elég volna, ha az amerikai hívők Bibliát olvasnának.
A legnagyobb kérdés azonban európai hívőként az, vajon mennyire szerencsés az ugyancsak sok küzdelmet vívó itteni kereszténység számára, ha nagy kanállal habzsolja a tengerentúli egyházból érkező tartalmakat? Legyünk őszinték, azért Amerika befolyása még mindig hatalmas a teljes evangéliumi egyházra. Az európai kereszténységet erősen meghatározzák az onnan érkező teológiai gondolatok: ahogy a 20. század közepéig a német teológia volt errefelé a domináns, úgy vette át a helyét az angolszász és különösen is az amerikai látásmód. Sok biblikusan gondolkodó hívő örült ennek a váltásnak, mondván az amúgy is kemény és liberális német teológia legalább háttérbe szorul és átadja a helyét egy gyakorlatiasabb, ortodoxabb és a Szentíráshoz hűségesebb látásmódnak - de néhány évtized után már az az ember benyomása, mintha csöbörből vödörbe érkeztünk volna...
Nehéz szavakat találni -- ez így van, valóban, illúziók nélkül is.
VálaszTörlésAmi a kanállal habzsolást illeti, nem feltétlen baj az, csak jól meg kell tudni válogatni, meg kell tudni szűrni azokat a tartalmakat :)
A nagy kérdés az, hogy igazán kibe vetjük a bizalmunkat -- elég sok múlik rajta: bokor a pusztában vagy víz mellé ültetett fa?
Igen, természetesen szűrni kell mi kerülhet a kanálra is mi nem. Csak: egyre nehezebb, meg valamikor nincs rá idő / lehetőség. Mindazonáltal olyasféle folyamat bontakozik ki, ami Európában a német teológia kapcsán volt jellemző. Illúzió persze, de az volna a legjobb, ha lenne "magyar teológia", azaz hazai szerzők munkái lennének itt a meghatározóak és nem importálnánk állandóan mindent. Tudom, ez csak naiv álom.
TörlésTeljesen megértelek és egyetértek.
TörlésAmi a hazai protestáns teológiát illeti, szerintem épp az angolszász konzervatív-evangélikál teológia lenne hiánypótló máig is... Annyi mindent a MEKDSz-en keresztül kaptam, és utólag esett le a tantusz, hogy mennyi minden teológiai kérdésben Martyn Lloyd-Jones és John Stott teológiai munkássága a háttér az IFES és MEKDSz mögött... Csak mondok egy triviális példa témát: [evangelikál] kereszténység és közélet/politika viszonya...
Idehaza is akadt protestáns teológiai élet az elmúlt század első felében... -- pár hónapja olvastam pl. Victor Jánostól "Az egyház bűnei -- Egyházi életünk válsága" c. könyvet, ami még ilyen "magyar teológiá"nak mondható. Sajnos elég hosszú szünet volt, és sajnos gyakorlatilag kb. elfogytak az élő tanúk abból az időből :(
Innen szép a nyerés?
Amúgy az általam mostanában kanalazva habzsolt friss teológiai tartalom történetesen amerikai: Desiring God -- Look at the Book kisvideók: https://www.desiringgod.org/labs -- ezt éppenséggel merem ajánlani. No nem azért, mert amerikai, hanem azért, mert konkrétan nagyon táplálónak találom :)
Szerintem az amerikai evangéliumi hívők rossz teológiájából nem következik, hogy bizalmatlannak kéne lennünk az amerikai evangéliumi teológiai tartalmak felé. Az ókori Izráel is tele volt bálványimádókkal történetének többségében, mégis tévedés lenne emiatt nem hallgatni a papjaira és a prófétáira. :) Konkrétabban: azoknak az átlagos teológiája, akik egy felmérésen evangelikálnak mondják magukat, legfeljebb csak lazán korrelál a prominens evangelikál teológusok és lelkipásztorok teológiájával. Ez lehet, hogy negatívan reflektál az evangelikál vezetők pedagógiai/tanítványképzési/igehirdetői képességeire, de az is lehet, hogy inkább azt mutatja, az amerikai evangelikalizmus "népegyháziasodik": olyanok is oda tartozónak mondják magukat, akik nem járnak gyülekezetbe, nem olvasnak Bibliát, nem igyekeznek bibliai perspektívát kialakítani a nagy kérdésekről. Vajon ha Magyarországon készülne felmérés a magukat X felekezetűnek mondók teológiájáról, sokkal jobban teljesítenénk? Én arra tippelek, hogy elég vegyes lenne az eredmény.
VálaszTörlésEz teljesen így van, nomeg amúgy sem az a megoldás, hogy ilyen esetekben a fürdővízzel ki kell önteni a gyereket is. Szelektáljunk, szűrjünk, válogassunk a tartalmak között - ennyi az egész.
TörlésA népegyháziasodás jó kifejezés a jelenségre, ebből viszont valahol mégis nehezen elkerülhető a következtetés, hogy az evangelikál tanítók, teológusok, igehirdetők, stb... nem elég hatékonyan végzik a munkájukat. Lehet erre mondani, hogy közömbösek velük szemben a hívők, de a közömbösségnek is oka van. Bocsánat, igazán senkit nem kívánok megbántani, de a hazai nagyegyházak tartós létszámcsökkenése kapcsán is azt kell mondani, keményen megdolgoztak ezért a kudarcért. Nem csak úgy egyszerűen megtörtént velük, hogy tömegek fordultak el tőlük - a jelenségnek olyan okai is vannak, melyek az ő teljesítményükről szólnak.
Nincs ok másra gondolni Amerika és az evangelikál mozgalom kapcsán sem. Biztos vagyok benne, hogy sajnos ez az evangelikál mozgalom teljesítőképességének a monitora is valahol.
Noha a lényeget tekintve kb. igazad van, nehezedik a kereszténység helyzete mindenhol, és ez jelentős részben a hívők eklektikus elképzeléseiben ölt testet, a poszt mégis számos részletben átgondolást érdemelne. Pl. az összes általad említett dogmatikai probléma olyan, amivel kapcsolatban a mai egyházak (tehát nem a hívők) indítottak rugalmassági reformot. Azzal, hogy bármilyen jó szándékú ember üdvözülhet azt is kijelentették, hogy tök mindegy, miről mit hisz. Igazuk van a hívőknek, hiszen ha tényleg bárki üdvözülhet, akkor tényleg tök mindegy, miről mit hisz, nem?
VálaszTörlésA lényeget pedig nem tudom, vizsgálta-e egyáltalán a felmérés, vagyis hogy hétfőtől szombatig hányan igyekeznek evangéliumszerű életre törekedni, és hány % szerint héber Messiás egyáltalán Jézus (szemben azzal, hogy az apját hívták Krisztus Józsefnek, az édesanyját meg Krisztus Józsefnének, és ilyen alapon lett Krisztus a családneve). :)
Az állandó egyet nem értés tárgya, hogy szerinted definíció szerint egyetlen embercsoport sem keresztény, hanem ugrik az utolsó emberig fel a keresztre, míg szerintem nevezhető kb. kereszténynek egy olyan társadalom, amely vasárnapra időzíti a pihenőnapot, egyházi ünnepeken tart állami szünnapot, Jézus születésétől számítja az időt, evangéliumi elvekből ír alkotmányt, a Jézus által tanított Isten-képből vezeti le az egyenlőséget és a szerinte érvényes emberi jogokat. (Legalábbis, ha egy ilyen társadalom nem kb. keresztény, akkor terminológiailag miben fogható meg a különbség közte és mondjuk az ausztrál őslakosok vagy Szaúd-Arábia lakói között?)
Kedves László,
Törlés"Azzal, hogy bármilyen jó szándékú ember üdvözülhet azt is kijelentették, hogy tök mindegy, miről mit hisz. Igazuk van a hívőknek, hiszen ha tényleg bárki üdvözülhet, akkor tényleg tök mindegy, miről mit hisz, nem?" -- erről őszintén azt remélem, hogy félreértés vagy durva túlegyszerűsítés. Elég kevés ennyire végletesen univerzalista felekezetről tudok legalábbis.
Ami a félreértés mögött az alap lehet, azt nagyon szépen C. S. Lewis fogalmazta meg, a Végső Ütközetben (a Narnia befejező epizódja), Rishda tarkaan karakterében. A kulcs a Mk 16,16 -- mit jelent az, hogy "aki nem hisz", illetve "aki hisz". Számomra elég meredek az az értelmezés, hogy ez egy hitvallás tudatos elfogadásáról vagy elutasításról szólna. Sokkal inkább Krisztusban való bizalom, az ő követése: saját keresztünk felvétele naponként. Bármilyen furcsán is hangzik, a felvetés arról szól, hogy ez anélkül is megvalósulhat, hogy tudatosodna, hogy ki is Krisztus.
Az ember azt nézi ami a szeme előtt van, és a hitvallási tételek tudatos elfogadása vagy elvetése is belefér ebbe a kategóriába.
Isten pedig azt nézi, ami a szívben van, ami legalábbis misztérium a számunkra, és ez talán így is van rendjén...
Ezzel együtt a Mk 16,16 "aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül" mondata azért arra is utal, hogy Krisztus tudatos felismerése hasznos.
Szóval óvatosan az univerzalizmussal. Amíg az amyraldizmus mintájára hipotetikus, addig nem sok gond van vele szerintem, de azért a hipotetikus univerzalizmus kicsit más, mint amit tőled idéztem :)
dzsaszper, a fenti nem az én elgondolásom, hanem utalások formájában az egyházé, az összesé.
TörlésErgo, a hivatalos hittételektől való eltérés nem érdemi adat semmire.
Nem ettől van válságban az egyház, hanem 3 alapvető okból: a. kikopóban a köztudatból, hogy Jézus a zsidók által azóta is várt Messiás, nem kevesebb, és nem is más, hanem pont az, és immár 2000 éve az Általa vezetett világban élünk; b. kevesen vallják hétfőtől szombatig azt, amit vasárnap; c. sokan vélik úgy, hogy valamilyen trendi külső "forradalom", és nem a Jézus által hirdetett belső forradalom tudja megváltani a világot.
Elég, ha ezt a három témát tudatosítjuk, és máris vége a válságnak.
Kedves László,
TörlésAz összes egyházra egyszerre utalás nekem túlságosan zanzás...
Az a)-b)-c) pontjaiddal egyet is értek, bár a korábbi kommentedet kicsit más kontextusban értelmeztem.... de a tudatosítás édeskevés, az csak a kezdő lépés.
ha egy senki kommentelő megírja ezeket a tévtanításokat, senki se foglalkozik vele. ha egy újság lehozza, egyből foglalkoztok vele. hogy ez milyen szánalmas... celebcsordahit... csak azzal foglalkoztok amivel a "híresek"
VálaszTörlés