Ne fordulj szembe a saját agyaddal!

Ha igaza van az egykori brit főrabbinak, azaz Jonathan Sacks-nak az emberi agy működésével kapcsolatban, akkor az több mint érdekes következtetésekre vezethet bennünket. Persze már korábban is sokszor hallottam a "bal agyféltekés" és "jobb agyféltekés" gondolkodásról, egy időben igencsak divatos volt ezekkel példálózni, de valahogy nem gondoltam még arra, hogy ez a jelenség a hit és a tudomány összebékítésének kérdésében bármilyen szerepet kaphat...

Csak a teljesség kedvéért említem: a közelmúltban jelent meg magyarul Jonathan Sacks egykori főrabbi "Kéz a kézben" című kötete - amivel kapcsolatban sem pozitív, sem negatív előítéletem nem volt. Nem vártam különösen nagy izgatottsággal, ezért is komoly meglepetésként ért, hogy eddig az év legjobb könyvének tűnik, habár nem értem még teljesen a végére. A könyv alapvetően Istenről, az istenhitről, és a tudományos gondolkodásról szól, s már a borítója is sokatmondó: egy emberi agyat láthatunk, melyet az ábrázolt kép kétfelé oszt. A baloldalon képletek, geometriai formák tudományos kifejezések sorakoznak, míg a jobboldalon egy héber szöveget látunk. Nos, pontosan valami ilyesmiről ír Sacks a kötet egyik fejezetében, amikor azt állítja, hogy az emberi gondolkodás tulajdonképpen kétféle, egymással nehezen összeférő típusú szemléletmódot igyekszik egy elmében összesűríteni. A könyv persze nem egészében erről a kérdésről szól, ezt most csupán kiragadtam belőle kedvcsinálóként. 

Tehát akkor: az agyunk és annak két féltekéje.

Vagy ahogy a kereszténynek igazán nem nevezhető Nietzsche is mondta: "egy magasabb rendű kultúrának dupla agyat kell adnia az embernek, úgymond, két agykamrát, az egyiket a tudomány, a másikat pedig a nem tudomány megértéséhez; ezek egymás mellett helyezkednek el, nem tévesztődnek össze, elválaszthatók és kikapcsolhatók - ez szükséges az egészséghez."

Sacks szerint a tudomány szétszed dolgokat, hogy megnézze, hogyan működnek - a vallás összerakja a dolgokat, hogy megnézze mit jelentenek. Ez az elme két különböző tevékenységét képviseli. A bal agyfélteke általában a lineáris, elemző, atomokra bontó és mechanikus típusú megközelítéseknek kedvez, mely a jelenségeket összetevőire bontja és egymást követő módon foglalkozik velük. A jobb agyfélteke inkább integráló tevékenységet végez és egyben akar tekinteni a dolgokra, erőssége az empátia és az érzelem.

Nagyon érdekes volt Sacks meglátása, amikor azt írja, szöget ütött a fejébe egy látszólag apró, de érdekes tény. Mégpedig az, hogy a magánhangzó nélküli nyelveket (például a héber és az arab) jobbról-balra írják, a magánhangzókat tartalmazókat pedig balról jobbra. Ebben első látásra semmi különös nincs, de adjunk egy esélyt ennek a megállapításnak! Az olyan nyelvekben, ahol vannak magánhangzók, a szavakat egyesével, egymás után is fel lehet ismerni és meg is lehet érteni. Persze félre is érthetőek, de többnyire azért egyértelműek: ha például leírom azt a szót, hogy magnókazetta, akkor senki nem gondol nejlonszatyorra vagy fűnyíróra ugye. Viszont az olyan nyelvekben, ahol csak mássalhangzók vannak, pusztán a betűk alapján nehéz egy-egy szó jelentését kapásból meghatározni. Ha a "k" és "p" betűk egymás után következnek, az sokféle dolgot jelenthet: köp, kap, kép, kúp, kópé, kópia. Csak a szövegösszefüggés révén dönthető el, miről van szó valójában. Tanúsítom teológiai tanulmányaim miatt is, hogy egy héber szöveg elolvasásához komoly agymunkára van szükség. Sok esetben csak egyetlen szó helyes megértéséhez fel kell tárni a teljes kontextust! 

Nos, ezek a mentális műveletek az agy különböző területeit használják. A tudás kapuja annak idején az ábécé feltalálása volt és az első ilyenekben nem voltak mássalhangzók, valamint jobbról-balra írták és olvasták őket. Számomra teljesen meglepő volt, hogy a görög ábécét is eredetileg jobbról-balra írták és olvasták, végül a Kr.e. 8 és 6. század között történt vele egy különös dolog: jobbról balra indult, aztán a sor végén megfordult, és balról jobbra folytatódott. A görögök ezt busztrofedonnak nevezték ("ahogy az ökör szánt"). Végül az ötödik században a balról jobbra írásmód lett a megszokott. Ebben az időben jelentek meg az első filozófusok és tudósok, akik szisztematikusan gondolkodtak a természetről és az anyagról. Ez óriási erejű dolog volt a nyugati civilizáció fejlődésében. Szinte minden elvont fogalmunk a görögöktől jött - a héber Biblia egyáltalán nem ismeri ezeket a fogalmakat. Amikor a héber szöveg el akar valamit magyarázni, akkor nem egy elméletet fogalmaz meg, hanem elmesél egy történetet. 

Lehet, hogy a két gondolkodásmód (agyfélteke) és az írásmód, az ábécé valahogyan összefügg egymással? Görögország átállt a balról-jobbra írásra és lett az emberiség legnagyszerűbb bal agyféltekés civilizációjává. (Persze azért jobb agyféltekés dolgaik is voltak, művészetek, építészet, drámaírás és ezekhez hasonlók.) Mi pedig itt és most a görög filozófia és tudományosság alapjaira felhúzott bal-agyféltekés gondolkodású, tudományokon szocializálódott emberek vagyunk - ám nem kellene elfelejteni, hogy a civilizációk bölcsőjénél a jobb-agyféltekés, narratívákban, jelentésekben, teleológiában utazó és ennek megfelelően kommunikáló népek is ott vannak.

Sacks ezt írja:

"Vannak igazságok, amelyeket rendszerekben fejezhetünk ki, de másokat csak történeteken keresztül mesélhetünk el. Van olyan tudás, amihez tárgyilagosságra van szükség, de a tudásnak egy másik fajtáját csak a ragaszkodáson - az empátián és a másikkal való azonosuláson - keresztül érhetjük el."

Nem szerencsés az, amikor a két agyfélteke működését egymás ellen hangoljuk. Ennek tipikus példái, amikor jobb agyféltekés jelenségeket bal agyféltekés, görög műveltséggel szeretnénk megragadni. Kissé banális, de legalább hétköznapi példája lehet ennek az első szerelmes csók: ennek inkább története van, de ha a tudományos-analizáló technikákkal akarjuk leírni, iszonyú marhaságokat fogunk beszélni arról, hogyan áramlik a nyál az egyik főemlős szájából a másikéba. És persze ugyanilyen hiba, amikor történetet kívánunk gyártani bal agyféltekés dolgokból és narratívát gyúrni technikai jellegű kérdésekből. 

"Az a civilizáció, amely csak a tudománynak ad helyet, a vallásnak pedig nem, szert tehet technológiai hatalomra. De nem fogja az embereket különlegességükben és sajátosságukban tisztelni. Gyorsan embertelenné és könyörtelenné válik." A bal és jobb agyfélteke egyaránt az emberi önmegélés kelléke - és nem érdemes az egyiket a másikkal szemben kijátszani. Ne forduljunk tehát szembe a saját agyunkkal, mert mindkét oldala mi vagyunk - és a normális élethez a kettő együttműködése, nem pedig az egyik elsorvasztása a másik javára a megfelelő megoldás.