Ha egyáltalán tudománynak tartjuk a teológiát, akkor megkerülhetetlenül jogos elvárni tőle, hogy törekedjen az invencióra. Nem lehet tudományt művelni ott, ahol nincs vágy az újra, a fejlődésre, a bővülésre, a forradalomra, a megértés új szintjeire. Éppen ezért furcsa az a logika, amivel sok konzervatív teológus rendelkezik, amikor mintegy "ráülnek" a hagyományokra és azok megőrzésében nagyjából ki is merül a tevékenységük nagy része: ez ugyanis minden tudomány halála.
Olson tehát egyáltalán nem tűnik liberálisnak, de közben igazán konzervatívnak sem. Úgy vélekedik, igenis van élet a tipikusan beszűkült-hagyományőrző konzervatív logika (ezt definiálja a kötet elején) és az elvadult liberális teológia között. A könyv egyik fejezetében a teológia természetéről elmélkedik és az amerikai evangelikál mozgalom kapcsán azt mondja, a hívők tetemes része az "erődítmény-modellt" vallja a magáénak. A kifejezés Olsontól származik, de amiről beszél, az már szerintem mindannyiunk tapasztalata. Az erődítmény-modell nézete szerint Isten már az összes fontosabb kérdést megválaszolta a Bibliában és az erre épülő dogmákban, ezért az alapvető attitűd minden új felvetéssel és változtatással szemben a gyanakvás kell legyen. Kimondva vagy kimondatlanul az erődítmény jellegű gondolkodás nemcsak a Szentírást tartja tökéletesnek, de az egyházi dogmatikához is alaphangon így viszonyul. A teológia feladata ebben a modellben így nem is lehet túlságosan sok. Leginkább annyit jelent, hogy szükség esetén harcos módon megvédi a tradíciót (pl. Hodge rendszeres teológiáját) és mindig újrafogalmazza olyan nyelven, hogy a mai emberek is megértsék. Könnyen belátható, hogy ebben a keretben minimális fejlődésre van mód, de a teológia ilyen művelése nem is törekszik erre - akkor viszont jogosan merül fel a kérdés, mitől tudomány egy olyan tudomány, amiből alapvetően hiányzik az invenció?
Olson a másik modellt zarándok-modellnek nevezi. Az inkább ilyen gondolkodású teológusok is isteni ihletésű forrásként közelítenek a Szentíráshoz, de úgy vélekednek, a Biblia nem olyan módon igazságok gyűjteménye, mint amelyben ott lapulnak a kibányászásra váró dogmák, amikből aztán dogmatikai rendszert kell építeni. Ehelyett elsősorban drámai narratívának látják a szöveget, melynek értelmezése inkább művészet, mintsem tudomány. A teológusok ebben a kontextusban úgy működnek, mint egy utazó felfedező, akinek a kezében van egy útikönyv: ezt nevezzük az egyház tradíciójának vagy hagyományának. Ha az útikönyv nem teljesen pontos vagy néha nem korrekt irányba visz minket, akkor jogunk van kritika alá vonni és korrigálni. Az esetek nagy részében persze az útikönyv megbízható, de nem mondhatjuk, hogy hibátlan: a térkép az - vagyis a Biblia -, amiben nincs hiba.
A két látásmódot egy hevenyészett ábrában így tudnám összegezni:
Azt hiszem értem a hasonlatokat és hát mondani sem kell, a zarándok-modell sokkal nagyobb lehetőségteret jelent a teológiai invenciónak, mint az erődítmény-modell elképzelése. A kérdés persze nem tegnap óta van az asztalon. Mintha két egymással ellentétes erőhatást látnánk működésben: a hagyományőrzés nemes dolog, de ha a teológusok munkája kimerül abban, hogy őrzik a hagyományokat és elkeseredetten harcolnak a gonosz kultúrával szemben, ami állandóan támadja azokat - hát, az nagyon sovány teljesítménynek tűnik. Ha viszont invenció felkiáltással folyamatosan az újdonságra éhesen művelik a teológiát, hajlamosak az előzményekről (vagyis a hagyományokról) elfeledkezni, ami melegágya lesz az eretnekszagú "új" tanításoknak. Egyszerre kellene tehát invenciózusnak és hagyománytisztelőnek lenni.
Ez pedig már egy klasszikus kérdés, folyamatos dilemmája az egyháznak, amire érzésem szerint nem sikerült pontot tennie - és ez talán nem is baj. Mindent összegezve azért a helyzet lehetne jobb. Mert véleményem szerint a mérleg nyelve az invenció ellenében áll jelenleg: az egyház többnyire a szekuláris-plurális-posztmodern kultúra elleni harcot tartja fontosabbnak és nem az invenciót. Valahogy mintha a fő csapásirány olyasmiről szólna, hogy tartsuk meg amit csak tudunk, így is fogy a létszám, mentsük a menthetőt, őrizzük meg a hitünket a gonosz tendenciáktól és folyamatoktól. Mivel ez a küzdelem a többnyire konzervatív egyház fő programjának tűnik manapság, a teológiai invencióra mintha nem maradna elég akarat és figyelem. Tényleg nem lehet tucatjával sorolni azokat a fejleményeket, melyeket a teológiában az elmúlt évtizedekben a fejlődés címkével elláthatnánk. A munkámból adódóan viszonylag sok szakdolgozatot kell átnéznem, és ezekben persze a szerzők kutatásuk eredményeit teszik nyilvánossá, de ez többnyire azt jelenti, hogy bizonyos témák kapcsán leírják hol, kinél és mit olvastak. Nehezen tudnám azonban az invenció kifejezést használni a számos publikációra, cikkre, értekezésre.
Tudtok esetleg olyan konkrét dolgokat mondani, melyek a felfedezés, az új eredmények és új távlatok megnyitása illatát árasztják és a teológia asztaláról kerültek a nyilvánosság elé?
Nekem ez a szembeállítás kicsit mesterséges - de talán nem is szembeállítás, nem olvastam a könyvet, de izgalmasan hangzik!
VálaszTörlésAz én kicsi fejemben úgy csapódik ez le leginkább, hogy rendszeres teológiai kérdésekben foglalkoznunk kell a hagyománnyal, mert óriások vállán állunk, és különben sincs olyan eretnekség, amit az első néhány évszázadban ne találtak volna már ki, ezért a dogmatikai tájékozódásban legalább a közös pontokban stabilnak kell lennünk - a la hit szabálya. Mivel nem is vákuumban éljük a hitünket, a felekezeti örökségünkkel sem árt tisztában lenni.
Ezek kapaszkodók, de a hitünk megéléséhez ez szemüveg, hiszen ez relatíve statikus, míg a hitünk fejlődése nem az (btw, valahol hozzáférhető a doktorid? :)), és a megélésben (ha úgy tetszik, a gyakorlati teológiai aspektusokban) hasznos úgy tekintetnünk a Bibliára, mint egyéni hitmegélések gyűjteményére. Afféle személyes kis ablakokként nem az igazságra, hanem az igazság felfedésének folyamatára akcióban (v.ö. alétheia), ami inspirál és bátorít a saját leleplezéseinkben és lelepleződéseinkben.
Nem hiszem egyébként, hogy ez kifejezetten invenciót jelentene mondjuk rendszeres teológiában, inkább csak azt, hogy egy elméleti igazság megtelítődik egzisztenciális tartalommal. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által - nekem az utóbbi, némi csalással persze, az erődítmény, a hallás pedig a zarándoklat.
Az invenciót talán abban látnám leginkább, hogy hogyan artikulálódnak az egyéni meghallások. Hazabeszélek, mert pasztorált meg coachingot végeztem a ptf-en, de épp ilyen kontextusban látok lehetőséget valamilyen pezsgésre - mondjuk coaching szemlélet az igehirdetésben, vagy hitfejlődési aspektusok bibliai szereplők életében és a miénkben. Újszerű ablakok, de az erődítmény-szemüvegek kontrollja mögül (Mindent megvizsgáljatok, a jót megtartsátok). Nem hiszem, hogy a szemüveget ezek miatt cserélni kéne, de az ilyen próbálkozások legalább segítenek őket leporolni, ez összességében mindenkinek jó.
De egy picit tovább is nyitva a kérdést, szvsz az egyház sokszor épp a gyakorlati teológiai aktualitásokra (spirituális utak a poszt-posztmodernben, okkultizmus veszélyei, ld. halloween, new age, ezotéria, végső soron a szcientizmus) válaszol erődítmény szemlélettel, és a kettő nyilván elmegy egymás mellett. A transzcendens meditációt gyakorlót nem fogja meghatni, hogy kérem a butított hinduizmus démonoknak nyit ajtót, mert az élménye pozitív, és nem a dogmák foglalkoztatják. Valami működik neki. Ha egzisztenciális szinten találkozik a Szentlélekkel, no, az esetleg majd elgondolkodtatja (v.ö. 1 Kor 14:24-25). Ehhez kell az igazság, de amíg a saját életünkben sem mindig tudunk utat verni igazság és megélés között (magamról beszélek, de általánosnak érzem, olyan jó lenne magabiztossággal mondani Pállal, hogy az evangélium nem szavakban, hanem erőben van), addig miért reméljük, hogy másoknál majd valami csoda folytán más eredményt látunk?
Kedves Attila, alapvetően egyetértek veled és az invencióra tett utalásaiddal is - tényleg így és ezeken a módokon lehetne belevinni újdonságokat a kereszténységbe. Az erődítmény és a zarándok modellek csak példák, szerintem is a kettő együttműködve képes kifejteni a bennük lévő potenciált. A dogmáink viszont (szerintem) "előrefelé nyitottak" (Rahner), azaz az alapjaikat nyilván nem változtathatjuk meg, de bővíthetők és újragondolhatók. Ennyiben a rendszeres teológiában is lehet invenció talán.
TörlésEgyébként Olson könyve szerintem nagyon szemléletes és jó, a szembeállítása nekem nem tűnt mesterségesnek. A könyv minden fejezete inkább útkeresés a szélsőértékek között. Például az egyikben arról ír, hogyan legyél hazafi, miközben nem kell nacionalistának lenned. Vagy miként legyél vallástalan (azaz a fomaisághoz és a valláshoz, mint puszta szokásrendszerhez nem ragaszkodó), miközben nem kell szekulárisnak lenned. Szerintem jók ezek a szembeállítások és működnek a könyvben - ami egyébként azért sok helyen nagyon amerikai (hiszen a szerzője is az), az ottani viszonyokból építkezik.
A doktorim itt elérheted:
A fowleri hitfejlődés-elmélet értékelése és lehetséges implikációi a homiletika, a poimenika és a missziológia területein
A kereszténység "rendszere" inkább szakácskönyv, lényege a gyakorlat és az output.
VálaszTörlésSytka, még egy szempont a "teológiához": amennyire úgy véljük, hogy Jézus mai tanítóként kiállna a rászorulókért és bírálná a szeretetlen keménységet, annyira beláthatjuk, hogy minden értelmiségi modellel is perben állna, hiszen földi működése során a lehető legbarátságtalanabbul bánt korának értelmiségével és az elménckedéssel. Szándékosan nyitva hagyott egy csomó döntő kérdést, nehogy komplett modellbe lehessen merevíteni a gyakorlati tanítását. Mármost, mi a teológia, ha nem értelmiségi elménckedés, lezáratlan kérdések lezárási kísérlete?
VálaszTörlés"Mármost, mi a teológia, ha nem értelmiségi elménckedés, lezáratlan kérdések lezárási kísérlete?"
TörlésKét dolog. Egyrészt, a Biblia (nemcsak Jézus) nem hagyott nyitva minden kérdést, hiszen akkor azt se tudnánk miben hiszünk. Vannak lezárt kérdések, dogmák, tantételek - a baj nem az, hogy lezártak, a baj az, hogy a keresztények jó része nem tud róluk és nem érti ezeket, így maga se igazán tudja miben miért hisz. A teológia egyik feladata szerintem az, hogy a mindenkori generációknak ezt befogadható módon tanítsa.
Másrészt, tényleg csomó kérdés nyitva is maradt és tényleg képesek bizonyos teológusok és teológiák értelmiségi elménckedésként lezárni ezeket. Ez viszont csak rajtunk múlik és a rossz teológiára viszont a jó teológia és hozzáállás a gyógyír, nem a teológia mellőzése.
"Tudtok esetleg olyan konkrét dolgokat mondani, melyek a felfedezés, az új eredmények és új távlatok megnyitása illatát árasztják és a teológia asztaláról kerültek a nyilvánosság elé? " - én tudok. csak az senkit se érdekel, mivel nem híresember írta meg híreskönyvben. hanem hozzám hasonló senki testvéreim és saját gondolataim.
VálaszTörlésendi, engem érdekel, komolyan kérdeztem. Mer' okoskodást sokat tudok, de tényleges "felfedezést" ami új távlatok nyit, azt nem nagyon.
Törlésközvetlen kapcsolatban kell lenni testvérekkel, és egymástól lehet tanulni. amit a "híres" emberek tanítanak, az csak tej. de legtöbb esetben mérgezett tej. de ha tiszta tej, akkor is csak az alapokhoz elég. ezután már nem egy másik "híres" embertől fogunk tanulni, hanem csak a testvéri közösségben, hozzánk hasonló "senkiktől". és igen, sok hülyeséget is fogunk a testvérektől hallani és mi is sok hülyeséget mondunk majd nekik. de nincs más út a fejlődéshez és tanításbeli megtisztuláshoz.
Törlésez interneten keresztül is működik, és nagyon sokat tanultam így.