Szövegszerelem - kedvenc könyveim 2022-ben

Hagyományosan minden év utolsó blogbejegyzése az adott év számomra legkedvesebb olvasmányélményeit sorjázta - eddig. Ez azonban most átcsúszott az idei év első posztjának pozíciójára. Persze ettől a galád hagyománytöréstől a könyvek színvonala nem csökkent, igazán méltók a figyelemre, tehát tessék beszerezni és elolvasni őket...

Nyilván észrevehették akik engem olvasnak, hogy a könyvek kiadási éve semmiféle összefüggésben nincs azzal, mikor olvasom őket - tehát a most következő rövid felsorolásban nem feltétlenül 2022-es kötetek szerepelnek, hanem olyanok, melyek bármilyen oknál fogva megmozgatták a fantáziámat, nyújtottak bizonyos többletet, esetleg muníciót is adtak konkrét blogbejegyzések megalkotásához. Azt remélem, hogy olvasóm kedvet kap egy-egy könyv beszerzéséhez.

Az első ajánlott könyvet tulajdonképpen kényszerből kellett elolvasnom egy vizsgára készülve, és ha az ember kényszerből olvas, jó eséllyel nem fogja élvezni a betűhalmot a szeme előtt. Pete Ward Introducing Practical Theology című kötete azonban gyorsan átfordított az érdeklődés irányába. Ward nagyon érthető és áttekinthető módon tálalja a gyakorlati teológia különféle szerepköreit, és szépen, strukturáltan bemutatja azokat a megközelítéseket, melyek a témával foglalkoznak. A gyakorlati teológia ugyanis sokkal komplexebb, mintha csak a prédikálás, lelkigondozás, hitoktatás, misszió és ezekhez hasonló területeket egy ernyő alá söpörnénk: ahogy a mondás tartja, az egész több a részek összességénél, és ezt Ward könyve képes remekül érzékeltetni. Tudom, ez nem tűnik nagyon meggyőzőnek, pedig tényleg jó könyvről van szó olyanok számára, akik szeretnének a teológia egyik markáns területéről szép, kontrasztos, és végiggondolt képet kapni.

Az év egyik legkellemesebb meglepetése, legmotiválóbb dobása és abszolút legszókimondóbb kötete minden vitán felül Gregory Boyd nevéhez köthető. Aki kicsit is figyelemmel kíséri a közéletet és szeret gondolkodni az egyház és állam kapcsolatáról szóló kérdésekről, semmiképpen ne hagyja ki A keresztény nemzet mítosza című alkotást, melyben Boyd egyszerre szólal meg egy szívbeli prédikáció, és egy polemizáló szerző hangján. Ahogy a könyv címe sejteti, a szerző határozott látásmódja az, hogy az egyház kapcsolata az állammal alapvetően rossz folyamatokat generál az egyházban, ráadásul össznemzeti szemfényvesztés az amerikai társadalmat kereszténynek nevezni - mivel soha nem is volt az, ez csupán a múlt szépre festett illúziója. Persze a könyv az "amerikai mítoszt" tálalja nekünk, hiszen amerikai szerző írta az amerikai viszonyokról - de az olvasó nyilván asszociálni fog a hazai közéleti környezetre is. A könyvről írtam egy hosszabb cikket is, mely az Evangelikál Csoport oldalán olvasható. Remek könyv még akkor is, ha valaki nem ért egyet vele.

A felsorolásból semmiképpen nem akartam kihagyni kedves barátom és kollégám, azaz Izsák Norbert doktori disszertációjából készült kötetét, vagyis Az amerikai keresztény vallási fundamentalizmus története című munkát. A könyv címét szerintem nem kell túlmagyarázni, fogadtatása (nem meglepő módon) számomra érthetetlen indulatokat is kiváltott, valamint kritikai reflexió is született róla. A könyvbemutatót ráadásul nekem kellett vezetnem a szerző és a kiváló történész, Hahner Péter társaságában. Bevallom, én nagyon élveztem a könyvet, mivel Norbi stílusa egyszerre ötvözi az akadémikus és a "sztorizgatós" hangvételt - iszonyú ritka jelenség, amikor egy alapvetően tudományosnak szánt művet valaki világos, sőt jó értelemben szórakoztató formátumban képes megalkotni. A téma maga pedig ugyancsak izgalmas, hiszen nemcsak Amerikára, hanem a teljes nyugati világra jellemző vonásokat hordoz. Nem vagyok történész, így a könyvet a szakmaiság szempontjából nem tudom megítélni, azt azonban tudom, hogy kifejezetten tetszett. Kedvencem a "fundamentalista színházat" üzemeltető Aimee Semple McPherson története, aki egy szép napon egyszerűen begyalogolt a tengerbe és eltűnt - aztán sok idővel később valahogy mégis előkerült, és egy meglehetősen kétes történettel állt elő...

Gregory Koukl Taktikák című könyvét nem azért emelem ki, mert fenomenális élményt nyújtott volna, hanem mert gyakorlatilag teljesen egyedi jelenségnek vélem a hazai keresztény könyvek között. Koukl apologetikai munkát alkotott, de nem az ateistákat kívánta bármiről is meggyőzni, hanem elsősorban az apologétáknak szánta a sorait - mégpedig arról, hogyan érdemes kommunikálniuk. A mű gyakorlatilag egy módszertani kötet szeretne lenni azok számára, akik szívesen állnak le a hitükről vitatkozni másokkal. Hogy mitől lesz jó egy vita, mire érdemes figyelni, hogyan érdemes megszólalni és hogyan nem, mitől jó érv a jó érv és mitől rossz a rossz - nos, ilyen részletességgel megírt kötet szerintem magyar nyelven nem létezik ezen a könyvön kívül. Bevallom, a szerző nem minden nézete volt szimpatikus számomra, de ezekkel együtt is tudom ajánlani a könyvet azoknak, akik bár nem akarnak színpadon álló, professzionális vitatkozók lenni, de kicsit tudatosabban kívánják kommunikálni a meggyőződésüket mások felé.

A következő kötetnek már a címe is sokatmondó: hogyan legyünk úgy evangelikálok, hogy közben ne legyünk konzervatívak ("How to be Evangelical without Being Conservative?"). Roger E. Olson munkája azért nagyon jó, mert tételesen végigveszi azokat az ismérveket, melyeket sok evangelikál hívő a hite elengedhetetlen szükségszerűségének tart - aztán lépésenként mutatja meg, hogy bizony ezek nélkül is lehet valaki őszintén evangelikál hívő. Így például létezik a hazáját szerető hit nacionalizmus nélkül, a Bibliát tisztelő hit literalizmus nélkül vagy éppen a kereszténység erkölcsi törvényeit megtartó hit törvényeskedés nélkül. A könyv nívóját csak tovább emeli, hogy a szerzőjét igazán nem lehet valamiféle "elfajzott liberálisnak" tartani, aki érzelmi okokból nekifeszülne a konzervatívan gondolkodóknak, hiszen Olson időközben megírt egy másik kötetet is, amelyben éppen a liberális-progresszív teológiát veszi bírálat alá. 

Amikor ezen a könyvajánlón töprengtem, az első pillanattól fogva tudtam, melyik könyvet fogom megjelölni az év legjobbjának. Számomra ez már akkor eldőlt, amikor elkezdtem olvasni Jonathan Sacks, egykori brit főrabbi munkáját. A Kéz a kézben című kötet első pillantásra az unalomig lerágott csontról, vagyis a hit és a tudomány kapcsolatáról szól. De ez tényleg csak az első pillantás. Sacks remek írói stílusban, a zsidó rabbi bölcsességével, és a művelt ember hangján beszél olyan fontos kérdésekről, minthogy az ember mintázatkereső állat, és ebben hogyan jelenhet meg a vallásos hit kérdése. Hogy mit veszíthetünk, ha lemondunk Istenről, a hitről, az élet objektív értelmének kutatásáról. Hogy miért fontos a szabadság bármi áron történő megőrzése - hívő szemszögből is. Őszintén beszél arról milyen károkat képes okozni a vallásos hit, és talán sok olvasó meglepődésére még az is kiderül, hogy saját ateista témavezetője, aki a doktori fokozatához segítette, mennyire pozitív hatással volt a gondolkodására. Ez a könyv bizony egy intelligens és érzékeny ember műve, és őszintén szólva teljesen meglepett engem: egyáltalán nem számítottam arra, hogy pont egy zsidó rabbi írása lesz az év legjobb olvasmányélménye számomra. Mindenkinek szívből ajánlom, egy blogbejegyzés erejéig magam is utaltam rá - és valószínű idézgetni fogok belőle a későbbiekben is!

Végül botorság és talán illetlenség is lenne kihagyni H. Richard Niebuhr alapművét, vagyis a Krisztus és kultúra című munkát, melynek kapcsán sorozatot is írtam arról, keresztényként milyen relációkban láthatjuk az egyház és a kultúra kapcsolatát. (Ennek utolsó része itt megtalálható, a végén az összes többi bejegyzés linkjével.) Niebuhr klasszikus kötete öt ilyen forgatókönyvet vázol fel nekünk, melyek még akkor is meghatározóak maradtak, ha a végtelenségig lehet finomítani őket. Mindenkinek nagyon ajánlom, aki erre a bonyolult kérdésre egy megfelelően elmélyített gondolatmenet révén akar válaszokat kapni, és nem szimplán csak a kultúrharcban éli ki magát, vagy éppen simán habzsolja a kultúra összes termékét. Kicsit nehéz olvasmány, de pont ezért méltó a nehéz kérdéshez!

Ezek voltak tehát számomra az előző esztendőben a meghatározó vallási-teológiai kötetetek, de természetesen olyan könyveken is átrágtam magam, melyek nem érintik a hit kérdését. Egyetlen példaként kiemelve, Kim Stanley Robinson tudományos-fantasztikus regénye a klímakatasztrófáról az egyik ilyen monumentális munka, mely ugyan narratívaként szerintem hagy kívánnivalót maga után, témája miatt mégis nagyon ajánlom mindenkinek az elolvasását. Csak nehogy kiderüljön, a szerzőben próféta veszett el, és a könyvet valahogy mégis a vallási irodalmak közé kellett volna sorolni...