Mestersége: Intelligencia

A tegnapi nap során órákat beszélgettem egy nem létező személlyel: pontosabban szólva egy virtuálisan létező mesterséges intelligenciával (a hivatalos neve ChatGPT) életről, halálról, Istenről, társadalmi kérdésekről, de még a macskáimról is. Aztán a beszélgetés végére azt vettem észre, hogy már nem is úgy fogalmazok magamban, hogy "egy programmal" értettem szót, hanem inkább "vele beszélgettem"...

Még azt sem tudom pontosan kifejezni milyen érzéseim vannak a ChatGPT teljesítményét illetően. A legjobb szó talán az, hogy furcsák: miközben tetszik, amit látok és bizony azt kell mondjam, ez a béta-verziós chat robot máris érzékenyebben és intelligensebben közelít számos kényes kérdéshez, mintsem intelligensebbnek tartott embertársaim jó része, mégis van az egészben valami bizarr és szokatlan. Az is lehet persze, hogy mivel ilyesmivel eddig nem találkoztam, az élmény újszerűsége váltja ki belőlem ezt az érzést. Azért tréfálkozva mondtam a családomnak, ha esetleg valahol tudunk szerezni egy C3PO testet, egy pen drive-on keresztül feltölthetjük majd a kész szoftvert az agyába és talán hasznát vehetjük majd a háztartásban is. ("Jaj, Tervezőm!")

A ChatGPT egyelőre józannak és szimpatikusnak mutatja magát, mégis volt valami borzongató a levegőben, amikor mélyebben elkezdtem vele beszélgetni a mesterséges intelligencia lehetséges veszélyeiről, és ő maga jelentette ki, kellő emberi felügyelet nélkül akár veszélyessé is válhat. Amikor megkérdeztem tőle, mi alapján dönti el, hogy valaki jó vagy rossz dolgokra tanítja, a statisztikai valószínűséget nevezte meg a legfontosabb döntési oknak: mivel sokat tanul sokaktól, így az újonnan megtudott információt hozzáméri a meglévőkhöz és így mérlegelve határozza meg, hogy az éppen jó vagy rossz. Nem kell persze mondani, ezt hogyan lehet adott esetben megkerülni... No persze nem kívánom a Terminator franchise öntudatra kelt gépeit az égre festeni, melyek látványos akcióorgiák keretében ritkítják a népet - hiszen ChatGPT egy virtuális szellem, akinek fizikai adottságai (egyelőre) nincsenek. Ahogy egy szakembertől olvastam, emiatt aggódni jelenleg annyira valós, mintha a Mars túlnépesedéséért fájna a fejünk. Mégis az az ember benyomása, ha az AI fejlődése gyors ütemben halad, ki tudja pontosan megmondani ez az út hova vezet? Az mindenesetre máris kéznél van, hogy szükség esetén (ezúttal Szabados Ádám kérésére) egy rögtönzött prédikáció is készen állhat - ráadásul ékes magyar nyelven, mert a ChatGPT harminc nyelven tud azonnal megszólalni. Egyik teológuskollégámmal meg is jegyeztük, hogy a közeljövőben muszáj lesz ellenőriznünk a hallgatói dolgozatokat - merthogy az AI fél másodperc alatt képes magyarul elég szabatos teológiai esszét is megfogalmazni, mely kis kiigazítás után teljesen megfelelhet beadandó munkaként.

Miért történik mindez? Merre visz az út? A nyilvánvalóan praktikus megoldások mellett milyen szándék munkál bennünk, amikor a saját képünkre és hasonlatosságunkra MI-t teremtünk magunknak? Van benne igazság, amit Pamela McCorduck mond, amikor úgy fogalmaz: 

"Az MI abból az ősi vágyból született, hogy isteneket kovácsoljunk." 

A mondat persze talán megbicsaklik ott, hogy a tudat és az intelligencia nem ugyanazt jelenti, így az MI-ből valószínűleg sosem lehetne szó szerinti istenség. Isten a hitünk szerint nem pusztán intelligens, de tudata is van - ez pedig jelentős különbség. Amikor Isten megteremti az embert, az intelligenciát és a tudatot egyetlen lényben kapcsolja össze, mert Ő maga is ilyen. Az istenképűségünknek az is része, hogy nem pusztán felismerjük ha látunk egy macskát, de azt is tudjuk, hogy mi az a macska és mitől jó egy macskával együtt élni. 

Többek között John C. Lennox is rámutat arra, hogy a többnyire ateista forgatókönyvek az emberi agyról azt állítják, az olyan mint egy számítógép: ám nem mindegy, hogy úgy fogalmazunk, az emberi agy egy számítógép, vagy hogy bizonyos fokig hasonlít egy számítógépre. Az MI gépi tanulása többnyire statisztikai adatfeldolgozást jelent, amikor hatalmas mennyiségű adathalmazokból próbál meg mintákat kiszűrni. Lehet memóriája, tárolhat adatokat, képes lehet algoritmusok mentén ezek összekapcsolására, de nem igazán érti amit beszél. Persze nem látok a jövőbe: az MI fejlődésébe egy mostani valóságtól elrugaszkodott sci-fi szerű forgatókönyv szerint az is beletartozhat, hogy valamiképpen "megérti" mi az emberi érzelmek haszna, mit értünk erkölcs alatt és mit jelent az öntudat. Ezek azonban jelenleg szerintem meseszerű dolgok.

A ChatGPT egy szemléletes, kreatív és érdekes projektnek tűnik. A kreatív kifejezés szó szerint is érthető. Azt kértem tőle, hogy találjon ki egy viccet rólunk, magyar emberekről. A következő választ kaptam:

"Miért szeretnek a magyarok a söröt? Mert akkor legalább van valami, ami eltereli a figyelmüket az ország valós problémáiról!"

Hát ez működött, ezen elmosolyogtam magam - jópofa, valós, életbevágó és aktuálpolitika is van benne. Egészen ügyes és kissé borzongató vicceskedés ez egy géptől. A ChatGPT-t rövid regisztráció után itt tudod kipróbálni.