Varázsvilág egy Napja

Egyelőre annyit tudunk, csak egy valóság van: ez az, amiben élünk. De néha jól esik teremteni magunknak egy másikat, egy andalítót, egy szívünknek kedvesebbet, és ehhez kapóra jöhet a hitünk. Mert ha a valódi valóságban alig történik valami, aminek szerintünk történnie kellene, a varázsvilágunkat benépesíthetjük, bebútorozhatjuk, feldíszíthetjük kedvünkre. A beszámolókat olvasva valami ehhez hasonló történt most Miskolcon, igen,  természetesen Azon A Napon.

Ez Az a Nap volt, amikor profi zenék szóltak, sok ezren boldogan együtt énekeltek és dicsőítettek, jól érezték magukat, imák és dalok szálltak, sütött a nap, és a nyomorult valóságból sikerült kihasítani néhány órára egy kis szeletkét, ahol jó volt együtt tölteni az időt. Egymással és a Jóistennel, közösség a tesókkal és egy torokkal felfelé, énekelve az égieknek - íme, az élet habos oldala! A klímaválság, a lakásproblémák, a háborús konfliktusok, az infláció, és a csökkenő kereszténység világában élünk, amikor meg kell becsülni az ilyen pillanatokat - nincs ok szégyenkezni, ha boldogok vagyunk és tömegesen érezzük az erőt, kollektíven fohászkodunk, vagy éppen öntjük ki a szívünket a mennyeiek szeme láttára.

Ám ettől ez a nap még nem Az a Nap, aminek szeretnénk látni és aminek néhányan szeretnék velünk láttatni. Milyennek is?

A CBN amerikai keresztény médiacsatorna oldalán például megtudhatjuk a választ. "Az ébredés tüze terjed Európában" - lódít olvasóinak a szerző mindjárt a cikk címében. Hiszen ha több ezren stadionokban énekelnek gyülis dicsőítő dalokat, az automatikusan azt jelenti, kitört az ébredés egy országban. És hát ezerháromszázan jelezték, hogy szeretnének megtérni - természetesen Isten az egyedüli tudója a valóságos számnak, de akárhogyan is van, bajosan lehet az ilyesmit ébredésnek nevezni. 

Persze lehetséges, hogy csak az amerikai portál esett némi túlzásba beszámolójában - s ha a hazai cikkeket olvassuk, talán mélyebb realitásérzékkel találkozunk. De hát nem: sajnos nem ez a helyzet. A miskolci stadionkoncert egyik leiratában sorjáznak a furcsa gondolatok. "A nap felemelő pillanatai közé tartozott amikor többször együtt kiáltotta fel mindenki Jézus nevét, ezzel is eljuttatva a legfontosabb üzenetet a környéken élők számára." - írja a szerző, hiszen mint tudjuk egy Miskolc méretű város stadionkörnyéki lakosságához úgy kell eljuttatni a "legfontosabb üzenetet" (vagyis az evangéliumot), hogy hangosan kurjantunk egy hatalmasat Jézus nevével. Ezzel az ügy lezárva, a szerencsés miskolci polgárokhoz eljutott maga az Üzenet.

És hát természetesen újra és újra előkerül a hamis toposz, ha különféle nemzetű, felekezetű, hátterű emberek együtt elénekelnek egy slágerdalt egy évben egyszer egy nagyobb méretű színpadon, az nem is lehet más, mint a térség csodálatos egységének képviselete. Igaz, hogy az év többi napján az egyes felekezetek csak epizodikusan vagy még úgy sem érdeklődnek a többiek iránt - nade öt percig legalább egység volt közöttük. Az pedig nyilván bőven elég az ébredés tüzéhez.

Egyszóval így zajlott le ama Párhuzamos Valóság, vagy más néven Varázsvilág egy Napja. Persze a rosszindulatú és cinikus hívők erre csak azt mondják, a valódi valóságban nem ez és nem így történt. Az egyetlen valóságban egy profin megszervezett, magas színvonalú keresztény megabuli volt mindez, lelkes és őszinte hívőkkel, akik jól érezték magukat. Nem kell ezt ennél messzebbre vinni és nem érdemes nagyobbat belelátni. Ez a Nap egy olyan látványos esemény volt, amivel kapcsolatban abban reménykedünk, nemcsak a Miskolciaknak, de az Égieknek is tetszett odafentről. Még ha ők alaphangon nem is rajonganak igazán a nagyotmondásért, és nem várják el tőlünk, hogy lelkesedésből lódításba bódítsuk magunkat. Az nem sietteti az ébredést sem Miskolcon, sem máshol.