Isti és az Isten

Amikor az ember filmet néz, a stáb, a rendezők, a zeneszerző, a vágó, de még a színészek is eltűnnek. Láthatatlanná válnak, hiszen amit a vásznon szemlélünk, azt nem filmként, hanem ideiglenes valóságként kezeljük és értelmezzük. Úgy érzem Madarász Isti filmrendezővel sikerült kicsit a nyomába erednünk annak, milyen lehet filmet csinálni - na nem a sok pénzért, hanem elsősorban lelkesedésből és a móka kedvéért. Merthogy ő ilyen ember: lelkes filmőrült.

Nyilván nem mondok ezzel semmi újat, de óriási a különbség a magyarországi és az amerikai filmpiac logikája, törvényszerűségei, és elvi megközelítései között. A tengerentúlon egy produkció alapvetően a pénzről szól: ha tehetséges vagy és erről meg tudsz győzni filmgyártó cégeket, a gyanítható profit miatt mögéd állnak. Magyarországon más a helyzet. Itt örülsz, ha lecsorog valami támogatás, sokszor ki kell szolgálnod a politikai akaratot a filmjeiddel és még így se fogod degeszre keresni magad.

Madarász Istivel beszélgetve azt hiszem kicsit megértettem milyen lehet, amikor az embert a puszta lelkesedés viszi előre. Isti olyan filmeket akar készíteni, melyek bár Magyarországon készülnek, nincsenek ennek a szemléletmódnak alávetve. Ő sci-fit és akciót, szórakoztatást és profi filmnyelvvel előállított mozidarabokat rendezne - ilyesmiből eddig kettőt jegyez, azaz a Hurok és az Átjáróház című műveket. Persze mivel ezek nem történelmi-kosztümös darabok, nem is a magyar lélek tépkedéséről és mélyelemzéséről szólnak, nem igazán lehet horribilis támogatást kapni rájuk.

Megmondom őszintén, én nagyon élveztem Isti társaságát, mivel végtelenül közvetlen, laza, szókimondó volt. És a szókimondásban örülök annak, hogy a fenti témán túl elhangzott néhány erős mondat a "keresztény filmezésről" is, amely csaknem önálló iparág az amerikai filmgyártásban. Hogy például nem attól lesz egy film keresztény, mert a szereplők megtérnek benne, a téma valamilyen bibliai sztorit visz a vászonra, vagy akár keresztény filmesek csinálják a produkciót. Hanem mert olyan értékeket képes megjeleníteni, amelyek a keresztény szellemiségnek megfelelők - és ezt őszintén szólva "világi filmek" sokkal jobban és mélyremenőbben teszik. Sőt, ahogy Isti mondja, az szinte minden keresztény film halála ha egy gyülekezet áll mögötte - mert onnantól (jogosan) olyan elvárásokat támaszt a produkció kapcsán, melyek didaktikussá, szájbarágóssá, beszűkítetté teszik. Azért persze Isti mégis elárulja, ha tehetné, készítene ő is "keresztény filmet", de ezt nem hívőknek forgatná, sőt az is lehet, a hívők nem lennének túlságosan elégedettek...

Remek beszélgetés volt, remek témákkal, laza stílusban! Az adást itt tudjátok megnézni: