Nehéz ilyenkor higgadtnak maradni. Minden normális érzésű ember ideges lesz, ha durva bűncselekményekről hall, amelyben ártatlan emberek súlyos kárt szenvednek, rosszabb esetben életüket vesztik, csak mert néhány tompa agyú elmebeteg szabad folyást enged az indulatainak. Magától értetődően előkerülnek a halálbüntetést visszaállítani kívánó hangok, még akkor is ha az nem feltétlenül jelent igazi megoldást. Sokan persze hangulatkeltéshez, politikai tőke kovácsolásához használják az eseményeket.
A Bibliát fellapozva is viták zajlanak arról, hogy etikusnak és biblikusnak nevezhető a halálbüntetés vagy sem? A témára gondolva elsők között mindenképpen a Tízparancsolat juthat eszünkbe, konkrétabban a hatodik, mely lényegretörő tömörséggel fogalmaz:
"Ne ölj!" (2Móz 20:13)
Nem meglepő módon a kereszténység hozzáállása a halálbüntetés gyakorlatához nem egységes. A katolikus egyház árnyalni próbálja az emberölést kérdését, hiszen nem mindegy, hogy az közvetlenül valaki ellen irányul, vagy egy cselekedet mellékhatásaként következik be, esetleg saját magával végez valaki. Mindent összevetve a katolikusok "bizonyos föltételek mellett" elfogadhatónak tartják a halálbüntetést, de inkább "a megbocsátást favorizálják". A protestáns felekezetek teljesen megosztottak ebben a kérdésben, nem meglepő módon amelyikük hitgyakorlatában erősebb az Ószövetség hangsúlya, ott erősebb a halálbüntetés iránti szimpátia is.
Lehetetlen volna itt és most áttekinteni a Szentírás témába vágó passzusait, gondolatébresztőnek azonban érdemes néhány szempontra felhívni a figyelmet. Először is ott a tálió intézménye (melyet nem csak a Biblia, hanem a Talmud, sőt a Korán is érvényesít): ez egészen röviden azt jelenti, hogy a bűncselekményt elkövetővel szemben olyan megtorlás indokolt, amilyen mértékű sérelmet okozott. Közismerten ez a "szemet szemért, fogat fogért"-elve, az arányosság elképzelése. Emberölés esetén a tálió tulajdonképpen egyértelműen magával vonja a halálbüntetést. Ugyanakkor egy különbségtétel már ezen a ponton is előkerül a Bibliában: ha valaki nem szándékosságból ölt embert, abban az esetben 6 menedékváros állt rendelkezésére, ahol biztonsággal meghúzhatta magát a vérbosszú elől. A város papjai eljárás keretében dönthettek arról mi legyen a gyilkossal. Amennyiben mégiscsak szándékosságnak ítélték tettét, kötelesek voltak kiszolgáltatni a bosszúra vágyóknak.
Másodszor az Újszövetség világába átlépve mintha hangsúlyváltásra kerülne sor. Isten kegyelme, a megváltás, a bűneinkért kifizetett váltság és az örök élet áll homloktérben a halállal szemben - noha hozzá kell tenni, maga Jézus arról is tanított, hogy aki haraggal tekint "atyjafiára, az méltó arra, hogy ítélkezzenek felette".
Mit gondoljunk tehát a halálbüntetésről?
Sytka, te már megint úgy írsz Isten üzenetéről, mintha az a világnak szólna. Nem szól a világnak. Isten nem ad törvényeket a világnak, még ajánlásokat se. Isten a világot magára hagyta.
VálaszTörlésAz index cikk meg tipikus szélsőliberális "bolond lukból bolond szél fúj". Gyilkosságokat nem lehet statisztikázni. Egy gyilkosságban egy ember élete szűnik meg. Ezerféle körülmény lehet, nem lehet statisztikai alapon átlagolni a dolgokat. Ezt csak azok teszik meg akik a másik farkával szeretik verni a csalánt, pl a szélsőliberálisok. Ülnek a kényelmes irodáikban, megnézik a legújabb batmant, játszanak a legújabb számítógépes játékkal, bulizgatnak és írogatják az ostoba cikkeiket. Ez megy náluk.
VálaszTörlésNa persze a jobbosoknál is hasonló dolgok mennek. :)
Történetesen ebben a kérdésben - s még néhányban - Isten nem hagyta magára a világot. A Noéval - így minden emberrel - kötött szövetség része a halálbüntetés alkalmazásának kötelezettsége. Más kérdés, hogy mennyiben dolga ezt a kereszténységnek számon kérni az államokon. (Nem igazán. Mert a kereszténységnek nincs dolga az állam, mint kereszténység. Legfeljebb, mint társadalmi tényező. Egy a sok közül.) A Noéval kötött szövetséget - noahita törvények - nem tette érvénytelenné a Jézusban megkötött szövetség. Sőt az Apcselből kiderül, hogy még meg is erősítette. Hisz pont a noahita törvények azok, amiket a pogány megtérőktől is számon kértek.
VálaszTörlés"Más kérdés, hogy mennyiben dolga ezt a kereszténységnek számon kérni az államokon."
VálaszTörlésNyilván. De a post nem is állította ezt. Pusztán megemlítettem néhány közéleti eseményt, illetve bűncselekményt, melyek büntetést vonnak maguk után. Ennek kapcsán pedig leírtam hogyan tekint a halálbüntetésre a katolikus és protestáns oldal, illetve kérdeztem, hogyan tekinthetünk mi, akik kereszténynek valljuk magunkat? Attól függetlenül, mit gondol erről az állam.
Akkor - ha jól értettelek - számodra a válasz egyértelműen igenlő.
Igazából én endinek válaszoltam, nem veled vitatkozva írtam. :)
TörlésNem egyértelműen igenlő. :)
Az én ízlésemet az elégítené ki, hogy csak beismerő vallomás vagy tetten érés esetén lehetne végrehajtani kivégzést. Ezt persze még lehetne tovább cizellálni. A lényeg az, hogy ahol a tévedés lehetősége kizárt, ott lehessen élni ilyen eszközzel. A többi esetben én elfogadom, ha az állam úgy gondolja, hogy nem biztos a dolgában, ezért nem foganatosít kivégzést.
De ez az egész minimálisan sem szól a törvény vagy kegyelem témájáról. Az állam az állam. Teljesen kiesik ebből a kérdés körből. Szerintem az állam - leginkább a Biblia alapján - szekuláris.
Azért az ugye meg van, hogy a "ne ölj" parancsolat nagyon nem a kivégzés tilalmáról szól? :)
Az ószövben nem volt börtön büntetés, ma van.
VálaszTörlésNem hinném, hogy a halálbüntetést pro-kontra le lehetne vezetni a Bibliából becsületesen.
Az az igazi kérdés, hogy egy társadalomnak van e joga a hatósági megtorlásra? Fel lehet úgy is tenni a kérdést, hogy társadalom megvédheti-e az állampolgárait, fegyverrel és halálbüntetéssel? Az én válaszom: igen.
Az is igaz, hogy a tényleges életfogytiglani lehet, hogy jobb, ugyanis a halálbüntetés visszafordíthatatlan és mindig minden büntetés magába hordozza a tévedés lehetőségét(rendkívüli óvatosság mellet is).
Az viszont felháborító, hogy egy gyilkos sokszor viszonylag kevés évvel megússza és újra "rászabadítják" a társadalomra.
"Az is igaz, hogy a tényleges életfogytiglani lehet, hogy jobb, ugyanis a halálbüntetés visszafordíthatatlan..."
TörlésEgy börtönökkel és fogvatartottakkal kapcsolatos írásban olvastam, ha valaki 10 évnél többet ül börtönben, már visszafordíthatatlan mentális károkat szenved. Ilyen szempontból a tényleges életfogytiglan tényleg nagyobb büntetés. Ugyanakkor ha tévedésből kap életfogytot az illető, és évtizedek alatt teljesen leépül, az nem sokkal jobb (ha nem rosszabb), mintha tévedésből kivégezték volna, nem?
A mózesi törvények szerint épp hogy a közösség gyakorolta az ítéletvégrehajtást (megkövezés - sok ember dobálta a követ).
TörlésAz érdekes téma, hogy nem volt börtönbüntetés. Egyszerűen vissza kellett mindent fizetni. Ellopott tárgyat visszaadni, vagy az értékét, sebet sebért, szemet szemért stb...
http://biblia.hit.hu/bible/21/ROM/13
TörlésRóma 13-1Péter 2:13-15 szerint van joga a bűnöst megbüntetnie. Akár halál büntetés, akár börtön. Nyílván Pál itt nem a Mózesi törvényben szereplő büntetésekre gondol, mikor hatalmasságokról beszél, hanem a világi büntetésekre. Ennek ellenére a gonoszok megbüntetéséért munkálkodó hatalmi szerveket szolgáknak és Isten haragjának eszközének tekinti Pál.
Lehet, de az elvi lehetőség mégis megmarad az ártatlanság bebizonyodására. Talán a tényleges gonosztevőnek is marad lehetősége a megtérésre(mégha sohasem szabadul), legalább is így fotelből okoskodva.
VálaszTörlésHans Frank lengyelország főkormányzója - aki jó pár millió zsidó életért volt felelős - a börtönben megtért és mosolyogva lépett az akasztófára.
VálaszTörlésSzal sose lehet tudni...DD