2012. július 10., kedd

Doktorok a falak között

Az elmúlt pár napban kétszer is kaptam e-mailben reklámszerű meghívót egy bizonyos úriembertől, akinek inkognitóját megőrizném. A levélben egy öltönyös, kezében vaskos Bibliát tartó, idősebb férfi néz velem farkasszemet, miközben másik karjával határozottan rám mutat, mintha azt mondaná: "nincs mese öregem, el kell jönnöd hozzám". A vizuális marketing mellett persze maga a levél szövege, ami inkább felkelti az ember figyelmét.

Mr. Csodatévő ugyanis nem akárki: az e-mail tanúsága szerint "gyógyító csodanap"-ot szervez, ahol az ember végre megszabadulhat minden testi-lelki kínjától. Ahogy maga írja: "legyen szó akár rákbetegségről, depresszióról, esetleg csontproblémákról". A skála tehát igen széles. Kézenfekvő azt gondolni, hogy univerzális tehetséggel állunk szemben, aki tulajdonképpen minden betegséghez ért - az ember sajnálja, hogy miért nem hallott róla korábban és furcsállja, hogy miért vannak még beteg emberek az országban. Tehetsége ráadásul nem pusztán a sokféle betegség gyógyításában merülhet ki: valószínűleg ott és azonnal, az általa szervezett rendezvény helyszínén azt is képes megállapítani, hogy a beteg valóban meggyógyult. Például - maradjunk a kapott listánál - a depresszióból... Azt hiszem Superman és Pókember együtt sem rendelkezik ilyen hatalommal, mint ez a bácsi.

Mivel a meghívóban egyetlen szó sem esik Istenről vagy bármiféle utalásról, miszerint a "gyógyító csodákhoz" esetleg nem csak emberünk tehetsége nyújtja az alapot, ezért csak a fentebb említett fotón látható termetes Biblia miatt gondolhatjuk, hogy keresztény szellemiségű rendezvényről van szó.

De minek rendezvényt szervezni a gyógyuláshoz? Ez az egyik olyan kérdés, amit még sosem tettem fel egy vérbeli, karizmatikus gyógyítónak (lévén nem nagyon ismerek személyesen ilyeneket), pedig nagyon szívesen megtenném. Ahogy nálam valaki jobban megfogalmazta:
"Miért nem jönnek össze mindazok, akik állítják, hogy rendelkeznek a gyógyítás ajándékaival, és miért nem szolgálnak ott, ahol a legelkeserítőbb a szükség? Kezdhetnék a saját területükön levő kórházakban és szanatóriumokban, aztán továbbmehetnének a szélrózsa minden irányába. A betegek gyógyításának a lehetőségei korlátlanok."
Nem rossz ötlet! Ahogy Jézus többnyire a nyílt utcán gyógyított, sőt temetkezési helyre is elment halottat támasztani, úgy ez a lehetőség ma is nyitva áll. A csodagyógyítók azonban ritkán vagy inkább soha nem lépnek ki sátraikból vagy a tv-stúdiók, istentiszteleti helységek falai közül. Mindig irányított közegben végzik a munkát, mondhatni felépített módon gyakorolják a gyógyításaikat. Legalábbis én nem sok esetről hallottam, amikor Isten csodás emberei spontán, mondjuk egy temetőben sétálva halottat támasztottak vagy egy kórházban kórteremtől-kórteremre járva súlyos szervi betegségben szenvedők keltek volna ki az ágyukból szolgálatuk során.

Isten persze tud gyógyítani, de néha nem tudom eldönteni, mennyi köze van a mai, felfokozott hangulatot teremtő, százezres tömegeket megmozgató csodadoktorokhoz. Azt viszont sejtem, hogy a vitalitás, az egészségmegőrzés, a gyógyulás az egyik legstabilabb terület. Mindig lesz igény rá, mert mindig lesznek betegek. A jóléti társadalmaktól a nyomorgó és nélkülöző emberekig mindenkinek "eladható" üzenet, az év bármelyik hónapján, a hónap bármelyik hetében, a hét tetszőleges napján, hogy valamiképpen majd megszűnik nyomoruk forrása és elillan az a gyötrő fájdalom vagy betegség, ami megkeseríti az életüket. Ne csak keresztény modellekben gondolkodjunk: belefér ebbe a homeopátia illúziójától a kuruzslókon keresztül személyes kedvencemig, Tihanyi "fantomműtétjéig" minden. Óriási hatalomra és kiváltságos bánásmódra tesz szert, ha valaki el tudja hitetni sokakkal, hogy nála a megoldás kulcsa a legsúlyosabb betegségekre.

Nekünk átlagembereknek mindennapi tapasztalatunk azonban az, hogy néha együtt kell élnünk több betegségünkkel. Ez persze rossz, sőt adott esetben borzalmas dolog. Lehet, hogy célja van? Lehet, hogy az is csoda, ha Isten megtart valakit egy betegségben?

18 megjegyzés :

  1. Elég rosszízű csoda szenvedésben tartani az embert. Azt, hogy Isten gyógyítani tud, semmi nem igazolja manapság. Sőt, még azt sem, hogy akarna.

    Épp ma beszélgettem egy barátommal. Két hete voltunk az édesanyja temetésén. Hasnyálmirigy rákban, szörnyű kínok között halt meg. Ezeket hallva elgondolkodtam néhány ateista és agnosztikus szenvedésről alkotott jogos kérdésén. A keresztény válasz, hogy Istennek célja van a szenvedéssel gyakorlatilag elkerülő hadművelet. Nem válasz a kérdésre.
    Isten nem gyógyít.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Isten nem gyógyít."
      Ezt azért elég sommás véleménynek érzem. Mi tartaná vissza Istent attól, hogy gyógyítson? Semmi, kivéve saját magát. Még az a szörnyű példa sem, amiről te írtál.
      Én ezt is elfogadom, hogy Istennek célja lehet a szenvedéssel: trivialitás, hogy a szenvedő ember jellemében, világlátásában, hozzáállásában rengeteget alakul. Tapasztalataim szerint semmi nem növeli úgy az empatikus készséget az emberben, mint a szenvedés, amin maga átmegy.

      A témánál maradva szerintem tagadhatatlan, hogy a csodadoktorok, mindenféle gyógyítók, a homeopátiás szerek sikerét nem csak a gyógyulás utáni vágy, hanem az orvostudomány sokszori kudarca és tehetetlensége is okozza. Az emberek azt látják, hogy az egészségügyi intézmények lelakottak, a kezelés színvonaltalan, az orvosok sok esetben saccolnak, de nem törődnek a beteggel, a gyógyszerárak az egekbe emelkednek... Természetes folyamat, hogy ezek a jelenségek a "csodatevők" kezére játsszák a betegeket.

      Törlés
    2. Isten ingyen önismereti csoportokat is létrehozhatna, amely keretében játékosan tanulhatnánk, változtathatnánk a világlátásunk, hozzáállásunk, jellemünk. Az, hogy szenvedés által olyan képességekre és készségekre tehetünk szert, olyan változás megy végbe bennünk, amely más folyamat során nem menne, az eléggé kétséges. Mi van akkor, ha valakinek nem éri meg a változás ilyen áron? Isten nem hagyja meg a döntési szabadságát.

      Isten nem gyógyít. Ha Istent saját maga tartja vissza attól, hogy feloldja a szenvedést, akkor Isten gonosz. Például erre a gondolatra utaltam ateista és agnosztikus szenvedésről alkotott jogos kérdéseként.

      Törlés
    3. "Ha Istent saját maga tartja vissza attól, hogy feloldja a szenvedést, akkor Isten gonosz."

      Miért? Mi van, ha Isten az egyetlen, aki minden körülmény kellő mélységű ismeretében hozza meg azt a döntést, hogy nem avatkozik be? Lehet, hogy azzal tenne gonoszságot, ha adott esetben gyógyítana? Nem tudhatjuk.
      Egyébként ha Isten minden kétséget kizáróan felfedné magát egy gyógyításban, épp azzal szűnne meg az az elv, miszerint Őt szabad akaratból lehetne követni. Onnan kezdve ugyanis, aki tagadná Istent, az elmebeteg lenne és nem ateista.

      "Az, hogy szenvedés által olyan képességekre és készségekre tehetünk szert, olyan változás megy végbe bennünk, amely más folyamat során nem menne, az eléggé kétséges. "

      Ezt mire alapozod? Szerintem önismereti csoportok keretében játékosan tanulni, valamint átmenni egy kemény életpróbán, iszonyatos különbség. Ez épp olyan, mintha a gyerekemet nem fegyelmezném, hanem csak beszélnék neki a fegyelmezésről. Nagyságrendi különbség lesz a végeredmény tekintetében.

      Törlés
    4. Isten a kisebbik rosszat választja, azt mondod? De miért választ egyáltalán rosszat? Akkor nem mindenható.

      Szóval Isten azért rejtőzködik, és hagyja hogy napokat/hónapokat szenvedjenek egyesek, hogy másokat ne vigyenek pszichiáterhez? Amúgy, ha Isten minden kétséget kizárólag felfedné magát az ateisták egy nagy része valószínűleg megtérne. Épp az a bajuk, hogy nincs bizonyítékuk Isten létezésére.

      Én is azt mondom, hogy a játékos tanulás és a szenvedés között különbség van. A végeredményt tekintve viszont nem lesz különbség. Tegyük fel, hogy a lányod fejére ráesik egy omladozó épület egy díszítőeleme. Előbb kómába esik, majd meghal. Adj nekem példát olyan képességre vagy készségre, amelyre ez az élethelyzet tanít, és más úton nem szerezhetted volna meg.

      Törlés
    5. "Isten a kisebbik rosszat választja, azt mondod? De miért választ egyáltalán rosszat? Akkor nem mindenható."

      Nem, én azt mondom, nem tudom mit választ Isten, mivel én nem vagyok képes az összes paramétert együtt figyelembe venni. Hogy az, amit Isten választ, jó vagy rossz, nos az esetek jó részében nem tudjuk megítélni. Egyébként ha nem választhat rosszat, akkor mindenható? :-)

      "Szóval Isten azért rejtőzködik, és hagyja hogy napokat/hónapokat szenvedjenek egyesek, hogy másokat ne vigyenek pszichiáterhez? Amúgy, ha Isten minden kétséget kizárólag felfedné magát az ateisták egy nagy része valószínűleg megtérne."

      Mi az a "minden kétséget kizárólag"? Hol kezdődik ez? Miért pont ott? Azt látom, ez sem egységes. Jézusban Isten valahol végülis felfedte magát - kevés volt, mai napig vitatják. Szerinted milyen módon kellene felfednie magát?

      "Épp az a bajuk, hogy nincs bizonyítékuk Isten létezésére."

      Illetve nem a semmiről beszélünk, hanem ami van, nem elég meggyőző számukra.

      "Adj nekem példát olyan képességre vagy készségre, amelyre ez az élethelyzet tanít, és más úton nem szerezhetted volna meg."

      Azt, aki egy ilyen szörnyűségben életét veszti, nyilván nem tanítja semmire. (Én egyébként az életben tapasztalható szenvedésekről beszéltem és nem az élet végéről, amikor meghalunk). Egyébként ha nem csak egyénekben, hanem csoportokban gondolkodsz, máris nevelő hatása van az ilyesminek. A példádnál maradva, más már nem fog az adott omladozó épület közelébe menni. (Okos ember más kárán tanul...). Sőt, továbbadja ezt a tudást az utódainak, miszerint nem érdemes omladozó épületek alatt sétálni.

      Hogy mindez miért járt együtt egy ilyen keserű tapasztalattal? Nehéz kérdés, nem hiszem, hogy bárki képes rá kielégítően válaszolni. Ettől azonban számomra tény marad, hogy az emberben igazán az rögzül, amit átél, amin átmegy (már ha nem hal bele), sokkal inkább, mint amiről hall vagy megtanul.

      Törlés
    6. "Hogy az, amit Isten választ, jó vagy rossz, nos az esetek jó részében nem tudjuk megítélni."

      Pár dolgot az emberek többsége egységesen él meg. Ilyen például a testi fájdalom. Az intenzitása változó, de a fájdalom az fájdalom. Azt, hogy a fájdalom rossz-e vagy jó, meg tudjuk ítélni. Vagy nem? A kérdés az, miért nem egy olyan módon "tanít" ami nem fáj? Ha Isten tud ilyen módon is tanítani, és ugyanazt az eredményt elérni, mint a fájdalommal akkor mindenható. Ha ezt a módot választja, akkor jóságos.

      "Mi az a "minden kétséget kizárólag"?"

      Azt mond meg te. Te használtad először a "minden kétséget kizárólag" összetételt.

      "Illetve nem a semmiről beszélünk, hanem ami van, nem elég meggyőző számukra."

      Így igaz, illetve az is igaz, hogy nem tekintik bizonyítéknak őket. Pl. Jézus feltámadása nem történelem egy ateista számára.

      "Okos ember más kárán tanul..."
      De ehhez meg kell halnia a lányodnak? Nem lenne hasznosabb, ha egyszerűen megértenénk, hogy a lehulló homlokzat halált okoz? Isten ezt nem _képes_ megértetni velünk, csak ha meghal a lányod?

      És a természeti katasztrófák? :)

      Törlés
    7. "Azt, hogy a fájdalom rossz-e vagy jó, meg tudjuk ítélni. Vagy nem?"

      Nem erről beszélek. A fájdalom rossz, a tapasztalat, amit a fájdalom árán nyerünk, lehet jó. Mondok egy példát, amit te személyesen talán jobban értékelsz, lévén tanár vagy. :-) Vizsgaidőszakban könyvek fölé görnyedni, tételt magolni rossz - aki szerint nem, az más mint a többi. :-) Viszont levizsgázni, értékelhető jegyet szerezni nagyon jó. Ennek pedig nincs más útja. Először görnyedni kell, mert ez vezet a sikerhez, a jóhoz. Vannak dolgok, amiket csak így lehet elérni, nincs könnyebb megoldás. Mint Jézus a Gecsemáné-kertben: ha lett volna más módja a megváltásnak, mint az Ő szenvedése... nem volt. Ki kellett inni a poharat. Ez a világ ilyen, sajnos nagyon is. Evolúcióbiológusként jobban tudod ezt, mint én.

      "Azt mond meg te. Te használtad először a "minden kétséget kizárólag" összetételt. "

      Valóban, nem is határoztam meg. De igazából a meghatározás inkább azokat kellene terhelje, akik elvárnák Istentől, hogy így tegyen. Vajon milyen bizonyítékot fogadnának el abszolút hitelesnek?
      Amiért ezt felhoztam csak annyi volt, ha megtörténne, hogy Isten minden kétséget kizáróan "bizonyít" (akármit is jelent ez), onnantól nem beszélünk hitről. És aki továbbra is tagad, az onnantól fogva elmebeteg.
      SZVSZ Isten nem így képzeli el a világ működését. A meggyőzésnek nem ezt a módját választja.

      "De ehhez meg kell halnia a lányodnak? Nem lenne hasznosabb, ha egyszerűen megértenénk, hogy a lehulló homlokzat halált okoz? Isten ezt nem _képes_ megértetni velünk, csak ha meghal a lányod?"

      Gyakorló apaként mondom: sajnos igen, vannak dolgok, amiket csak kemény ár kifizetése után képes megtanulni valaki. Hiába mondom a gyereknek, hogy bizonyos dolgokat ne tegyen meg - megteszi. Nem azért, mert én gonosz vagyok, hanem mert ha szépen le is vezetem neki, egyszerűen nem hisz nekem. Egészen addig, míg maga nem tapasztal. Persze itt nem halálos tapasztalatról beszélünk, nyilván...

      "És a természeti katasztrófák? :)"

      Túl komplex események. Szerintem csak tapogatózunk a sötétben, maximum magyarázkodni lehet ezzel kapcsolatban. (Kivételektől eltekintve).

      Törlés
  2. És hol legyen a határ, ami már megfelel az embernek?
    Mert ha nem lenne nagy szenvedés, akkor egy idő után a kis szenvedést is ugyanolyan nagynak tartaná az ember. Aztán a még kisebbet is.

    Én azt se olvasom a Bibliában Istenről hogy ő "rózsaszín" Isten, azaz csak jót ad, és mindenkinek jót ad, és mindig. Ez csak egy sima modern hazugság Istenről.

    VálaszTörlés
  3. „Isten nem gyógyít”

    Szerintem gyógyít. Igaz nem úgy ahogy egyes karizmatikus helyeken elvárják tőle.
    Szerintem úgy, és olyan gyakran gyógyít ahogyan akar. Ha gyógyít örüljünk, ha nem gyógyít hát nem gyógyít. Ez van. Betegen kell helytállni.

    „A keresztény válasz, hogy Istennek célja van a szenvedéssel”

    Lehet ez a hivatalos keresztény válasz (nem tudom egyébként), de szerintem ez nem biztos hogy mindig így van.
    Biztosan sokszor célja van a szenvedésnek (én is tapasztaltam), és ez igen hasznos tud lenni. (Ez pl a sportoknál is így van)

    De úgy gondolom vannak olyan szenvedések (betegségek), amik egyszerűen az élet velejárói.
    Például ha valaki egész életében bányában dolgozott és idősebb korára rosszak lettek az ízületei, (amitől sokat szenved) az természetes dolog. Nem hinném hogy magasztos egyéb tartalmat kellene keresni mögötte. Ugyanilyenek a súlyfelesleg, vagy az egyéb egészségtelen életmód miatti szenvedések. Ha valaki azért szenved mert például eszik, de nem mozog megfelelően akkor elhízik és szenvedni fog. Cukorbetegség stb. Az ilyen szenvedéseknél szerintem nem kell magasabb célt (vagy magyarázatott) keresni. Le kell vonni az egyszerű következtetést: ha nem figyelek a szervezetemre, akkor így járok. Ennyi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyjából így látom. Különbséget kell tenni célok és okok között. A szenvedésnek például oka lehet az elhízás, de nem célja. Csomó dolog esetében egyszerűen a következményeket aratjuk.

      Egyébként tudtommal "hivatalos keresztény válasz" nem létezik, inkább csak ötletek, elképzelések vannak. A szenvedés problematikája túl nagy falat ahhoz, hogy sommás véleményt lehessen mondani róla.

      Egyáltalán mi a szenvedés és hol kezdődik? Erről mindig a Left Behind című agyament könyvsorozat jut eszembe, ahol a "nagy nyomorúság" az amcsiknak az volt, hogy luxusterepjáróval és csúcstechnikával harcolnak az Antikrisztus ellen. :-)

      Törlés
  4. " Ha Istent saját maga tartja vissza attól, hogy feloldja a szenvedést, akkor Isten gonosz."

    Vagy nem úgy gondolkodik, mint Moldován Norbert. Ami lássuk be, a Biblia fényében könnyen megeshet.
    Az emberi szenvedés az ember gonoszsága miatt van és ez az igazságos. Ha az ember nem szenved, az a kegyelem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mit értesz az "ember gonoszsága" alatt sfi? Példáznád kérlek?

      Törlés
    2. S ha Ádám vétkével nem is lenne adós az emberiség, azzal mindenképpen adós, hogy az ádámi faj megölte az Isten Fiát.

      Törlés
    3. A természeti katasztrófák is az ember gonoszságának következményei? Ha igen, mi az ok-okozati összefüggés?

      Törlés
    4. Nincs szoros ok-okozati összefüggés. (Ha csak egy adott dologban Isten ki nem fejezi. De akkor ez a kivétel, ami a szabályosságra mutat.) Isten egyszerűen engedi, hogy a bűnös állapot és a céltévesztés következményeivel szembesüljön az ádámi faj. Ettől bizony még a személyes megtérés sem jellemző, hogy megmentene. Például, ha valaki megcsalja és elhagyja feleségét, mással házasodik össze, megtérhet belőle, de a következményeivel kénytelen lesz együtt élni. Például ritkábban láthatja gyerekeit, kevesebb beleszólása életükbe stb.

      Törlés
  5. Ádám bűnbeesését értem, s annak következményeit.

    VálaszTörlés
  6. Névtelen (júl.12. 0:28) írta, arra, hogy "Isten nem gyógyít": ---- Szerintem gyógyít. Igaz nem úgy ahogy egyes karizmatikus helyeken elvárják tőle.
    Szerintem úgy, és olyan gyakran gyógyít ahogyan akar. Ha gyógyít örüljünk, ha nem gyógyít hát nem gyógyít ----

    Hát, ebben látom az igazat leginkább. Ha már "Isten"-ről megy a téma: mindent Isten alkot/csinál. Ő van mindenben/Ő minden. Ahogy azt a Bibliában is olvashatjuk, ugye. (Mindeneket én cselekszem, mindenható, mindenütt jelenlévő, minden felett úr, "öl és elevenít, sírba visz, onnan visszahoz, kezei összezúznak, de meg is gyógyítanak", etc.) Szóval lehet a bizonyítékokat keresni/tagadni a részletekben a gyógyítással - vagy akármi mással - kapcsolatban, de amíg az Istenről alkotott elképzelésünkbe "nem fér bele", hogy Isten=minden, addig nem és nem, nem találhatjuk el a választ.

    Mint minden vita, ami Istenről szól, lényegében nem szól másról ez sem: az "istenkép"-ről. Pedig mennyivel beljebb volnának sokan az egyház- és bibliafiak közül, ha egy kicsit emésztgetnék pl. ezt a kijelentést: "békességet szerzek,és gonoszt teremtek, én vagyok az Úr,aki mindezeket cselekszem!" Ézs.45;7.
    Dehát _mindíg_ ezen megy a vita meg a gyötrődés: "ez meg az történik - hogy fér ez össze Istennel, akiről/amiről ilyen vagy olyan tapasztalatom, elképzelésem van (vagy nincs)". Azaz: hogyan fér össze egy-egy jelenség az agyamban az istenképpel (istenképtelenséggel).


    Szóval a végtelenségig lehet vitatni például azt, hogy Isten gyógyít-e - és a végtelenig nem találhatunk választ, ha nem értjük meg, hogy mindent Isten csinál.

    És ez a Lényeg. Ha már ez az alapvetés megvan (az) Istenről, akkor lehet a részleteket boncolgatni.

    Hát persze hogy gyógyít! Ő a gyógyító (is). Hát persze hogy akar gyógyítani! Elvégre ő maga az élet(adó), minden vágya. Hát persze, hogy nem feltétlenül akkor és úgy csinálja, ahogy mi elképzeljük sokszor.
    A felvetésre, hogy a "gyógyítók" kimozdulhatnának a falaik közül: hát, ja. Meg minden egyéb, hmm..., "szolgálatok", sőt, maga a "kereszténység" (vagy "akármi/akárki", aminek/akinek ki kell) is akár "kimozdulhatna a falai közül", és akkor az lehetne, azzá válhatna, aminek lennie kell. Ja, hogy ez most is csak így működik, maximum nem látszik "intézményesülve". Hát igen: a szél, arról nem tudod, honnan jön és merre tart.


    Jó volna istenibb istenképet megismerni és közvetíteni... Ez már önmagában gyógyítana. Mindenben, minden szinten.

    (Szerintem.)
    Üdv.örültem a lehetőségnek, meg béke, jóakarat.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)