2012. július 30., hétfő

Baptizmus, a határvonal

Nosztalgikus érzések kerítettek hatalmukba, amikor beléptem a Kispesti Baptista Gyülekezet ajtaján. Sok-sok évvel ezelőtt jártam utoljára "hétköznapi" baptista istentiszteleten, kíváncsi voltam mit hoz vissza egykori élményeimből egy mai alkalom. Tulajdonképpen mindent.

Nem fogok pontosan fogalmazni, de Mészáros Kálmán, aki a Baptista Egyház elnöke volt, egy interjúban valami olyasmit mondott, hogy a baptisták egyfajta határt képeznek a felekezetek között. Valahol náluk ér véget a történelmi egyházak konzervatív vonala, egyben itt kezdődik a kisegyházi szemléletmód fesztelensége is. Amennyiben igaz ez a megállapítás - és a magam részéről hajlok arra, hogy elfogadjam -, akkor egy baptista gyülekezet majdhogynem ideálisnak nevezhető, hiszen egyszerre bírja a komoly és laza hangvételt, az ünnepélyességet és az oldottságot.

A kispesti baptistákról semmit nem tudtam, teljesen ártatlanul mentem el egyik istentiszteletükre. Önmagában jót tett, hogy az általam megszokott rituáléktól alapvetően különböző liturgika részese lehettem. Nekem úgy tűnt, inkább a konzervatív irányvonal felé hajlik a közösség (amennyire ezt egyetlen alkalom során meg lehet ítélni), de nem kizárólagosan. Míg az énekek az egykori "hit hangjai" repertoárból kerültek elő, és számomra egyfajta hagyományőrző jelleggel bírtak, az igehirdetés sokkal inkább a ma emberéhez szólt. Utóbbiból csak egyetlen jópofa momentumot emelnék ki, amikor a prédikátor egy kis történetet mesélt el, miszerint meglepetésére anglikán hívőkkel futott össze Budapesten. Érdeklődve kérdezte tőlük, hogy pillanatnyilag kicsoda az anglikán egyház feje, mire mosolygós választ kapott: "Ki lenne? Még mindig Jézus Krisztus".
Összességében jó érzésekkel távoztam ebből a gyülekezetből. Hazudnék, ha azt mondanám, nekem való ez a hely: más karakter vagyok, mint ezek a tesók, de ettől még érezhetem jól magam közöttük.

Nem tudom, hogy a baptistákat hogyan ítélik meg a nagyegyházi szegmens tagjai, mindenesetre a pünkösdi-karizmatikus irányból sok kritika érte őket. Túlságosan lassúnak, Szentlélek-ellenesnek, törvénykezőnek tartották őket. Mára a helyzet szerintem sokat változott (mindkét felekezetben), de az tagadhatatlan, hogy a baptizmus teljes skálája elképesztően széles. Van itt minden, a kőkeményen tradicionálistól a szinte teljesen karizmatikusig. A széles "választék" persze azt jelenti, hogy az is találhat fogást rajtuk, aki simogatni, és az is, aki beléjük rúgni kíván.

Megint egy történet jut eszembe, amit egy barátom mesélt és jól ábrázolja az előbb említett sokszínűséget. Az elmúlt évek egyik baptista rendezvényén az igehirdető egy meglehetősen konzervatív prédikátor volt, aki - talán mondhatjuk úgy, hogy balszerencséjére - felvezetésként egy igencsak fiatalos lendületű, pörgő, táncoló, ugráló baptista dicsőítő csapatot kapott a nyakába. Miután a zenekar a maga természetességében levezényelte a dicsőítést, a prédikátor a látottakon megütközve lépett a karzatra és nehezen bár, de végül csak megszólalt, kérdőre vonva az előtte szereplőket:
- Mit szól a pásztorotok, hogy ti baptista létetekre így ugráltok a színpadon?
- Hát... - jött a válasz - ő is velünk ugrál!

Soha rosszabbat, Isten áldja meg a baptistákat! :-)

7 megjegyzés :

  1. >>Nem tudom, hogy a baptistákat hogyan ítélik meg a nagyegyházi szegmens tagjai,<<

    Nos, mint aki családi alapon (lelkész gyerekként) alaposan benne voltam az egyik népegyházban: elég negatívan beszélnek róluk.
    A probléma - tapasztalatom szerint -,hogy a Baptista egyház némileg csapódna a nagyokhoz,de azok a hátuk mögött lenézik őket.

    VálaszTörlés
  2. na én még itt soha nem szólaltam meg:) igaz nem is olyan rég olvasom a blogod (de nagyon tetszik:)
    Baptistaként jót derültem ezen az összefoglalón, és meg kell mondanom, hogy teljesen egyet is tudok érteni:)) van itt minden:))
    Az előző kommenthez hozzászólva, én személy szerint nem érzem azt, hogy "csapódni" szeretnénk a nagy egyházakhoz, legalábbis a mi gyülekezetünkben még nem hallottam ki ilyen hangokat; inkább a jó kapcsolat ápolását, amennyire az lehetséges/hajlandóság van - és ennyi:)persze nem látok a kulisszák mögé, de abból, ami látszik, nem ezt következtetem. Személy szerint nem is érdekel, csak a Krisztushoz való "csapódás":)), de az nagyon:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy hozzászóltál Mónika, Isten hozott és Ő marasztaljon. :-)

      Törlés
  3. Akikkel én találkoztam eddig a baptisták közül, az mind rokonszenves volt. Igaz, az mind fiatal is volt. Aligha a teljes spektrumot képviselték.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végh Istvánné2012. augusztus 1. 13:01

      Én nagyon szeretem a babtistákat.Külön örülök.amikor vasárnap délelött a vallási műsorban ők vannak!Az Evangélium és annak megélésére törekvés középpontban!A zenéjük győzedelmes,vidám!Először az érsekcsanádi ref.közösségben találkoztam velük az öku.imahéten.Később Tóalmáson az ÉLET SZAVA táborban.Tetszik,ahogy életcél a nagycsalád felvállalása náluk.Jó érzéseim vannak,ha róluk van szó!Én magam katolikus vagyok.

      Törlés
  4. ...és Isten áldja a blogírót is (nem csak ezért az egy posztért, de ezért különösképp):)!

    VálaszTörlés
  5. Baptistaként _is_ köszönöm a tudósítást Sytka! Nagyon jó az egész Post,és kitűnő a cím-választás is! A csepeli baptista gyülekezetben is hasonló tapasztalatokat lehet szerezni. Bízom abban,hogy a konzervatívabb Istentiszteleti forma sem hangolt le! [;-<))

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)