A négy alapszükséglet és a vallás

Érdekes és gondolatébresztő interjúkötetet olvasok jelenleg, mely Dr. Németh Dávid pasztorálpszichológussal készült és lelkünk titkaiba avat bennünket. A kötet számos kérdést érint: Istenről, a családról, a nemiségről, a pszichológiáról, szorongásainkról és minden más bennünket érintő területről szól. Németh Dávid e témák között azt állítja, az embernek négy alapszükséglete van, melyeket csak vallásos módon lehet kielégíteni.

A szkeptikusok által ma is vitatott, hogy tulajdonképpen szükség van-e bármiféle vallásra és hitbeli meggyőződésre, vagy ez csak egy ideológiai kolonc, amit az emberiség még nem rázott le a nyakáról. Dr. Németh Dávid arra a felismerésre jutott, hogy az emberi életben előfordul legalább négy olyan alapszükséglet, melyek hatékonyan csak vallásos módon kezelhetők:

1. Elrejtettségi szükséglet. Bármilyen stabil és megfelelő kapcsolatom van a körülöttem élőkkel - például a családom tagjaival -, nincs a kezemben a sorsuk, bármikor elveszthetem őket. Ezért emberként mindenféleképpen hajlunk arra, hogy valami egészen biztos és biztonságos kapcsolatot találjunk, mely az el nem múlás ígéretét hordozza. És akkor máris vallásos válaszokhoz jutunk, sőt igazán csak Isten garantálhatja azt, ami túlmutat a halálon.
2. Az erkölcsi orientáció szükséglete. Önkéntelenül hajlunk az objektív fogódzók felé (akkor is, ha nem teljesen értünk egyet mibenlétükben). Isten jóságára tekintve pedig könnyebb és természetesebb önzetlennek lenni.
3. Identitásszükséglet. Tudni akarjuk kik vagyunk, továbbmenve szeretnénk valakik lenni, akik valamit letesznek az asztalra, nyomot hagynak maguk után. Ha következetesen tesszük fel ezeket a kérdéseket, előbb-utóbb az élet nagy dilemmáihoz jutunk el: például ahhoz, hogy vajon nem az Alkotóm tudná legpontosabban megmondani ki vagyok?
4. Értelem és cél. Értelmes életcél nélkül nem tud kielégítő életet élni az ember. Ha az életnek semmiféle értelmet nem tulajdonítok, akkor a mai napom is értelmetlen. Ez nehezen elfogadható válasz legtöbbünknek - vagyis egy idő után önkéntelenül rákérdezünk az élet végső értelmére. Ezen a ponton pedig a vallás szóhoz jut.

Félreértés ne essék: az előbb felsoroltakra természetesen lehet nem vallásos, mindenféle hittől mentes válaszokat is adni. Például az élet céljával kapcsolatos emberi szükségletre valaki azt is mondhatja: nincs cél, illetve annyi van, amennyit találsz magadnak. Amiről itt beszélünk, hogy ezekre a szükségekre a vallásos tartalmú feleletek jobbak lehetnek, mint azok, amik nem vallásosak.

A könyv természetesen nem hagyja szó nélkül a fenti négy pontot, a riporter nem szégyenlősen rá is kérdez bizonyos dolgokra, firtat némely állítást és felvet újabb lehetőségeket. Itt most mindösszesen azért idéztem négy szükségletünket, mert saját érzéseim és eddigi tapasztalataim alapján valóban úgy tűnik, hogy a kérdéses témák önkéntelenül a hitem irányába mutatnak és ösztönöznek arra, hogy Istent keressem válaszul. Én is azt tapasztalom, hogy tényleg jobb válaszok adhatók ezekre a valós szükségekre a hit szemszögéből, mint anélkül. Ez pedig minden bizonnyal hozzájárul az életünk teljességéhez: abban az ideális esetben feltétlenül, ha valaki mind a négy fenti pontra számára kielégítő feleleteket talál. Vagyis kevésbé tart a haláltól (hiszen az nem az élete vége), erkölcsi támaszt kap, tudja magáról kicsoda és mit akar, mi felé halad. Olyan ez, mint egy álom. Vajon kielégíthetők ezek a szükségletek? Szerintem teljesen, hézagmenetesen soha.