Szent kockák

Úrím és tummím

A keresztény nem lottózik, nem rulettezik és nem foglalkozik semmiféle szerencsejátékkal. Élete nem a szerencse és a különféle kockák, kártyák, golyók kezében van, hanem Istenében. Általános álláspont tehát, hogy az ilyesféle időtöltésből jobb kimaradni, de mivel indokoljuk, hogy egy lottószelvény kitöltése is bűn?

Mindenki tudja, hogy a Biblia számos esetben ír a sorsvetés gyakorlatáról, ami teljesen megszokott eljárás volt az ókori népek között. A sorsvetést egészen az Újszövetségig használták a zsidók, utolsó alkalommal Mátyás apostol megválasztásakor olvashatunk róla (Csel 1:26). Az ószövetségi papság ruházatában kerül elő egy érdekes kis holmi: a hósan, ami zsebszerű kialakítású eleme volt a ruhának, a zsebben pedig a szent sorsvetés kockái lapultak, azaz az úrím és tummím nevű kövek. Az úrím jelentése leginkább fény, talán a bűnt leleplező világosság értelmében, míg a tummím a tökéletességet és ártatlanságot jelképezte.

Nos, pontosan nem tudni hogyan használták sorsvetés során ezeket a kövecskéket, mindenesetre leginkább igen/nem típusú kérdések eldöntésére alkalmazták. Az alapelv természetesen az volt, hogy nem létezik véletlen, hanem minden döntés hátterében és kimenetelében isteni kéz nyomát kell felfedezni. Ahogy maga a Biblia írja:

"Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az ÚRtól való a döntés." (Példabeszédek 16:33)

Sorsvetéssel igen komoly dolgokról is döntést hoztak az ókorban: földterületeket osztottak így szét, életről és halálról foglaltak állást, sőt ahogy fentebb írtam, apostol is ezen a módon lett Mátyásból. Jónást azonban sorsvetés után dobták ki a hajóból a háborgó tengerbe, ahogy Jézus köntösére is sorsot vetettek.

Egyszóval úgy tűnik, kockázni nem is annyira istentelen tevékenység? Ha emberéletekről döntöttek abban a meggyőződésben, hogy a sorsvetés mögött Isten áll, miért lenne olyan nagy hiba kitölteni manapság egy lottószelvényt?

A magyarázat szerint a szerencsejátékok alapvető célja nem igazán szellemi, hanem anyagi jellegű: tulajdonképpen a gyors és egyszerű meggazdagodás ígéretét lobogtatják a játékos szeme előtt, ami viszont már elég messze áll a Biblia szellemiségétől. Senki nem azért lottózik, mert Isten akaratát kutatja, hanem mert pénzt akar nyerni, méghozzá a lehető legtöbbet, ez teljesen nyilvánvaló. Szerintem nem is maga a játék a probléma, hanem az a gondolat, ami mögötte áll és ami bizony súlyos függőséget is képes kialakítani.

A szerencsejáték krónikus változata ugyanis a viselkedési addikciók körébe tartozik, vagyis egyfajta belső kényszerből fakadó cselekmény, amikor a játékos rosszul ítéli meg a kockázatokat és képtelen abbahagyni a játékot. Persze itt is vannak fokozatok. A rekreációs játékos csak kevés pénzt fektet a játékba, kontrollálja magát és viszonylag ritkán fordul szerencsejátékhoz. A problémás játékos már olyan áldozatokat is képes hozni, ami károsítja személyes életkörülményeit, de adott esetben még képes leállni. A patológiás eset már súlyos: ezen a ponton már a szerencsejáték uralja a játékost és nem fordítva. Növekszenek az anyagi problémák, a kívánt izgalom eléréséhez pedig egyre nagyobb áldozatokat kell meghoznia, ami gyakran eladósodáshoz vezet.

Nyilvánvaló, ha egy keresztény kitölt egy lottószelvényt, nem fog a pokolba kerülni és nem lesz belőle patológiás eset sem. A legtöbb lottózó valószínűleg rekreációs fázisban állhat. Hülyeség lenne túlzásba esni, kár lenne azonban elhallgatni a dolog másik felét. Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy az addikcióknál nagyon könnyű egyik fázisból átkerülni a másikba. A kötődés igen gyorsan kialakulhat, sokan pedig akkor sem veszik észre a függést, amikor nyakig benne vannak. Érdekes, de a krónikus szerencsejáték pszichológiai mechanizmusai, megvonási tünetei, személyiségzavarai és egyéb jellegzetességei alapján sokban hasonlít az alkohol és drogfüggőséghez. Egyébként elsősorban férfibetegség (5:1 a férfi-nő arány), ami összetett kezelést igényel.