Szex a házasság előtt?

Nagyon ritkán, csupán egyszer-kétszer futottam bele abba a kérdésbe, amikor nem keresztény emberekkel a hitemmel kapcsolatos kérdésekről beszélgettem, hogy miért propagálja az egyház a házasságon belüli szexualitást és utasítja el a házasság előtti nemi életet? Őszintén szólva nehezen tudtam érvelni, igaz a témával sem foglalkoztam túl sokat.

Két gyűrű mind felett...

Adott két ember, akik szeretik egymást, ezt pedig nemi életükben is kifejezik. Nem csalják meg a másikat, nincsenek titkos kapcsolataik, és még az is lehet, hogy egyszer talán összeházasodnak. Mi a baj ezzel? A kérdésre a keresztény egyházaknak kell válaszolni, melyek nem fogadják el az ilyesféle idillikus állapotokat, mert meggyőződésük szerint a szex csakis a házasság keretein belül képzelhető el két ember között.

Mondhatnánk egyszerűen azt az érvet, hogy Isten ezt így akarja és kész. Minden bizonnyal jobban tudja mi a jó nekünk, mint mi. Számunka elegendő lehet ez a válasz, azonban nem fogja meggyőzni azt a szexuálisan túlfűtött társadalmat, melyben autótól a fogkeféig, lakáshiteltől a gyógyszerekig mindent bikinis lányokkal, fotómodellekkel és izmos férfiakkal lehet csak eladni. Miért is mondjanak le felnőtt férfiak és nők a puszta, zsigeri érzésekről azért, mert egy több ezer éves könyvből papok ezt prédikálják nekik? Miért kapcsolják a testi élvezetet egy olyan intézményhez, mint a házasság, ami csak papírhoz köthető és bármikor felbontható?

Meggyőződésem szerint a válaszok kutatását nem is a szex, hanem a házasság oldaláról kell elindítani. Úgy gondolom a házasság nem korlátot, hanem keretet ad az élvezeteknek. A két kifejezés között nagy a különbség: míg az elsőben az akadályt, a másodikban a rendet lehet megtalálni. A kérdés inkább az, szükség van-e ilyesféle keretre vagy az erotikát mindenféle szabályozás nélkül érdemes kiélni a maga teljességében?

Nos, a szex és a kultúra kapcsolatát többek között J.D.Unwin angol antropológus is kutatta, aki megvizsgált 88 olyan civilizációt, melyek felbukkantak és később eltűntek az emberi történelem színpadán. Mindegyik civilizáció esetében azt találta, hogy életciklusuk kezdetén igen szigorúan álltak az erkölcsök és a szexualitás kérdéseihez, később azonban az emberek egyre szabadabban kezelték ezeket a területeket. Először a nemi betegségek jelentkeztek, azután felbomlottak az otthonok. A gyermekek már ingatag környezetben nőttek fel, viselkedési mintáikat természetesen szüleiktől vették és egyre szabadabban gondoltak az erkölcsökre, valamint a szexualitásra is. Unwin kutatásai egyértelműen azt az eredményt hozták, hogy a magas szexuális korlátozás magasabb, a kisebb szexuális korlátozás alacsonyabb nívót jelent egy társadalomban. A civilizált kultúrák emellett azzal is kitűntek, hogy a házasság előtti szüzesség mellett az abszolút monogámia pártján is kitartottak.

Dr. James Dobson szerintem jól összefoglalja mindezt:

"Ki tagadhatná, hogy komolyan meggyengül az olyan társadalom, amelyben a férfiak és nők közötti heves szexuális késztetés családok millióin belül válik a gyanakvás és intrika eszközévé; melyben egy nő sohasem tudja, mit csinál a férje, ha nincs otthon; melyben a férj sem bízhat meg a feleségében, ha ő nincs otthon; melyben a mennyasszonyok fele már az oltár előtt terhes..."

Ha elfogadjuk a fenti kutatás eredményeit, akkor azt mondhatjuk, az emberi civilizációk történetének tanulsága szerint a házasság intézményének meggyengülése mindig káros, a házasságon kívüli szex pedig nem erősíti, hanem aláássa azt. Ezzel szemben a monogámián alapuló társadalmak, melyek a szexualitást a házasság égisze alatt gyakorolják, életképesebbek.

Befejezésül hadd tegyek említést Csányi Vilmos egyik etológiával foglalkozó könyvéről, ahol a szerző megállapítja, hogy az emberi fajra alapvetően a monogámia gondolatköre a jellemzőbb. Még a poligám társadalmakban is kialakul a főfeleség, a kedvenc feleség intézménye, noha persze a monogám csoportoknál is megjelennek poligám tendenciák. Mégis, egy százas skálán, ahol a tiszta monogámia az egyes, a tiszta poligámia a százas értéket kapná, az emberi faj kb. tizenötös értékkel végezne, vagyis erősen hajlik a tartós kötődésre.

Ha természetünk szerint ennyire hajlunk a monogám kapcsolatokra, miért ilyen népszerűtlen sok esetben a házasság? Erről szeretnék írni legközelebb!