Érted-e akit olvasol?

A blog nem konkrétan rólam, hanem a gondolataimról szól, ám mielőtt folytatnám az evolúcióról szóló kérdezz-felelek témát a második felvonással, Endi felvetései kapcsán szükségesnek tartok néhány dolgot elmondani magamról. Nem magyarázkodásképpen, mert úgy érzem, nincs miért magyarázkodnom. Tény azonban, hogy néhány dolog talán nem magától értetődő velem kapcsolatban az olvasók számára.

Ha személyeskedek, akkor azt most csakis magammal kapcsolatban teszem.

A Megmondom blogot lassan hat éve írom folyamatosan és talán mondhatom, hogy jó szándékkal, jó kedvvel művelem ezt a tevékenységet. Alapvetően kommunikatív, töprengő és tépelődő embernek tartom magam, aki kevesebb kérdésre tudja a választ, mint szeretné, de talán már többre sejti, mint amennyire eddig sejtette. Nem rendelkezem tökéletesen zárt világképpel, nincs mindenre magyarázatom, amiért nagyon hálás vagyok Istennek, hiszen éppen ezért akarok még többet tudni.  Saját hiányosságaimból következik, hogy a blogban közölt igen rövid terjedelmű írások sokszor elnagyoltak, törékenyek és sebezhetők. Ez az egyik oka annak, hogy ezeket a labilis állapotképeket igyekszem olyanokra való hivatkozással szilárdabbá tenni, akiket az adott témakörben valamiért figyelemre méltónak tartok. Nem azért hivatkozom szaktekintélyekre, mert ők tökéletesek, felülmúlhatatlanok és bírálhatatlanok, hanem azért, mert tudásuk és témaismeretük sok esetben meghaladja az enyémet.

Ha van, aki számára ez még nem derült ki, protestáns teológus vagyok – felvállalva ennek minden előnyét és hátrányát. Ez a blog is szinte kizárólag teológusokkal, teológiai reflexiókkal, álláspontokkal, a teológiát valamiképpen érintő témákkal foglalkozik. Magánemberként az érdeklődésem túlmutat ezen a területen, de az eddigi évek alapján azt tapasztaltam, az olvasóimat ez nem érdekli: ti leginkább a teológia köréből származó bejegyzéseket szeretitek. :-)

Jelenleg is tanulok, méghozzá intézményes keretek között, ami rendkívül fárasztó, kiábrándító, de inspiratív, felcsigázó és előremozdító tud lenni az ember számára. A blogbejegyzések tartalmára biztosan hatással van ez is – hiszen a blog a saját gondolataimat tartalmazza, melyeket viszont az iskolai környezet épp úgy alakít, mint az engem ért hatások, olvasmányaimtól kezdve a mindennapi élet tapasztalataiig. S ha már iskola, a bloggal kapcsolatban mindig is szerettem volna meghonosítani egy alapelvet, amit legutóbb egyik tanárom, Ungvári Csaba vetett fel konzultációink során: „kedves hallgatók, az én óráimon állapodjunk meg abban, hogy nem lesznek tabuk!”. Itt bárki megszólalhat a gyötrő kétségek, a határozott meggyőződés, vagy éppen a felszabadult boldogság hangján, a bárkibe pedig én és az olvasó egyaránt beletartozik. Nem kell egyetértenünk. De beszélnünk jó, beszélnünk szerintem fontos. Nem olyan atmoszférát akarok itt létrehozni, amelyben eltűnnek a közöttünk lévő különbségek, hanem olyat, ahol meg tudjuk beszélni azokat. Ebben kérem mindenki segítségét.

Végül hivatkoznék még két figyelemreméltó személyiségre.  Egyikük Bono, a U2 frontembere: hozzá hasonlóan én is egy „borivó és Bibliaolvasó” ember vagyok. :-) Másikuk a Hegyen Épült Város Gyülekezet egyik vezetője, Mike Tamás, aki mást idézve pedig arra utalt, hogy jól kell tolerálnunk a tényt, miszerint nem mindent érthetünk meg ellentmondásmentesen: ezért én sem állítom, hogy abba a másfél kiló zsíros masszába, amit az agyamnak hiszek, tökéletesen leképezhető a teljes valóság. A legnagyobb felsőoktatás ugyanis nem az egyetem, hanem a Világegyetem, amiből még van mit merítenem.

És akkor következzen megint az evolúció.