Génjeinkben és vallásainkban van...?

Hatalmas irodalma van a teológiában Kálvin eleve elrendelés tanának és az abból következő vitáknak. Az ember valahogy érzi azt a paradoxont, hogy személyes sorsát egyrészt saját döntéseivel irányíthatja, másrészt mintha nála nagyobb erők szólnának bele a folyamat menetébe. Vajon van ennek bármi köze a genetikához, vagy ez egy teljesen valószínűtlen gondolat?

Nem, még felszínesen sem akarom bemutatni Kálvin predesztinációs elképzeléseit az ember sorsáról, az eleve elrendelés üdvösségről és kárhozatról szóló tanításairól már nem is beszélve. Mondhatni unalomig ismert panel lett a keresztény teológiában, hogy Isten már lejátszotta azt a partit, melynek szereplői mi vagyunk. Az ismert mondás szerint „nem azért választottak ki, mert hiszek, hanem azért hiszek, mert ki vagyok választva”.

Azt azonban érdemes észrevenni, hogy az élet determinizmusának gondolata a legpopulárisabb keresztény szemléletmódon túl más vallásokban is megjelenik, sajátos fogalmak és elképzelések formájában. Egy nagyon egyszerű táblázatban ezeket szedtem össze:

Átgondolva az itt bemutatott vallásokat, ami az eleve meghatározottságot illeti, talán felfedezhetünk némi aránykülönbséget. A kereszténység (mármint a kálvini szemlélet) és az iszlám szigorú felfogása igen kevés teret hagy a szabad akaratnak, ellenben a hinduizmus karma-fogalma inkább az ember döntéseivel számol, a kínai nézetrendszer pedig már beszél a természeti törvényekről is, mint korlátozó és ezért meghatározó adottságokról. A táblázatból kimaradt a zsidóság véleménye: ők saját bevallásuk szerint nem hisznek az eleve elrendelésben.

No és ott van a genetika. Sokan – vallástól függetlenül – úgy vélik, az ember viselkedését, jellegzetességeit, tehát valahol „a sorsát” is a génjei határozzák meg. De tényleg minden eldől a génjeinkben? Tényleg azért lesz valakiből azeri baltás gyilkos, homokos, iszákos, vagy éppen popsztár, mert a génjei „eleve elrendelték”? Sokan ezt hiszik, pedig ez nem valószínű: ugyanolyan elhamarkodott vélemény, mint az evolúció egészét „a véletlenre” fogni. Úgy gondoljuk egy az egyhez megfelelés van egy adott gén és mondjuk a hozzá kötődő betegség vagy tulajdonság között. Ha valaki örökölte az adott gént, akkor biztos beteg is lesz. Ha valaki örökölte a „homokosság” génjét, akkor az száz százalék, hogy homokos lesz. Vannak ilyen gének és esetek például a betegségek területén, de ezek a ritka példák. A legtöbb betegséget sok gén a környezeti hatásokkal együttműködve határoz meg, a legtöbb tulajdonságunk és jellegzetességünk pedig nem egyetlen génnek köszönhető.

A gének tehát nem a kálvini predesztináció tudományos változatai. :-) Nem döntenek rólunk, de azért tényleg egyfajta keretet adnak, lehetőségteret, melyben élhetünk. A felelősség továbbra is a miénk marad azért, amit teszünk - nem kenhetjük rá sem a génekre, sem a predesztinációra.

Lehet, hogy a genetika előtt a nagy vallásos gondolkodók a maguk módján megsejtettek valamit ebből?