2022. február 20., vasárnap

A legnagyobb kisebbség - öt téma, ami fontosabb a melegeknél (2)

Nem hiszem, hogy túl nehéz a kérdés: melyik Magyarország legnagyobb kisebbsége? Nem, nem a melegek vagy a homoszexuálisok a helyes válasz - hanem a cigányság. Miközben a csapból is az LMBTQ folyik a kormány agresszív ellenségképző retorikájának köszönhetően, az egyház nem törődik eléggé azzal a kisebbséggel, amely valószínűleg komoly kihívást fog jelenteni a közeljövőben.

A fajsúlyos társadalmi témákról gyakorlatilag lehetetlen politikamentesen beszélni. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy inkább vagy elhallgatjuk őket, vagy polarizáltan társalgunk róluk balról és jobbról, belekeverve akár pártnézeteket is a diskurzusba. A hazai cigányság különösen is kedvelt témának számít a szélsőjobboldali szóhasználatban, elég ha csak az állandóan hangoztatott "cigánybűnözés" szóra gondol az ember. A cigányokról a többségi társadalom szemében egy meglehetősen jól körvonalazható, sztereotípiákra és részben tapasztalatokra, valamint sok zsigeri indulatra és előítéletre épülő kép él, ami valahogy úgy adható vissza, hogy a cigányok:

... nem dolgoznak, csak a segélyre hajtanak
... ész nélkül szülik a gyerekeket
... igénytelenek és koszosak
... tipikusan megtelítik a börtönöket
... veszélyesek a közbiztonságra
... nem is akarnak változtatni az életükön.

Nem merném azt állítani saját magamról, hogy engem meg sem érintett a fentiek szele - sőt, ha elkezdenénk a lista egyes elemeit megtárgyalni, bizony azt látnánk, hogy van bennük igazság. Ezt nem valamiféle "fajgyűlölet" mondatja velem, hanem bármilyen meglepő, sokszor cigány emberek szájából is hallom. Az egyik kedves keresztény roma ismerősöm például többször elsütötte azt a keserédes poént, miszerint "az már az utolsó idők jele, ha dolgoznak a cigányok". A romákkal szembeni prekoncepciók erős jelenlétéről a romák és a nem romák egyaránt tehetnek, ami persze nem magyarázat és nem kifogás a kétségtelenül jelen lévő rasszizmusra.

De mi köze ennek az egyházhoz és mit tehetünk mi?

Először is, szerintem fontos kijelenteni, hogy minden felekezetnek van valamiféle cigánymissziója. Hirtelen a református és a pünkösdi egyházak jutnak eszembe, ahol sok éve dolgoznak és küzdenek azért, hogy a romák találkozzanak az evangéliummal és egy valódi életfordulatot követően a szó minden értelmében új életet kezdhessenek. Sok szó esik manapság az integrációról: én azt gondolom - mivel testközelből sokszor láttam -, hogy az őszinte, valódi, mélyreható megtérésnél pillanatnyilag nincs semmiféle jobb "módszer" a romák integrálására. Aki volt már romamisszióban, az jól tudja, hogy sajnos igencsak jellemző a "szalmaláng-effektus", amikor cigány emberek heves lelkesedéssel igent mondanak a megtérésre - aztán egy héttel később már vissza is zuhannak korábbi, megszokott életformájukba. Nos, amikor nem ez történik, hanem valódi újjászületés zajlik egy cigány ember szívében és az maradandónak bizonyul, sokkal lelkesebb keresztények lesznek belőlük a cinikus-hűvös "fehér emberekhez" képest! Egy újjászületett és megváltozott roma emberrel remek együtt dolgozni, szolgálni, tevékenykedni - rengeteg pozitív tapasztalatot tudnék erről mesélni.

A probléma viszont az, hogy a cigánysággal kapcsolatos előítéletek sokszor a keresztények gondolkodását is masszívan áthatják. Az egyes felekezetekben zajló cigánymisszió így marginális projekttevékenység marad - gyakorlatilag arra jó, hogy elmondhatjuk: mi foglalkozunk a cigánysággal, pipát tehetünk az ügy mellé, megvannak erre az elhívott munkatársaink, majd ők csinálják a mi nevünkben is. Szerintem ez a következő évtizedekben nagyon kevés lesz. Mivel egy gyorsan növekvő kisebbségről van szó, ezzel párhuzamosan az egyházban is növekednie kellene azok számának, akik a cigánymisszióban részt vesznek. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a közeljövőben a cigánymisszió nem egy kicsi szegmense lesz az egyház sok tevékenységének, hanem a fősodorhoz fog tartozni - mármint, ha a kereszténység felismeri a jelentőségét.

Másodszor pedig - és ennek a bejegyzésnek ez lenne az igazi mondanivalója - az egyház segédkezhetne abban, hogy egy olyan kommunikációs légkört teremtsen meg Magyarországon, ahol őszintén lehet beszélgetni a cigányságról, az előítéletekről, a lehetőségekről és teendőkről. Abszurdnak tartom, ha valaki fel meri vetni a gondolatot, hogy "a roma családokban sok gyerek születik, mert a szülők bele sem gondolnak abba, hogy nem tudják őket jól felnevelni" vagy "a cigányok között trendi börtönbe kerülni", akkor az ilyen gondolatokat megfogalmazó  azonnal rasszista, cigánygyűlölő, náci ember lesz. Persze a másik oldalon tényleg sokan utálják a romákat, a szívük mélyén rasszista indulatokkal, ami a valóban szorgalmas, tenni akaró és tök normális cigány embereket arra kényszeríti, hogy kb. kétszeres teljesítményt tegyenek le az asztalra, akkor talán elfogadják őket.

Az egyház elvileg ugye ért a kommunikációhoz: hát akkor segédkezzen egy olyan kommunikációs kultúra megteremtésében, ahol nyílt kártyákkal, kendőzetlenül és őszintén lehet megbeszélni a cigányságot érintő kérdéseket - kirekesztve egyrészt a hiperérzékenységet (ami lehetetlenné teszi a problémafelvetést), másrészt a rasszizmust (ami elfogult indulatlevezetés és soha nem mozdíthat el a megoldáskeresés irányába). Ahelyett, hogy állandóan a többnyire konstans 4-5%-nyi meleg emberrel lennénk elfoglalva, Magyarország legkisebb, de folyamatosan növekvő kisebbségére kellene sokkal többet koncentrálni. A cigányság kérdése százszor fontosabb a melegeknél, és rosszul járunk el, ha nem növeljük ezen a téren az odafigyelésünket.

16 megjegyzés :

  1. Mondok egy szokatlant: a "cigány" jelző mint negatívum manapság már nem bőrszínhez vagy etnikai háttérhez kapcsolódik, hanem egy kulturális-magatartásbeli-életmódbeli mintázathoz.
    Tehát elég sok, és örömteli módon egyre több cigány külsejű honfitársunk van, aki az életvitele szerint nem cigány, és a környezete is veszi a jelzést, hogy ő nem "úgy" cigány.
    Amúgy az egész ügynek a középosztályhoz való felzárkózás a megoldása: a középosztály az az autonóm réteg, amelyik tanul, dolgozik, boldogul, és ezt büszkén vállalja, a gyermekeit is ilyen világlátásra neveli.
    És mennyire jellemző, hogy az értelmiségünk számára savanyú a szőlő...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerintem is ilyesmi lenne a cél, de mielőtt bármilyen felzárkóztató program megindulna, tiszta beszédre lenne szükség a helyzetről. No, egyelőre itt tartunk és az egyház sokat tehetne ezügyben szerintem.

      Törlés
    2. A fenti komment másképpen: nyitott szemmel körülnézve azt látjuk, hogy fogy a cigányság... mármint az a csoport, amelyik "úgy" cigány. És ezzel párhuzamosan nő az a csoport, amelyik lassan a középosztály része lesz (ott, ahol van munkahely és lehetőség tanulni, dolgozni, boldogulni).
      Veled ellentétben, én úgy látom, hogy ma főleg az értelmiség ragaszkodik kétségbeesetten a régi problémaparadigmához, mert abban jobban esett neki okoskodni, és jobban is fizették ezért - míg a gyarapszik az egyre jobban élő középosztály paradigma gyűlölettel és egzisztenciális szorongással tölti el az entellektüellt.

      Törlés
    3. Ezek megint alaptalan kijelentések részedről, amiket semmivel sem tudsz alátámasztani. A roma felzárkózás alapfeltétele a roma értelmiség kialakulása, amit éppen az értelmiség ismert fel először és az értelmiség indította el ezt a folyamatot. Ma pedig a civil szervezetekkel összefogva segíti a mára már aktív roma értelmiségieket, elsősorban érdekképviseleti munkában, az oktatásban és az egészségügyi ellátásban.
      Roma értelmiségi körök alakultak és alakulnak folyamatosan, amelyek egyik célja, hogy tevékenységükkel szerepmodellként is szolgáljanak az új roma generációk számára. Tanult, művelt és tájékozott embereké a jövő.

      Törlés
    4. "Tanult, művelt és tájékozott embereké a jövő."
      - Ez már a második dolog az utóbbi hetekben, amiben egyetértünk.

      Törlés
    5. "Roma értelmiségi körök alakultak és alakulnak folyamatosan, amelyek egyik célja, hogy tevékenységükkel szerepmodellként is szolgáljanak az új roma generációk számára. Tanult, művelt és tájékozott embereké a jövő."

      Péter, ezzel abszolút egyetértek, csak szerintem nem ad teljes megoldást (persze olyan nincs is). Ahogy a nem roma emberek között sem éppen a tanult, művelt és tájékozott emberek képezik az elsöprő többséget (legalábbis én ezt tapasztalom), a romák között sincs szerintem nagy plauzibilitása annak, hogy egyszercsak látva a művelt romákat, a putriban élők kedvet kapnak a tanuláshoz. Nyilván húzóerő és jó minta egy tanult, művelt roma ember a többiek számára, mégis úgy vélem, hosszú távon csak a kivételt képezi majd és nem a szabályt. Tehát ez önmagában nem lesz megoldás. Azért is írtam a megtérést példaként, mert a saját szememmel láttam többször is, hogy amennyiben ez őszintén történik, egy nem tanult, nem művelt romát is teljesen meg tud fordítani a szó legjobb értelmében. Kárpátalján vannak olyan cigány ismerőseim, mondhatom most így is: keresztény testvéreim, akik jelleme, életről alkotott felfogása, erkölcsi rendszere teljesen pozitívan megváltozott, amikor megtértek - és ez maradandónak is bizonyult náluk.

      Fontos és elengedhetetlen a romák művelődése és edukációja, de nem az egyetlen kiút - ezt persze te sem állítottad.

      Törlés
    6. A gyakorlatilag minden szociális problémát felszámoló középosztály nem a diplománál kezdődik, hanem annál az alaplogikánál, hogy tanulok, dolgozom, boldogulok (és sajnálom az adómat mindenkitől, aki nem e szerint él).
      Ezért korszakváltó lépés munkahelyeket vinni (mint manapság) a rossz helyzetben lévők közelébe. Pár éve még rácsodálkozhattunk a kis német falukra, hogy mindegyikben van nagy szupermarket. Mindegyik közelében munkahely is van, sőt valószínűleg az volt előbb, utána jött a szupermarket a vásárlóerőhöz. Ezt a modellt valósítjuk épp meg.
      Tehát amikor azt írod, hogy a posztbeli is nagy probléma, akkor – bár a félig telt pohár egyben félig üres is – magad ellen érvelsz: hiszen ha marad a kormány, egyre kisebb probléma lesz, míg ha megy, újra egyre nagyobb. (A konziknak a középosztály a barátja és szavazóbázisa, a baloldalnak meg gyepálandó ellensége, ciszheteró patriarchális kizsákmányoló-elnyomó-vallásópiumos förmedvény.)

      Törlés
    7. Nem baj, ha én most nem szeretnék ebből politikai kérdést faragni? (Persze valahol az is...) A bejegyzés és maga a sorozat elsőrenden azt a célt szolgálja, hogy ráirányítsa a figyelmet a tényre: vannak a melegkérdésnél fontosabb kihívások az egyház számára. A cigányság mindenképpen az, ráadásul hosszú távú és lassan növekvő kihívás.

      Törlés
    8. Sytka, ez depolitizálás most nem fog menni. Eleve azért írtad az egész sorozatot, hogy politizálj, nem? Ha már, akkor felelősen. Közügyekkel foglalkozni kötelesség és erény egyébként - miközben vitába szállok veled, tisztelem és helyeslem a szerepvállalásodat, vállaljanak még sokkal többen szerepet.
      A középosztály mint megoldás egy logikus és működőképes modell, lehet alternatív javaslatot szembeállítani vele. (Pl. hullassunk krokodilkönnyeket, toljuk a segélyt, és tartsuk passzív függőségben az érintetteket, mert szempontjaink szerint az a tuti...)

      Törlés
  2. Én egy olyan településen dolgoztam szociális munkakörben, ahol van egy cigánytelep. Azt látom, hogy amit az ott élők kapnak a többségi társadalomtól az egyszerre sok és kevés. Sok abban az értelemben, hogy az állami ellátórendszer mellett civil szervezet is segíti őket mindenféle, szakmailag is megalapozott programmal. Sok pénz kerül bele a rendszerbe, elsősorban nem segélyek formájában, hanem a kifizetett munkaórák formájában, és mégis azt tapasztaljuk, hogy szinte semmi látszatja. Olyan érzésem van, mint amikor egy autó elakad a sárban, és bár elég sok jószándékú ember van ott, mindenki külön-külön próbálja kitolni. Úgyhogy igazat adok Sytkának, hogy pl. erről a témáról is kellene, hogy szóljon a közbeszéd. Csak vajon tudunk-e kulturáltan, és építő módon beszélgetni erről? (Mint ahogy semmiről sem igazán.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Omnium, tiszteletre méltó a hozzászólásod és a munkád, de kb. azt írod, hogy a Mercedes se elég jó autó, ha a felhasználó nem tartja karban... Erről nem érdemes közbeszélni, és nem is lehet konstruktívan.
      Amiről lehet: mi kellene még, ami reális, lehetséges és működőképes. A feladat hosszú távú, és nagyon nem mindegy, hogy segély, vagy tanulás és munka (szakképzett). Hosszú az alagút, de tudni kellene, hogy merre van a fény, nem elég általánosságban felpanaszolni, hogy az alagútban vagyunk, és jaj-jaj.

      Törlés
    2. Két személyes élményem: 2010, Zalakomár, nagy arányú roma lakosság, csupasz fenékkel szaladgáló purdék, bekerítetlen, szétmálló vályogházak udvarán, a szemétdombon legelő lovak, egzotikus Észak-India a Balatontól pár km-re. Volt. Ma a google utcaképeken ennek nem sok nyoma van - közel a jómódú Hévíz is, pár év alatt szinte teljes az átalakulás.
      2015, Ózd, romatelep, projektlátogatás. Lepusztult házak, szakadt kerítések, kifizetetlen számlák, kikapcsolt áram, kikötött víz. Több ember is előadja a rengeteg panaszát, fáj a lába, ázik a tető, nincs áram...
      És akkor körülnéztem: eredetileg gyönyörű házak, tiszta Wekerletelep, ami ugye Pesten a csúcs, Ózdon meg a sanyarú nyomor? Hogyan van ez? Emberi tényező. Meg kellene becsülni azokat a fantasztikus házakat, amikben középosztálybeli mentalitással gazdagnak érezné magát mindenki, büszkén fizetné ki a saját fogyasztását, kapálná a szuper kertjét, pár léccel és szeggel kijavítaná a kerítését, megjavítaná a villaminőségű tetőjét, hogy ne ázzon be, és így tovább. (Nézzétek meg, milyen házak ezek Ózd Hétes telepen, remélem, működik a link: https://www.google.com/maps/place/%C3%93zd,+H%C3%A9tes+telep+9,+3600/@48.2160294,20.3042412,3a,75y,62.36h,90t/data=!3m6!1e1!3m4!1sInwhTlR282REXFfz_CaHfA!2e0!7i16384!8i8192!4m5!3m4!1s0x473f8093d3c18b07:0x7334d07752d71493!8m2!3d48.2160925!4d20.3044195 )

      Törlés
  3. A felvetéssel teljes mértékben egyetértek: legalább olyan fontos kérdés a roma- vagy cigánymisszió.

    Am a kommunikációt illeti, nehéz ügy. Nem lehet egy szubkultúra gondjait csak úgy kívülről megoldani...

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Nem lehet, hogy épp az össznépi tehetetlenség miatt nincs ez a téma a közbeszédben? A 70-es években szenzációszámba ment Kopasz Jenő missziós tevékenysége Szabolcsban. Ha jól emlékszem, Uszkán elég sokáig működött egy cigány gyülekezet. Még az akkori kormánymédia, a Kossuth rádió is leadott egy hosszú riportműsort. Szóval, ha valaki ma kitalálna egy látványos eredményt hozó módszert, arra bizonyára a politika is lecsapna. Igaz, hogy egy megtért, vagy egyszerűen csak a munka világába integrálódott cigányembernek is örülnünk kell. De amíg a végeken csak néhány elszánt ember küszködik, alig felmutatható eredménnyel, addig ez sem a politikusok, sem a sajtómunkások ingerküszöbét nem fogja elérni.

    VálaszTörlés
  6. azóta sajnos még élesebb a kérdés: https://ciganymisszio.reformatus.hu/hirek/szivesen-adunk-szallast-menekulteknek-ja-hogy-ciganyokrol-van-szo-az-mas/

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)