2022. február 27., vasárnap

Gyakorlati kereszténység - öt téma, ami fontosabb a melegeknél (3)

Azt hiszem most nem nehéz témát találni, ha azt kutatjuk mi lehet fontosabb az egyház számára a  melegkérdésnél: a mellettünk zajló háború pillanatnyilag - és valószínű hosszú távon is - minden mást felülír. A dedikált figyelem teljesen érthető, az egyháznak pedig reagálnia kell a helyzetre, ami újfent megmutatja mi az igazán fontos a hitünk kapcsán: végső soron az, hogy mit teszünk.

Ha az ember egy főiskolai képzésben dolgozik, találkozni fog állandó dilemmát okozó kérdésekkel, ami az oktatás szervezését és orientációját illeti. Az egyik ilyen klasszikus feladvány, hogy vajon az akadémikusabb, tudományosabb, elméleti irányba húzzuk a tanítás szekerét vagy inkább a gyakorlat, a hétköznapi rögvalóság, az azonnal alkalmazható ismeretek irányába? Amennyiben az első mellett szavazunk, úgy leginkább és elsősorban kutató típusú embereket képzünk, akik képességeik függvényében eligazodnak a teológia rendszerében és követik annak kutatási kérdéseit, ha pedig a második mellett, akkor gyakorlatibb szemléletmódú, problémamegoldó embereket, akik hatékonyak lehetnek a gyülekezetek szervezésében és a mindennapi teendőkben.

Elhamarkodott lenne erre a kérdésre kapásból rávágni, hogy természetesen utóbbira van szükség. Kinek kell több "vízfejű teológus", akik jól bánnak a szavakkal, de csetlenek-botlanak a hétköznapokban? Azért mondjuk ki a nyilvánvaló tényt: a döntés elmélet és gyakorlat között nem zárhatja ki egyiket a másik javára. Nem arról van szó, hogy két opció létezik, ahol az egyiket nullára csökkentjük, míg a másikat maximalizáljuk. A kérdés inkább az, hogy a kétféle szemléletmód közül inkább melyik domináljon a másik felett egy képzési rendszerben. Mindenkinek világos, hogy elméletre és gyakorlatra egyaránt és egyszerre szükség van, az azonban nem mindegy, melyikre milyen arányban.

Nos, az ilyen kérdéseken kellemesen hosszú ideig tipródhatunk, de talán az élet tudja leginkább megválaszolni őket. A szomszédunkban ugyanis nem elméletben zajlik háború, hanem gyakorlatban. Nem filozófiai viták mennek az istenérvek plauzibilitásáról, hanem számolgatások, politikai, katonai stratégiai tárgyalások zajlanak, melyek végén emberi sorsok állnak. És talán ami a legfontosabb nekünk, keresztényeknek: nem filozófiai töprengésektől szenvednek az ukrán, orosz és magyar emberek a közvetlen szomszédságunkban, hanem a puszta létüket féltik, többüknek oda az egzisztenciájuk, a gyerekek nem járnak iskolába, a családok elveszítették az otthonaikat. Nekik nem jó teológiai érvekre, hanem ételre, italra, fedélre van szükségük, és ebben az egyház segíthet nekik.

Mindez felbecsülhetetlenül fontosabb jelenleg a homoszexualitás kérdésénél. Most nem egy 4-5 százaléknyi társadalmi kisebbségről, hanem egy egész nemzet összeomlásáról beszélünk, melynek egyik következménye lehet a felénk is meginduló menekültáradat. Vajon készek vagyunk-e tenni valamit, valami gyakorlatit, valami kézzelfoghatót? A kereszténység számára mindenkori kihívás, hogy csupán elméletben rágcsáljuk a hitünkkel kapcsolatos kérdéseket és remek teoretikusai vagyunk Jézusnak, vagy ha kell két kézzel is teszünk valamit? Erre egyébként maga a Mester is többször felhívta a figyelmet - többek között amikor azt mondta, nem az megy be a Mennyek Országába aki "Uram! Uram!"-ot kiabál, hanem aki megcselekszi az Atya akaratát. A hit cselekedetek nélkül halott - fogalmaz Jakab.

Nem szoktam ilyet csinálni a blogban, de háború sem minden nap van a szomszédunkban: engedje meg a kedves olvasó - ha már gyakorlatról van szó -, hogy egy lehetőség kínáljak a gyakorlati cselekvésre. Az a közösség ahova tartozom, hosszú ideje működtet egy szervezetet, a Segítség Köve Alapítványt. Ennek a munkájában magam is részt veszek. Most másokkal összefogva adományokat gyűjtünk az Ukrajnából érkező menekültek megsegítésére - garantálom mindenkinek, hogy a hozzánk eljuttatott felajánlások nem egy fekete lyukban landolnak, hanem eljutnak a megfelelő helyekre. Ha érdekel ez a lehetőség és szívesen segítenél, kattints erre a linkre! 

3 megjegyzés :

  1. Egyetértek, hogy most a gyakorlati segítség a fontos, ki-ki ahol tud. Meg hogy érjen véget mielőbb, belátva, hogy nem jön össze ez a birodalmasdi sehogy sem. Elavult elképzelés.
    Annyi módszertani észrevételem van a "mi minden fontosabb a melegeknél" koncepciódhoz, hogy logikusan olyan témákat kell találod és kiposztolnod, ahol a Fidesz RÁADÁSUL ügyetlenebbül kezeli a helyzetet az ellenzéknél, egyébként nem világos, mit is akarsz mondani. Ha csak addig jutsz, hogy beszélni kellene még erről-erről-és-erről, és hozzátenni mindjárt, hogy ezeket mind-mind jobban kezeli a Fidesz az ellenzéknél, akkor önmattot követsz el.
    Mintha nem reagáltál volna arra a felvetésre, hogy célszerű tisztázni a középosztállyal kapcsolatos álláspontodat: minden társadalmi problémára megoldás a bővülő autonóm, felelősen viselkedő középosztály; vagy leharcolandó ciszheteró patri-elnyomi vallásópi förmi? Amíg erről nincs mélyen átelmélkedett és kőkeményen védhető álláspontod, nem fogsz tudni logikusan kifejteni, mivel minden társadalmi probléma tárgyalása ezen alapdilemma eldöntését követeli.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a helyzet, hogy én ezt az egész "mi a fontosabb a melegkérdésnél?" témát nem a politika oldaláról közelítem meg - még akkor sem, ha nyilván van köze a politikához. Kifejezetten az egyház teendő, az egyház fókuszállítása a célom: mármint hogy felhívjam a figyelmet arra, vannak fontosabb témák az "agyonhypeolt" melegkérdésnél.

      A kérdésed nem teljesen értem. Én most itt nem akarok foglalkozni a középosztállyal.

      Törlés
    2. Minden társadalmi probléma tárgyalása implicit állásfoglalás a középosztály mellett vagy ellen. Olyan értelemben, hogy a tárgyalt témában megkerülhetetlen kérdés, vajon megoldás felé visz-e a "tanul-dolgozik-boldogul-felelősen dönt" magatartás (alias középoszt.), vagy sem. Az észszerű, felelős megfontolás Jézus tanításában is szerepel. (Rossz keresztények-e az okos szűzek, amikor nem adnak a balgáknak az olajukból? A balga szűzek felelős viselkedése megoldás felé vitt volna, vagy sem?)
      Pl.: rendben, hogy fontos a cigány(ság) komplex problémája, de melyik út visz a megoldás felé: 1. a végtelen empátia, hogy adod mindened, és akkor neked se lesz, meg nekik se, mert elpárolog; 2. vagy a felelős viselkedés elvárása, a középosztállyá válás?
      Ez a dilemma mindent áthat, még a szomszédos háborút is, hiszen ha az ukránok mintaszerűen bánnának a kisebbségeikkel, akkor a lerohanás ürügyét sokkal kreatívabban kellett volna keresni, és az ürügykeresés vonzereje is nagyságrenddel kisebb lett volna.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)