2022. november 23., szerda

Katar kavar, avagy mit jelent az értékválasztás?

Igazán törekszem a sokszínűségre és a témák diverzitására itt a blogban - de most mit csináljak, ha egyfolytában olyan dolgok történnek velem és körülöttem, melyek a kereszténység és a kultúra szerepére szűkítik a figyelmem? A jelenleg Katarban zajló foci VB sem mentes a vallási szálaktól, ami persze nem meglepő, ha egy muszlim ország áll szervezőként az események mögött. Amit ott látunk, az viszont messzebbre mutat az iszlámnál...

Egész pontosan, a katari VB látványa hatékonyan ábrázolja számunkra milyen is az, ha egy országban állami hatalommal támogatva érvényesülnek egy világvallás életvezetési és erkölcsi elvei. Persze nincs ebben semmi újdonság: eddig is tudtuk, hogy a muszlim országok törvénykezése a saria alapján történik - tegye fel a kezét, aki most hall erről először! -, ahogy azt is, hogy ilyen országokban nincs "iszlám vallás" meg "iszlám állam" egymástól szétválasztva, hanem maga a kultúra és az ország muzulmán.

Így aztán ahogy a hírekben hallottuk is, az ország törvényei végső soron vallási okok alapján tiltják az alkoholfogyasztást - és például a külföldről érkező szurkolók se vehetnek egyszerűen egy pohár sört sem, ami pedig tetszik vagy sem, bizonyos kulturális kelléke egy jó meccs élvezetének. :-) (Más kérdés, hogy akárcsak az amerikai szesztilalom idején, a tiltás inkább gerjeszti az igényeket és nem teljesen törvényes úton még kelendőbbé teszi az alkoholt.) Megismétlem a gondolatot, hogy ebben semmi meglepő és botrányos nem kellene legyen, hiszen eddig is tudtuk, hogy ezek az országok így működnek - más azonban erről valahol a tudatunk mélyén gondolatokat őrizni, vagy éppen közvetlenebbül találkozni vele egy világesemény kapcsán, pláne egy szurkolónak a helyszínen.

A témát azért is vetem fel, mert olyan világban élünk, ahol maga az értékválasztás aktusa is faramuci módon működik. Katar kapcsán fel sem merülhet, hogy az ottani emberek ne tudnának értéket választani, sőt nagyon is határozottan kiállnak bizonyos értékek mellett - annyira határozottan, hogy az értékválasztásukat rákényszerítik olyanokra is, akik nem muzulmánok. A nyugati társadalmakban pedig lassan egyre nehezebben látjuk már azt is, egyáltalán milyen értékeink vannak, illetve egyetlen, szinte mindenek feletti értékünk biztosan van, ez pedig a pluralitás. Ott tehát kiállnak az értékeik mellett, de lesöpörnek minden más értéket, itt meg leegyszerűsítve a végtelen pluralitásban minden érték értéktelen lesz és ha valaki mégis kiáll valami mellett, az kapásból fundamentalistává válik. 

Hogyan lehet ezt jól csinálni?

Szerintem nem bonyolult annyira: az értékválasztásban lehet valaki határozott - miközben meghagyja a másik ember szabadságát, hogy más értékeket válasszon. Tehát, mondhatom én azt, hogy én határozottan kiállok a hitem igazsága és a jézusi értékek mellett (szerintem például igenis fontos szeretni az ellenségeimet), de tolerálom, ha valaki ezt nem így gondolja (egy muszlim szerint például nem kell annyira szeretni az ellenségeinket). Egy ilyen állásfoglalás nem nélkülözi a határozottságot, de nélkülözi a kényszerítő erőt, amivel másokat is erőnek erejével, törvényi eszközökkel vagy más úton rábírok arra, hogy az én értékeimet kövesse.

Nos, pont ez utóbbi nincs Katarban, ahol a nem muszlimok kénytelenek a muszlim vallás miatt nélkülözni egy finom habos sört egy jó meccs közben - mert az ország határozott értékválasztásával együtt jár az értékek kényszerítése is. Arra azonban mi kényszerítjük rá saját magunkat itt Európában, hogy egyáltalán értéket választani is tapintatlanság, amit a kultúránk lassan már büntetni fog és azonnal intoleranciának minősít.

10 megjegyzés :

  1. Sytka, amit írsz Katarról az a hétköznapi életben tapasztalható, de a VB alatt azért engedékenyek voltak (lehet, hogy a bevételek miatt), mert kapható sör a Fifa Fan Festival helyeken, ahol óriáskivetítőkön közvetítik a mérkőzéseket azoknak, akik nem tudtak jegyet szerezni a stadionokba. Ezen kívül kapható alkohol más szurkolói célpontokban és engedéllyel rendelkező éttermekben. A szállodai éttermekben mindig kapható sör külföldieknek.
    A stadionokban és ezek környékén nem kapható szeszes ital, de ez nem a rendezők miatt, hanem FIFA rendelkezés miatt. Ilyen rendelkezés már sok országban megvan évek óta, nem csak muszlim országokban. Angliában és Skóciában például a Premier League mérkőzések alkalmával tilos alkoholt árulni a stadionok egy mérföldes környezetében a kezdést megelőző órában és a mérkőzést követően is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen! (Kérlek legközelebb írj vmi becenevet legalább - a blog enyhe moderációs szabályai közül ez az egyik! Köszi!)

      Köszönöm a kiegészítést. Én is olvastam a sajtóban, hogy hozzá lehet jutni alkoholhoz (csillagászati áron - ami még annál is magasabb, amit egy VB-árfekvés indokolna). A FIFA tudomásom szerint nem véletlenül rendelkezett úgy, ahogy. De elfogadom amit írsz, csak különösnek tartom, ha ez évek óta így van és ebben nincs semmi különös, akkor miért volt tele a sajtó ezzel? Én mindenhol (ezúttal politikai oldaltól függetlenül) arról olvastam, hogy ilyen visszataszító szervezés talán soha nem volt még, annyira átszövi a korrupciótól az emberi jogok sárba tiprásáig minden a katari hátteret. De lehet, hogy csak túlreagálják.

      Törlés
    2. Sytka, bocsánat a névtelen hozzászólásért, én voltam. Telefonról írtam, és nem vettem észre, hogy arról nem névvel megy ki az üzenet.
      Biztosan igazuk van azoknak a médiáknak, akik visszataszító szervezésről tudósítanak, hisz nekik lehet összehasonlítási adatuk. Én csupán a lehet-e sört kapni kérdést akartam tisztázni. A sör ára valóban csillagászati, mert 11,6 font egy korsó, ami kb. 6000 Ft-nak felel meg. Mivel még sohasem voltam VB-n, így nem tudom, hogy ez hogyan viszonyul korábbi VB-k áraihoz.

      Törlés
    3. Péter, semmi gond, 6000Ft egy jó korsó sörért szerintem magasabb ár a kelleténél még VB szemmel nézve is. :-)

      Törlés
  2. "értékválasztásban lehet valaki határozott - miközben meghagyja a másik ember szabadságát, hogy más értékeket válasszon"
    - Vizsgálandó, hogy miért, de ez még soha sehol nem sikerült a világtörténelemben. Minden társadalom egy pontig túl normatív, majd azon a ponton átbillenve túl kevéssé normatív, aztán összeomlik, illetve többnyire meghódítja egy külső, erősen normatív szakaszában lévő kultúra. (Ma is így fest a helyzet.)
    Talán az ok, hogy az ember erős identitásra és kultúrára vágyik, ha ebben vákuum keletkezne, azt azonnal kitölti egy alternatív identitás/kultúra. (Ha elfogadjuk, hogy ez így van, érthető, mitől olyan intoleránsak a "toleránsak": a tolerancia csupán mint hívószó az ő erős identitásképző elemük.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Vizsgálandó, hogy miért, de ez még soha sehol nem sikerült a világtörténelemben."

      Ez érdekes, mert én alapvetően ezt teszem másokkal és sokakat ismerik, akik ugyancsak. Ezek szerint történelmi léptékű tetteket hajtok végre. :-)

      Társadalmi szinten is meg lehet valósítani valamennyire - nyilván nem tökéletesen -, hogy kiállunk bizonyos értékek mellett, miközben egy szabad társadalmat próbálunk legalább felépíteni. De értem amit írsz és valóban valamiféle "mozgás" látszik a társadalmakban a nyitott-szabad irány felé, aztán egyszercsak ha ez túlburjánzik, jön egy zártabb, szigorúbb megoldás, ami ellen lázadozva megint a nyitás-szabadság felé haladunk... és az inga így megy oda-vissza.

      Törlés
    2. Társadalmi szinten sajnos még senki nem valósította meg, és a jelek szerint nem is fogja. Európa vagy karakteresen szexi lesz, előírva, hogy ha idejössz, hasonulnod kell, vagy Közel-Keletté hasonítja a konkurens karakteres kultúra.

      Törlés
  3. Az egyes kultúrák mérsékelt képviselői szerintem azért tudnak békésen megférni egymás mellett, mert van (volt?) egy hallgatólagos közmegegyezés, hogy a VENDÉG alkalmazkodik, a házigazda pedig ESETLEG gesztusokat tesz. A radikálisok pedig módszeresen felrúgják ezt a közmegegyezést: vendégként is provokálnak, szándékosan konfrontálódnak, belerúgnak a másik legérzékenyebb "testrészébe". Egy svéd gyerekvers jut eszembe:

    Ingrid Sjöstrand
    MEG NE PRÓBÁLD!
    Meg ne próbáld!
    mondja apa,
    és nagyon szigorúan néz rám.
    És egész testem reszket,
    és már úgy érzem, gyáva vagyok,
    ha meg nem próbálom.

    Sytka, mélységesen egyetértek ezzel a mondatoddal: "Egy ilyen állásfoglalás nem nélkülözi a határozottságot, de nélkülözi a kényszerítő erőt, amivel másokat is erőnek erejével, törvényi eszközökkel vagy más úton rábírok arra, hogy az én értékeimet kövesse." De mi van akkor, ha pl. egy templomba bemegy egy turista bikinifelsőben? Ha te vagy a lelkész, nyilván megkéred, hogy öltözzön fel rendesen, vagy menjen ki. És ha azt mondja, az ő értékrendjébe ez belefér? Legyintesz egyet, mondván, hogy én határozottan megmondtam, de kényszeríteni nem fogom? Vagy keresel egy biztonsági őrt, és kivezetteted, egyszerűen azért, mert felelős vagy a földgolyó ezen kis szegletének a lelkiségéért, ha úgy tetszik, a kultúrájáért? Végül is az Újszövetség is beszél a közösségből való kizárásról, mint "kényszerintézkedésről", természetesen a fokozatosság elvét is figyelembe véve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Minister, bikiniben bemenni egy templomba szerintem vallási meggyőződéstől függetlenül illetlenség. Ha rád is szólnak (kedvesen), esetleg adnak kendőt (szoktak sok templomban a turistáknak a bejáratoknál), de az illető csakazértis ellenáll és bunkón viselkedik, akkor nem csupán egy szakrális teret sért, hanem egyszerűen az emberi viselkedés minimumát, amit a szélesebb kultúra is elutasít.
      A bejegyzésben megfogalmazott alapelvem ("határozott állásfoglalás, de nincs kényszerítő erő") egy alapvető attitűdre akart utalni - egy általános viszonyulásra. Nyilván adódhatnak olyan határhelyzetek, ahol nem lehet ezt 100%-ban megvalósítani. Esetleg muszáj lesz valamennyi kényszerítéssel élni, vagy éppen vannak kérdések, ahol nem lehet teljesen határozottan állást foglalni. De az általános attitűd és iránymutató elv úgy gondolom az kell legyen, hogy a kiemelt mondatomban megfogalmazott attitűdöt próbáljuk követni, ameddig csak lehetséges.

      Törlés
    2. A példát túlságosan kisarkítottam, pedig pont arra akartam utalni, hogy "az emberi viselkedés minimumában" nincs közmegegyezés az egymással érintkező kultúrákban. Csak abban volt, vagy van esély a megegyezésre, hogy ennek meghatározása a házigazda, nem pedig a vendég joga. Nekem ezért nem fér a fejembe, hogy ha egy muszlim országban az a viselkedési minimum, hogy nem szurkolunk söröskorsóval a kezünkben, akkor erre egy nyugati szurkoló reakciója miért az, hogy "...már úgy érzem, gyáva vagyok, ha meg nem próbálom." (lásd fentebbi versike) Persze az igazi bátorság nem az, hogy a világ nyilvánossága előtt, tehát a Nyugat teljes védelmi arzenálját a háta mögött tudva nagylegénykedik valaki. Ha már annyira bátor és öntudatos, akkor menjen el egy Katari kis falu harmadosztályú focimeccsére egy korső sörrel a kezében, és ott próbáljon a sörivás egyetemes emberi jogára hivatkozni!

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)