Olvasom Szabó Eszter Anna kiváló írását, és közben ráismerek az internetre: illetve a világháló közösségi kommunikációjának egyik markáns vonására. Nem tudom, hogy a jelenségnek van-e magyarított elnevezése, de nem is ez a lényeg. A whataboutism ugyanis érzésem szerint a keresztény tematikájú kommunikációban még kontrasztosabban képes megjelenni, főleg ahol vitás jellegű kérdések kerülnek felszínre.
Tegyük fel, hogy elkészítek egy bejegyzést arról, micsoda probléma is manapság, hogy az emberek relativizálják az erkölcsöt és lassan már azt sem lehet tudni mi a jó és rossz - pedig a bibliai etika segíthetne ebben eligazodni. Nos, előbb-utóbb jó eséllyel érkezik majd egy megszólalás, miszerint nem a bibliai etikáról kellene beszélni, hanem arról, hogy az egyház micsoda bűnöket követett el az elmúlt évezredekben: kereszteshadjáratok, pedofília, inkvizíció, stb... Hát miért nem inkább ezekről beszélünk?
Nos, ez a whataboutism lényege. Elkerülni egy témát úgy, hogy behozunk egy irreleváns szálat a beszélgetésbe és megpróbáljuk áttenni arra a hangsúlyt. Nagyon jó közéleti példa erre, amit Szabó Eszter Anna említ Donald Trump kapcsán. Amikor egy jobboldali újságíró Putyint gyilkosnak nevezte, Trump simán annyit reagált erre, hogy "Sok gyilkos létezik. Nálunk is vannak bőven. Mit gondoltak, hogy a mi országunk olyan ártatlan?" Nyilván semmi köze nincs ennek Putyin gyilkos-mivoltjához, és az is igaz, hogy érdemes söprögetni Amerikának a saját háza táján. De ez akkor is csak whataboutism, a téma terelése, áthangolása, direkt félrecsúsztatása.
Vegyük azonban észre, hogy a whataboutism gyakran felér egy beismeréssel. Igen, kommunikációs hiba, retorikai fogás, de valahol a mélyén sokszor ott van annak a csendes jóváhagyása, hogy aki él ezzel az eszközzel, nem tud fogást találni egy bemutatott témán, esetleg hiányos érvkészlettel rendelkezik, de mivel ezt mégis kellemetlen lenne beismerni, így megpróbál újabb és újabb topikokat képbe hozni - hátha azok elhalványítják az eredeti felvetést. A whataboutism tipikusan a csoportkommunikációban előforduló jelenség és annak is egyik típusához tartozik. Kommunikációs szakemberek szerint amikor egy csoport egy problémával foglalkozik, tipikusan háromféle kommunikációs stílus karakterizálja az eszmecseréjüket. Az egyik az előrevivő kommunikáció (vagyis amikor olyan hozzászólás érkezik, amely nemcsak a téma elevenébe vág, de segíti is a továbbgondolkodást). A másik a hátráltató kommunikáció (ennek egyik formája a whataboutism), illetve a helyreigazító kommunikáció. Nem lesz meglepő, hogy a három közül a legnagyobb szerepe a legutolsónak van: éspedig azért, mert a legtöbb kommunikáció egy csoportban sok esetben hátráltató jellegű, így a folyamatos kiigazítás igénye jelentősen megnő.
Ismét egy példával élve, képzeljünk el egy csoportot, ahol egy diskurzus zajlik, mert felmerült a probléma, hogy az egyik presbiter nem viselkedik mindig helyesen a nyilvánosság előtt. Az előrevivő kommunikátor tipikusan olyan dolgokat vet majd fel, miszerint az említett presbitert elsőként négyszemközt kellene figyelmeztetni, aztán ha erre nem hallgat, jó lenne ha egy időre letenné a szolgálatot, stb... A hátráltató kommunikációra jó illusztráció lehet, ha ebben a helyzetben valaki elkezd beszélni arról, milyen etimológiai jelentősége volt a középkorban a "presbiter" szó jelentésének, illetve hogy senki sem tökéletes, inkább ki kellene vizsgálni Mari néni és Pista bácsi ügyét, akik túl halkan köszönnek, amikor megérkeznek a gyülekezetbe és ez sokakat bánt (ez maga a whataboutism) - azzal mikor és ki fog foglalkozni? A helyreigazító kommunikátor ilyen esetekben szólal meg, és ha szorult bele egy kis jóindulat, nagyjából ezt fogja mondani: "valóban, Mari néni és Pista bácsi ügye is fontos, de haladjunk szépen sorjában: most az egyik presbiter konkrét dolgáról van szó, javaslom ma csak ezzel foglalkozzunk!"
Természetesen a legfárasztóbb szerep a helyreigazító kommunikátoré, főleg mivel elég erős sodrásban kell megszólalnia. Nos, mindez klasszul hangzik, de szerintem nem igazán működik az interneten. A netes fórumok - főleg a közösségi oldalak - egyértelműen a zubogó kommentáradatra vannak optimalizálva és remek vadászterületet kínálnak a trolloknak, a broadcastingoló üzenetszóróknak, vagy ahogy most hívtam őket, a hátráltató kommunikátoroknak. Mégpedig olyan volumenben, hogy csaknem képtelenség egy-egy hozzászóláscunamiban bárkinek is helyreigazító módon megszólalnia.
Ez a tény azonban felértékel az én szememben minden előrevivő kommunikációt. Nem szokásom itt a blogban sem nagyon senkit fegyelmezni és inteni: azt gondolom felnőtt emberként oda kell kijutnunk, hogy mindenki magát moderálja egy-egy beszélgetésben és a netes keret ezt is várja tőlünk. Végső soron a mi döntésünk, hogy a három kommunikációs forma közül melyikbe lépünk be és mennyire akarjuk elkerülni a whataboutism csalogatását. Én mindenesetre erre törekszem.
Lelkesen egyetértek, kerüljük az off-ot - meg az off-ra való érvénytelen hivatkozást is.
VálaszTörlésKarl Popper falszifikációs módszertanát javasolom megoldásként: egy erőteljes állítás/koncepció esetében tudjuk megmondani, hogy mit tekintenénk a modellünk cáfolatának. Ha ezt meg tudjuk mondani, komolyan vehető gondolatmenetünk van. Ha nem tudjuk megmondani, illetve az derül ki, hogy semmilyen infó nem ingatná meg a meggyőződésünket, akkor komolytalan a gondolatmenetünk.
A popperi falszifikáció nem egy ezermester kosarának mindenhol alkalmazható csodaszerszáma. Ez a tudományos paradigmákra alkalmazható egyik módszer, ami a bécsi kör logikai pozitivizmusára reflektál és kínál egy adott megoldást arra, hogyan döntsük el egy tudományos teória plauziblitását-megbízhatóságát. Nem a hétköznapi eszmecserékre vonatkozik, ahol eleve nem tudományos tételekről kell dönteni.
TörlésHadd legyek konkrét, hiszen konkrét ügyben cserélgetünk eszmét, hasznos lenne konstruktívan előrelépni: én elég pontosan meg tudom mondani, hogy az előző posztok alatti állításaimat milyen - ténylegesen előállható - infók tudnák cáfolni.
TörlésHa ezt a saját elképzeléseid esetében is meg tudod adni, mármint hogy álláspontod attól változna, ha kiderülne, hogy..., az véget vetne a parttalanságnak. (Ne az legyen a kifutás, hogy bibibí, "az én apukámnak meg CSÉB-je van". Vagy hogy "nem táncolsz jobban, mint én".) Erre jó Popper.
Alternatívaként az is elfogadható, ha rögzíted, hogy egyfajta elefántcsont toronybeli elmélkedésről van szó, kéretik a való világban nem alkalmazni, mert ahhoz semmilyen szinten nem kapcsolódik (mint Kant pl.). Szoftvert szoktak "sandbox"-ban tesztelni, ahol elszigetelten fut és szabadon vizsgálható, kontemplálható. Ez is konstruktív kiút lehet egy túlfűtötté váló témában.
Képzeljük azt, hogy elméleti muszlimokkal élünk együtt egy absztrakt falanszterben, és ezzel kapcsolatban azt gondoljuk, hogy...
Attila
TörlésKedves László, ez eléggé malac a jégen effektus. Vannak itt látványos elemek, csak hát ki kényszerít korcsolyázni?
Ha nem tekeredtél volna rá annyira a saját narratívádra, lehet, hogy kiderülne, ami a napnál is világosabb: Sytka sorozata arról szól, hogy hogyan értették és értik a dzsihádot muszlim gondolkodók az idők során. Nem kell ám valami rettentő fondorlatosság ahhoz, hogy kiderüljön, ez hogyan falszifikálható: elég megmutatni, hogy muszlim gondolkodók nem így gondolkodtak a dzsihádról, vagy hogy Sytka forrásai miért megbízhatatlanok, lehetőleg a "nem igazi skót" érvelési hiba alkalmazása nélkül.
De tegyünk egy ellenpróbát: Sytka váltig állítja, többször, többféle módon, hogy a sorozata csak a fentiekről szól, te pedig ezt láthatóan nem tudod elfogadni, és nagy erőkkel próbálsz vitázni a te általad vizionált állításaival. Ha a szerző expressis verbis kijelentett kommunikációs szándéka nem győz meg a sorozat témáját illetően, akkor mégis mi a bánatos falszifika az, ami meggyőzhetne annak az álláspontodnak a tévességéről, hogy Sytka nem azt állítja, amit csökönyös ragaszkodással állít, hogy állít?
Láthatóan az, hogy sokan jövünk szembe az autópályán dudálva, nem. És innen nézve nagyon úgy tűnik ám, hogy elméleti Sytkával vitázol, nem a valódival.
Igen, Attila megint fején találta a szöget. Egyszerűen nem világos számomra miféle falszifikálhatóságot kellene most prezentálnom. Eleve nem tudományos tételeket írok, hanem kötetlen blogbejegyzéseket. De ha ettől eltekintek, még csak olyan hatalmas állítások sem voltak eddig - pusztán deskriptív módon leírtam hogyan alakult a dzsihádról szóló felfogás az iszlámban.
TörlésEsetleg - kissé előrevetítve a sorozat végét - azt tudom felkínálni, hogy az egész dzsihád-téma záró bejegyzésében szeretnék megfogalmazni konkludáló kijelentéseket. Azok kapcsán beszélhetünk majd arról, hogy ezek a konklúziók helyesek-e vagy sem, tényleg következnek-e az eddig leírtakból vagy sem. De most a bemutatott téma kontextusában nem egészen értem milyen falszifikációról van szó.
Sytka: "Eleve nem tudományos tételeket írok, hanem kötetlen blogbejegyzéseket."
Törlés- Ez a téma minden ma, csak nem kötetlen, pláne nem tét nélküli. Álságos úgy tenni, mint ha az lenne.
Attila: "Ha nem tekeredtél volna rá annyira a saját narratívádra"
- Arra a narratívára gondolsz, hogy nézzünk a valóságot? Meg hogy mi lesz jó nekünk? Ezekre tényleg rá vagyok tekeredve. Remélem, hogy mindenki más is.
Sytka: "az egész dzsihád-téma záró bejegyzésében szeretnék megfogalmazni konkludáló kijelentéseket"
- Várom. A korábbi munkásságod ugyanis nem tűnt ilyen szinten életidegennek. Többnyire volt némi ellebegés a földtől, ami teológiában elnézhető, ez az első eset, hogy marsi magasságban tűnsz lebegni.
Laci, nem egy intellektuális élmény veled vitázni, mert kevés ilyen zárt elméjű emberrel lehet találkozni, mint amilyen te vagy, aki olyan messze áll a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Tragikomikus, hogy ennek ellenére éppen magad állítod be úgy, mintha te lennél a valóság bajnoka. Nem vagy a valóság bajnoka, csupán a gugli-alapú virtuális valóságot hiszed valódinak, meg a NER propagandát. Úgy tűnik, még nem realizáltad, hogy a XXI. században az emberek többsége már szembesíti a dumát a valósággal. Peched van!
Törlés"Ez a téma minden ma, csak nem kötetlen, pláne nem tét nélküli"
Törlés"A korábbi munkásságod ugyanis nem tűnt ilyen szinten életidegennek"
Ha nagyon életidegen, akkor nincs gyakorlati relevanciája, tehát igazán tétje sem. Ha van tétje, akkor mégsem lehet teljesen életidegen. Akkor most melyik?
Arra, hogy téged mi falszifikálna, nem kaptunk továbbra sem választ, de teszek egy kísérletet, hátha így rövidül a vita:
László állítása (állításod), hogy nincs olyan, hogy elméleti dzsihád, és úgy tenni, mintha a muszlimok között bárkit is érdekelne az elmélet, nettó felelőtlenség - hiszen itt élnek, és egyre inkább itt élnek közöttünk. Senkit nem fog érdekelni, ha rosszul dzsihádolnak, az viszont igen, hogy reflektálatlanul bár, de nagyon is valóságosan dzsihádolnak. Tehát a sorozatnak így semmi értelme - csak magunkkal hitetjük el maximum, hogy a muszlimok számára ez jelentős szempont, így viszont épp a "valódi" iszlámot takarjuk el. (Azt nem tudom, hogy hol hangzott el azzal kapcsolatos feltételezés, hogy a muszlimok számára mi és mi nem és hogy jelentős mondjuk...)
Sytka ugyan nem mondott semmit arról, hogy van-e értelme pusztán az elméleti iszlámmal foglalkozni, de feltételezhető, hogy ezzel a premisszával indult, különben nem így nézne ki a sorozat (ez amúgy nem biztos, sőt, nekem gyanús, hogy nincs így, de érthető feltételezés valahol, mégha kissé... sértő is az intellektusára nézve).
Tehát Sytka ki nem mondott előfeltevése lehet az (László szemszögéből), ha nagyon akarjuk, hogy a pusztán elméleti iszlámnak is márpedig van gyakorlati relevanciája magán az iszlám vallásgyakorlaton és életvitelen belül. Hogy ez miben áll pontosan szerinte, NEM TUDJUK, mert nem volt róla még szó, de talán majd az utolsó bejegyzésben lesz. László erőnek erejével, türelmetlenül azért küzd, hogy falszifikálja, hogy bármi értelme lenne az elmélettel foglalkozni, mert minden új bejegyzéssel csak távolabb kerülünk az iszlám valódi veszélyétől. Sytka, Deák Péter és én meg állunk, mint Rozi a moziban, és látszólag nem értjük, hogy EZ a valódi téma, és nem lehet csak úgy elszigetelten, büntetlenül, vákuumban iszlám vallásfilozófiával foglalkozni - merthogy ilyen nincs.
László állításának a falszifikálása rendkívül egyszerű: Sytkának meg kéne mutatnia, hogy érti, hogy nincs a valóságtól elszigetelt elmélet, és hogy ennek az egész gondolatmenetnek van gyakorlati aspektusa (ami nem csak az, hogy naiv tévhitekbe ringatjuk magunkat - tehát van társadalmilag hasznos gyakorlati aspektusa) - vagy azt kéne megvédeni, hogy az elmélet önmagában, a valóságtól elszigetelten is fontos.
Sytka feltételezésének a falszifikálása pedig az volna, hogy megmutatjuk, mi a valóság, és hogy a valóságot egyáltalán nem érdekli az elmélet.
Hogy EZT a fajta tematizálást elfogadja-e Sytka, azt azért hadd legyen szabad neki eldöntenie. De ami kifejezetten frusztráló ebben az az, hogy Sytka nem állított még valójában semmit arról a premisszáról, amit László falszifikálni szeretne, így könnyen előállhat az a helyzet, hogy László nyitott kapukon dönget rendkívül hangosan és szertelenül azt gondolva, hogy azokat le kell dönteni. A másik frusztráló dolog, hogy egész egyszerűen lehet, hogy MÁS premissza az, amiről Sytka indult, más módon tartja jelentősnek a témát, és így bizony rendkívül fárasztó whataboutismnek vagyunk a tanúi.
Várjuk ki a végét szerintem, akkor majd többet értünk abból, hogy vannak-e állítások, és azok milyenek. Egy kis türelem hasznos lett volna a sorozat egészének a reális értékeléséhez, de vagyunk, ahol vagyunk.
Attila, remekül összeszedted részben még az én gondolataimat is - köszönöm. Nem először érzem azt ebben a beszélgetésben, hogy (főként László miatt) kicsit túlgondoljuk ezt az egészet. Semmi nagyonborzalmasanhatalmasanvégiggondolt premisszám nem volt. Egyszerűen írni akartam egy sorozatot - valószínűleg saját magamnak is - a dzsihád jobb megértése kedvéért. Tetszik vagy sem, együtt élünk ezen a bolygón sokszázmillió olyan emberrel, akik egy iszlám nevű vallást követnek. Egy részük valószínűleg inkább kultúrmuzulmán (tehát nem veszi túl komolyan a vallását), egy részük elkötelezett hívő, és bizony egy részük akár fanatikus muszlim. Számomra nem tűnik ésszerűnek, hogy egy világvallás többnyire ugyanolyan emberekből álljon: a diverzitás minden vallásban természetes jelenség. De ha ez igaz (gondolom én), akkor igaz ez arra is, ahogy a saját doktrínáikhoz viszonyulnak, beleértve a dzsihádot.
TörlésAnnak kívántam kicsit utánajárni, hogyan látják ők a dzsihádjukat: egyáltalán mit értenek a kifejezés alatt, milyen gondolataik támadnak ha ezt a szót meghallják, a számukra meghatározó teoretikus miként vélekednek róla, és ami nagyon fontos: a saria, vagyis a saját jogrendjük hogyan rendelkezik minderről. Józan ésszel azt gondolnám, ha összerakom Mohamed, a Korán, az iszlám gondolkodók és az iszlám törvénykezés partikuláris darabkáit, azért már csak kapok valami közelítő képet arról, hogy mi a dzsihád! Ha a valóság ehhez képest mégis szögesen más, akkor pedig az is a nyugat felelőssége, hogy erős retorikával felhívja a muszlim teoretikusok, imámok, kalifák és meghatározó személyiségek figyelmét arra: "emberek, azt se tudjátok mit beszéltek!" Ha a valóság viszont nagyjából az, amilyennek az iszlám vallás alapjait adó forrásokban látjuk, akkor mi nyugatiak is kell igazítsunk a véleményünkön: mert nem minden dzsihád, azaz szent háború, és akkor az iszlám dzsihádnak van olyan vetülete is, amivel talán nincs is igazán dolgunk. Tisztában vagyok ezzel, hogy ez merő fejtegetésnek tűnik, pedig szerintem vannak messzire vezető gyakorlati következményei is. Az talán már László számára sem fog "föld fölött lebegésnek" tűnni - csakhogy a gyakorlati következtetések levonására nem lehet azonnal eljutni, előbb át kell rágni magunkat néhány elméleti dolgon is. De fel nem foghatom ez mitől számít obskurus és haszontalan okoskodásnak... Szerintem ez a normális.
Valszeg 1 következő poszt alatt lesz ezt érdemes folytatni.
TörlésAnnyi előzetes: szívesen olvasnék olyan palesztin/muszlim álláspontokat, hogy "skacok, hagyjuk már békén Izraelt, hadd legyen ott, működjünk vele együtt, sokkal jobb lesz mindenkinek".
A zsidó oldalon heves vita folyik arról, hogy az egészről nem is a palesztin terror, hanem az izraeli kormány tehet, és hogy hogyan lehet békés egymás mellett élést elérni a palesztinokkal. Izraeli oldalon tehát van jól látható béke párti álláspont és annak sok képviselője. Próbáljuk megkeresni palesztin/muszlim oldalon ezt a béke párti tömeget...
Hogy nekem vagy Sytka et al.-nak van-e több köze a valósághoz, azt a valóság vizsgálata döntse el.
A Közösségi médiák elterjedésével vált igazán láthatóvá a whataboutizmus. Igen hatékony vitamódszer, aminek az az alapja, hogy legjobb védekezés a támadás, mert ez meghátrálásra kényszeríti a vitapartnert. Szerintem legkontrasztosabban a politikában jelenik meg, mivel ezekben érvényesül leginkább és legegységesebben a pártos elfogultság. Politikai vitákban érzik leginkább az eltérő nézeteket valló vitapartnerek a másik fél kijelentéseit inkább támadásnak, amit kontrázni kell, és nem olyan érvnek, ami megvitatható. Leginkább az orosz propagandában jelenik meg az a változat, amelyben a másik fél érveit avval vetik el, hogy nincs morális alapja a kritikának, mert a kritizált területen ugyanolyan, vagy rosszabb visszásságokkal rendelkeznek („ti ugyanolyanok vagytok”, vagy „nézz magadra”)
VálaszTörlésJelenleg valóban Trump lehet a legnagyobb whataboutista, de szorosan követik őt a populista, autokratikus vezetők.