A minap a Válasz Online felületén találtam egy érdekes cikkben egy új fogalmat, amit szerzője egy videóra hivatkozva Kakukk-kereszténységnek nevezett. A Kakukk-kereszténység lényege röviden annyi, hogy vannak olyan teoretikusok, gondolkodók, véleményformálók, akik a kereszténységet felhasználják saját sikerük kovácsolása érdekében - miközben valójában nem hiszik el annak hittételeit. Rakjunk össze ebből most egy képet!
Nos, próbáltam készíteni egy hevenyészett ábrát az egészről, ahol a középpontban "az igazi" kereszténységet tüntettem fel. Mivel én kereszténység alatt kifejezetten a biblikus alapú és belső meggyőződésen alapuló hitet értem, így azt hiszem jogosan kerülhet ez az ábra centrumába. Most nem kívánom hosszasan magyarázni, hogy miért pont ez van középen - de röviden azt látni, hogy a kétezer éves egyház apostoloktól örökölt alapvető hitvallásai, a kanonizált Biblia (deuterokanonikus könyvek ide vagy oda), valamint az első négy egyetemes zsinat alapján a helyzet nem sokat változott. Keresztény az az ember az egyház hitvallása szerint, aki bizalmát Jézus Krisztus személyébe veti, aki Isten Fia volt és feltámadt a halálból. Az egyház első hitvallásai tulajdonképpen Jézus személyét, a Szentháromság-tant tisztázzák és tesznek pozitív kiállást ezek mellett. Ehhez a hitvalláshoz képest térnek el a különféle, kereszténységre hasonlító, arra hivatkozó, vagy azt felhasználó látásmódok. Ezekből én most négyfélét jelenítettem meg a kis ábrámon:
A pszeudokereszténység címszó alá én olyan vallási mozgalmakat, szektákat, csoportokat sorolok, amelyek főleg teológiai bázisukat tekintve mutatnak eltérést az egyház és a Szentírás hitvallásától. Ilyen számomra a mormonizmus vagy Jehova Tanúi. Ezek ugyan felmutatják a kereszténység tanításainak némelyik elemét, de pont Jézus személyét és/vagy munkáját tekintve görbülnek el az alapoktól. Tudom, hogy hosszas vita lehetne a trinitástan biblikussága (amire itt most nincs lehetőségem), de mégis azt hiszem ez a csoport az, amit egy biblikus hívőnek nem kell annyira megmagyarázni. Nem azt mondom persze, hogy a pszeudokeresztény irányzatok mindenben rosszak és az odatartozó emberek "mennek a pokolba" - eleve ilyet nem is mondanék. De azt igen, hogy az ortodox hittől komoly pontokon eltérnek.
A másik kifejezés a deizmus, ami kicsit talán kilóg innen, hiszen ennek eszmei alapja mindösszesen annyi, hogy egy nem-beavatkozó istenségben hisz, aki maximum a világ teremtéséért felelős. Ez az istenség nem feltétlenül kell a kereszténységhez hasonlító Isten legyen, mindazonáltal a deizmus (az arisztoteliánus előzményeket mellőzve) mégis a keresztény nyugati miliő produktuma volt, így leginkább a kereszténység istenfogalmával dolgozik - a beavatkozás lehetősége nélkül. Mondani sem kell, a Biblia viszont egy beavatkozó istenség képét mutatja, más kérdés, hogyan és miként értelmezzük ezt a beavatkozást. Azt viszont semmiképpen sem mondhatjuk, hogy keresztényként egy nem-beavatkozó Istenben hinnénk.
A harmadik kifejezés az általam csak MMV-nek nevezett vallás: ezt a rövidítést én találtam ki, és a "Magam Módján Vallásos" típusú emberek gyűjtőneveként használom. Az MMV vallás tulajdonképpen egy vallásos svédasztalról összerakott személyes boldogságportfólió. Azaz, kiszemezgetem a kereszténységből azt, ami az érzésvilágomnak, személyes preferenciáimnak tetszik és csak abban hiszek. Elfogadom, hogy a "Jóisten" létezik valahol a messzeségben, de (1) a hitem szubjektív, nincs egyeztetve a Szentírással és a hitvallásokkal, valamint (2) irtózom az egyházakhoz tartozástól, sőt bírálom az intézményes egyházakat. Azt hiszem azt láthatjuk, hogy egyre többen lépnek át az MMV irányba, akik kiábrándulnak valamiért az egyházakból, de a hitüket nem akarják teljesen elveszíteni. Nem foglalkoztatja őket erősen a kereszténység, de "jól jön", ha bajba kerülnek és lelki támaszra, vigaszra szorulnak.
Végül pedig negyedikként tettem ide a felvezetésben említett Kakukk-kereszténységet, ami alapvetően egy intellektuális igényű jelenség. Az ide tartozó személyiségek értéket látnak a keresztény ideológiában, az egyháztörténetben, a zsidó-keresztény erkölcsökben. Nincsenek kialakult teológiai nézeteik (mint például a pszeudokeresztény mozgalmaknak), nem tagadják Isten beavatkozóképességét és nem is feltétlen egy teljesen személyes meggyőződésük van. Nekem ilyen kissé Jordan Peterson, aki fontos értékeket lát a kereszténységben, a Szentírásban, ki is fejezi a támogatását... de az egyház hitvallását szerintem nem vallja - vagy legalábbis nekem nem ez jött le róla. Vagy a konzervatív-meleg író, Douglas Murray, aki könyveiben támogatja az egyházat és a kereszténységet, miközben kérdéses mennyire ismeri hitvallásszerűen annak tanításait. Sokan ezzel vádolják Aayan Hirsi Ali-t is, hogy nem világos mennyire tartja igaznak az egyházi hittételeket - vagy inkább csak társadalomformáló, erkölcsformáló, globálisan jó lehetőséget lát a kereszténységben.
Egyszóval és röviden: ma már nem elég a kereszténység magjával és mibenlétével tisztában lenni. Szükséges látni a kereszténység holdudvarát, a környezetében repülő "kisbolygókat" is, mert a fenti táborokban olyan emberek is vannak szép számmal, akik magukat kereszténynek tartják. Nyilván egy Jehova Tanúja, egy MMV-vallást követő, de egy Kakukk-keresztény sem fogja saját magát nem-kereszténynek identifikálni - sőt, számukra gyakran a biblikus keresztények vannak a körön kívül. (Talán a deista lehet ezalól kivétel.)
Tisztában vagyok azzal, hogy a fent látható, összedobott ábra javítható, finomítható, bővíthető. Nem is monolit igazságként, hanem csak gondolatkísérletként tártam elétek. Ám abban biztos vagyok, hogy a kereszténység mint fogalom ma nagyon sok dolgot jelenthet - és ez nekünk a legrosszabb. Nem nézhetjük szó nélkül, ahogy ez a kifejezés inflálódni kezd - mert félő, ha nem teszünk semmit, az a tartalom rovására megy majd. Ahogy valaki frappánsan megjegyezte: "A biblikus kereszténység nem populáris. A populáris kereszténység nem biblikus." Hát igen...
Attila
VálaszTörlésJó gondolatok!
Közben azon filóztam azért, hogy miközben fontos, hogy tegyünk azért, hogy ne inflálódjon el a biblikus kereszténység fogalma, nem árt odafigyelni, hogy azért ne essünk bele a "nem igazi skót" érvelési hibába se.
Attila, köszi, közben eszembe jutott, hogy a "politikai / nemzeti kereszténység" is egy repülő kisbolygó a kereszténység körül - nem tudom, talán valamelyik alá be lehetne sorolni?
TörlésIgaz, nem akarok beleesni, de valahol az egyháznak szerintem muszáj határokat megvonni - mert ha nem teszi, akkor meg abba a hibába esik bele, hogy minden kereszténység lesz, ami annak mutatja-mondja magát. A témával kapcsolatban ajánlom kiváló kollégám, dr. Szalai András "Más Jézus, más lélek, más evangélium" c. kötetét, amelyben szerintem tök jól ír arról, mi a közös nevező, ami alapján valami körön belül vagy kívül található.
Szerintem minden egyháznak muszáj határokat megvonnia, máskülönben nem egyház, de mindig felmerül, hogy ha ezt a saját teológiájából kiindulva akarja egyetemes érvénnyel megtenni, akkor ezt az igényét milyen legitimációra alapozza. Magad is érintetted azt a problematikát, hogy bizonyos tanok biblikussága erősen kérdőjeles, így egyáltalán nem biztos, hogy ezek alkalmasak a határok meghúzására. Ugyanakkor pont ugyanezért az sem alkalmas a határok meghúzására, hogy a bibliai tanításokon kívül mi _egyebet_ vall még egy magát keresztényként azonosító csoport, ameddig ezek a tanítások nem ütköznek a bibliai tartalommal. És itt egyértelmű ütközésnek kell lennie, nem elég az, hogy a Biblia nem említi ezt vagy azt, tehát akkor az nem keresztényi. Például a gyermekek keresztelését sem említi, mégsem mondjuk, hogy a katolikus/református egyház ne lenne keresztény felekezet.
VálaszTörlésEz persze feltételezi azt is, hogy ilyenkor a "bibliai tartalmat" muszáj kifejezetten alapszinten, a lehető legtágabb, legbefogadóbb módon értelmezni és alkalmazni. Ha bármelyik keresztény felekezet azt állítja, hogy az ő szűkítő értelmezése - vagy akár több felekezet együttes értelmezése az adott kérdésben - a kizárólagosan és egyetemesen helyes értelmezés, akkor megint felmerül, hogy ezt milyen legitimációra alpozza. És ha a válasznak része bármiféle extrabiblikus legitimáció, akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad: nem lehetséges egyszerre követelni a Biblia kizárólagos kritérimuként való alkalmazását, mellette viszont egyéb, extrabiblikus források jogosságára hivatkozni. Ez csakis kétféleképpen oldható fel: vagy a Biblia valóban kizárólagos, és minden más jogforrás, értelmezésen alapuló szokás stb. eretnekség, vagy pedig Isten nem kizárólag a Biblián keresztül vezeti a népét.
Mindezek után szerintem szerencsésebb az olyan modell, amely halmazokként ábrázolja a magukat keresztényként meghatározó felekezeteket/csoportokat, és amennyiben átfedés van a Biblia központi tanaival, akkor e csoportk kétségtelenül a kereszténység családján belül helyezkednek el. Emellett nyilván sokszor egymással is átfedés lesz, néha nagy, néha csekély, de nem _ennek_ az átfedésnek a mértéke teszi a keresztényt.
És ahogy Péter írta a Filippibeliekhez, bárhogy is hirdettessék a Krisztus, én annak csak örülök.
"Magad is érintetted azt a problematikát, hogy bizonyos tanok biblikussága erősen kérdőjeles, így egyáltalán nem biztos, hogy ezek alkalmasak a határok meghúzására."
TörlésNem, nem írtam azt hogy "erősen kérdőjeles" és szerintem ezek a tanok (például a Jézus és a Szentlélek természetéről szóló tanítás) alkalmas határok meghúzására - hiszen az egyház maga is így látta, pontosan ezek mentén húzta meg a határait.
"Például a gyermekek keresztelését sem említi, mégsem mondjuk, hogy a katolikus/református egyház ne lenne keresztény felekezet."
Valóban, a keresztség minden egyes kérdésére nem tér ki a szöveg, de azt határozottan tanítja, hogy meg kell keresztelkedni. Itt a határvonal az lehetne, ha előállna egy új szekta-mozgalom-felekezet, ami tagadja a keresztséget magát (lehet, hogy van ilyen?).
"Ez csakis kétféleképpen oldható fel: vagy a Biblia valóban kizárólagos, és minden más jogforrás, értelmezésen alapuló szokás stb. eretnekség, vagy pedig Isten nem kizárólag a Biblián keresztül vezeti a népét."
Szerintem van egy harmadik lehetőség is: azt kell mondanunk, hogy a Biblia és az arra építő tanítások a kizárólagos alapjai a hitünknek, de vannak jogforrások, értelmezések, egyházjogi szokások, amelyeken keresztül is megnyilvánulhat Isten. Ám ezek összhangban kell álljanak a Biblia tanításával, levezethetők kell legyenek onnan. No meg vannak tradíciók, berögzött szokások, egyházjogi jellegű dolgok, melyeknek nem sok közük van a Bibliához, de nem is érintik feltétlenül a hit alapjait: ilyen például, hogy milyen stílusú zenének kell elhangzania a liturgiában. De a szubsztanciális kérdésekben (leginkább az üdvösséggel kapcsolatos tanítások) a Szentírás és az abból következő biblikus tanítások kell legyenek az alapot képező dolgok.
Valóban, nem azt írtad, hogy erősen kérdőjeles, hanem azt, hogy "hosszas vita lehetne" róla. Számomra ez azt jelenti, hogy a Szentháromság biblikusságában nincs teljes egyetértés a kereszténységen belül. Hiszen máris felmerül, hogy akkor ennek alapján például az unitáriusokat is a "pszeudokeresztények" közé sorolja-e a modell. És nyilván nem ez az egyetlen tan, amelyről "hosszas vita lehetne". Pontosan erre utaltam azzal, hogy csakis olyan tanokat szabad a kereszténység kritériumaként alapul venni, amelyek egyértelműen szerepelnek a Bibliában. Például bármely, keresztényként meghatározható csoport teológiájának tartalmaznia kell a keresztelkedés kötelezettségét. A csecsemőkeresztelés tanítása viszont semmiképpen nem lehet elvárás. Egy keresztény hitrendszernek mindenképpen tartalmaznia kell azt, hogy Jézus, aki az Atyaisten fia, feltámadt (és még sok egyéb világosan leírt bibliai tant Jézussal kapcsolatban), de például a Szentháromság posztbiblikusan kialakított tana semmiképpen nem lehet elvárás. Stb. Ha egyes felekezetek a Bibliában kifejezetten és világosan nem említett tanokat vallanak, ez az ő dolguk, de nem tehetik meg a saját teológiájuk ezen elemeit egyetemes "bibliai" kereszténységkritériumnak.
TörlésA szűkítő feltételekkel az a gond, ahogy ezt írtam is, hogy felveti a legitimáció kérdését. Ez a modell például gyakorlatilag azt mondja, hogy a katolikus egyház/hagyomány jelenti a keresztényiség etalonját, és ahhoz kell viszonyítani minden más felekezetet. Ha a főbb tanaik összhangban állnak a katolikus hagyományokkal (például elfogadnak pár igencsak posztbiblikus, posztapostoli egyházi dogmát), akkor keresztények, máskülönben nem azok. Nyilván ez is egy működőképes modell katolikus/református/evangélikus keretek között, de soha nem fog tudni túllépni a saját árnyékán, és egy általánosabb meghatározását adni a keresztényiségnek. Ha a cél annak a meghatározása, hogy miért NEM keresztény egy illető/felekezet, akkor arra ez megfelel ilyen felekezeti szemüvegen át, csak akkor meg az a kérdés, hogy mi szükség van rá?
Ha viszont tényleg az a cél, hogy egy általánosabb érvényű meghatározását adjuk a keresztényiségnek, akkor ahhoz le kell venni a felekezetspecifikus szemüveget. Ettől nyilván még nem kell a keresztény felekezeteknek minden egyes pontban kölcsönösen elfogadni egymás teológiáját, de szerintem óriási kiaknázatlan, jóra vivő erő rejlik abban társadalmilag (is), ha a magukat keresztényként meghatározó felekezetek minél több ponton megtalálják közös hangot, a közös alapot.
"Azt kell mondanunk, hogy a Biblia és az arra építő tanítások a kizárólagos alapjai a hitünknek, de vannak jogforrások, értelmezések, egyházjogi szokások, amelyeken keresztül is megnyilvánulhat Isten. Ám ezek összhangban kell álljanak a Biblia tanításával, levezethetők kell legyenek onnan." - Én itt megint fából vaskarikát érzek, bár értem, hogy mit mondasz. Abban látom a fából vaskarikát, hogy bármi, ami posztbiblikus, nagyon nagy eséllyel eltérő lesz (és valóban eltérő is, ahogy azt látjuk) a különböző felekezetek között. Ez ismét érinti a legitimációt, hiszen mi helyezi az egyik felekezet posztbiblikus "isteni akaratnyilvánítását" egy másik felekezet posztbiblikus "isteni akaratnyilvánítása" fölé, hogy ezáltal bármiféle egyetemes keresztényiségmodell alapjául szolgálhasson? (Ha viszont csak annyit állítasz, hogy bár léteznek/létezhetnek ilyen megnyilvánulások, de az egyes felekezetek így kialakult tanításai és gyakorlata - főleg, ha nem is szubsztanciális kérdések - nem szolgálhatnak sem egyetemes elvárásként, sem kizáró feltételként, az más. Nyilván akkor is lehet vitázni arról, hogy ezek létezhetnek, nem létezhetnek, milyen feltételekkel létezhetnek stb., de egy "kik számítanak kereszténynek"-modell szempontjából végül is szerintem nem lényegi kérdés.)
A kulturális kereszténységből következik, hogy többen szimpatizálnak a kulturális örökségével, mint a kemény lényegével - továbbá nem segít, hogy a lényegen is folyamatos a torzsalkodás, pl. ezen a blogon. Amikor azt sugallod, hogy igazibb vagy másoknál, akkor a klasszikus "I am holier than thou" kártyát játszod ki.
VálaszTörlésPárhuzam: milliószor többen hordanak Che arcképes pólót és énekelnek Bella ciao-t, mint ahányan termelési vagyonközösségben szeretnének élni. És ebből mi következik? Szerintem semmi nagyszabású. Látunk "igazi" komenistákat, akik gyalázzák a Che-pólósokat? Nem látunk. Megtartják maguknak a véleményüket. Vajon miért?
"Amikor azt sugallod, hogy igazibb vagy másoknál, akkor a klasszikus "I am holier than thou" kártyát játszod ki."
TörlésEzt nagyon fontos szerintem jól érteni. Nem arról beszélek, hogy én igazibb vagyok és jobb ember, hanem hogy én az igazságot követem. Tudom, hogy ez valamiféle elitizmusként hangzik vagy felsőbbrendű-tudatként. Ha Krisztus maga az igazság (márpedig az), akkor ha valaki Őt követi, az igazságot követi és pont. És igen, a Krisztust követőket maga a Biblia nevezi szenteknek, ezt nem az egyház vagy a keresztény ember állítja magáról. De ez nem azt jelenti, hogy a Krisztust követő ember akármilyen értelemben felsőbbrendű volna: a szent kifejezés "elkülönítettet" jelent, azaz a hívő ember Krisztus céljaira mintegy félreteszi az életét, neki felajánlja, odaszánja.
"én az igazságot követem"
Törlés- Ezt gondolta anno minden farizeus is. Meg voltak róla győződve, hogy a valóság minden részlete őket igazolja Jézussal szemben, és hogy egyszerűen nincs olyan értelmezése a korabeli világnak, amiben értelme lenne annak, amiket beszél. Júdás példás szociális érzékenysége pedig legendává vált, ő bezzeg a szegényeknek adta volna a drága kenetek árát, és meg volt győződve az igazáról.
Ne érts félre: többnyire jó szándékúnak tűnsz, de mintha figyelmen kívül hagynád Jézus szőlőtőke hasonlatát, miszerint az egységnek is van értéke, sőt alapvető. Amiből az következik, hogy a kereszt(y)én(y) ember feladata nem egyszerűen a saját útja igazságának vizsgálata, hanem hogy a szerinte kevésbé igazakkal együtt együtt legyen hasznos a világban.
Párhuzam: ha minden dühös környezetvédő egymásra is állandóan dühös lenne, akkor annyi lenne a környezetnek. Valamiben össze is kell fogniuk.
A kulcskifejezés a kommentedben: "Jézussal szemben". Erről beszélünk. Ha valaki úgy akar keresztény lenni, hogy az "Jézussal szemben" történik, az logikusan nem a kereszténységet, azaz nem Krisztust követi. Az általam írt példák mindegyikére tökéletesen illeszkedik ez. Jehova Tanúi nem azt a Krisztust ábrázolják, akit a Szentírás bemutat. Az MMV vallást nem is érdekli, hogy mit mond a Szentírás Jézusról. A deista nem is hisz Jézus megváltásában. A "kakukk-keresztények" dettó.
TörlésJúdás példás szociális érzékenysége láthatóan nem hatotta meg Jézust, akiről úgy beszélt, hogy "egy közöttetek ördög". Tökmindegy ki minek az igazáról volt meggyőződve, az egyház számára az a fontos, maga Krisztus mit mondott.
Az egységről szóló megjegyzésed klassz dolog - de az egység bibliai értelemben azok között jöhet létre, akik azonos platformon állnak. A büdös életben nem lesz egység egy református és egy buddhista között, vagy egy katolikus és egy hindu között, de egy baptista és egy mormon között sem. És nem, nem azért mert utálnák egymást - de egységre nem juthatnak, hiszen teljesen más alapokon állnak. Az már más kérdés - és az egész egyház tragédiája - hogy azokkal sem képes összefogni, akikkel elvileg azonos alapjai vannak. Ez jogos kritika velünk szemben, de most nem tartozik a bejegyzés témájához.
"Ha Krisztus maga az igazság (márpedig az), akkor ha valaki Őt követi, az igazságot követi és pont."- ily módon miért kiritzálható bárki, aki Krisztust követi? - de Te esetleg a "magam módján keresztény" - vagy bármi más kategóriába sorolod? Akkor eljutunk oda, hogy csak Isten ismeri mi lakik az ember szívében, kategorizálhatunk ítéletnapig, lehetnek szempontok, de semmit sem tudunk valójában. Krisztus személy, a Vele való kapcsolat nem vizsgálható oly módon, hogy kritikákat, főleg nem általános kritikákat fogalmazzunk meg. Kategóriákat. Nem véletlen a kérdés - "Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna?"- És ő azt mondja: "Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek."
VálaszTörlésGyurkovics Rita
Jó a felvetés: tettek sem ártanak, továbbá inkább követésre törekvésről beszélhetünk, az közelebb áll a valósághoz, az esendő természetünkhöz.
TörlésKedves Rita! Ha valaki azt se tudja ki a Krisztus, nem tudja követni sem. Ilyen alapon kritizálható az "MMV vallás" híve. Ő nem azt a Krisztust követi, akit a Szentírás kijelent, hanem akit magának konstruált: ez az MMV lényege. Ahogy maga Jézus mondta: "Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot..." - vagyis a Szentírás (itt az ÓSZ) mutat képet arról kicsoda Jézus. Ha valaki ezt elveti, nem tartja relevánsnak, az nem az igazi Krisztust követi.
Törlés