"Sokasodjatok és szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá" - adja parancsba Isten mindezt a Genezis 1,28-ban a frissen teremtett emberiséghez szóló első mondatában. "Ennyi emberre semmi szükség nincsen" - fogalmaz Csányi Vilmos legfrissebb könyvében. Nyilván a Bibliát magasabb polcra tesszük, mint Csányi Vilmost - de azért így is maradnak kérdéseink...
Mindezt csak példaként kívántam most felhozni, a lényeg az, hogy barátom őszintén elmondta, minden nap azt látják a szemük sarkából, hogy a világ halódik megfele körülöttük. A tönkrement búzamezőket látva egészen apokaliptikus levertség lesz úrrá rajtuk. Hozzáteszem, nem egy hisztérikus világvége-váró keresztényről beszélek, aki pánikot akar kelteni, hanem egy átlag feletti józanságú, higgadt és kimért emberről. És ahogy ő fogalmazott: mivel unokái vannak, tulajdonképpen már nem a saját sorsa miatt aggódik leginkább és a szorongást sem önmaga miatt érzi.
Az olvasó most jogosan felteheti a kérdést, mi köze mindennek a teológiához, a hithez vagy az egyházhoz?
Azon túl, hogy a bevezetőben leírt első két mondatomra újra ráirányítom a figyelmet, hadd idézzek pár sort a korábban már említett Jem Bendell tollából, aki Összetörve című könyvében szépen sorra veszi a jelenleg zajló összeomlás okait. Bendell úgy látja, hogy amikor a környezeti válság témája szóba kerül, gyakran olyan módon beszélünk erről, hogy a környezetet valamiféle embertől elkülönített természeti világként azonosítjuk magunkban. Tehát vagyunk mi emberek, akik a városainkban éljük a modern, technológiai alapú életünket - és van "odakint" a természet, ahol most éppen nagy bajok vannak:
"A modernitás egyik legmélyebb értelmezése az az elképzelés, hogy az ember elkülönül a "környezettől", fontosabb annál, és arra hivatott, hogy uralja azt. Az ilyen hétköznapi feltételezéseknek vallási előzményei vannak, amelyek közelebbről megvizsgálva úgy tűnnek, mint az európaiak által a 16. században kialakuló gyarmati indíttatású, térítő jellegű tanítások félreértelmezései."
Bendell ezután utal a bevezetőmben említett igeversre, miszerint az embernek uralkodó fajként szükséges a természet felett állnia, amit az egyháztörténet során sokszor értelmeztek a leigázás módján. Vagyis Isten arra teremtett minket, hogy magunk alá gyűrjük a világot. A gyarmatosító-hittérítő törekvések pontosan olyan hatalmaskodó-uralkodó antropológia mentén szerveződtek, ami erről szólt - a természet pedig erőforrást jelentett a leigázáshoz.
Azon túl, hogy a teremtésteológia szerint nyilván nem erről szólt az isteni megbízás (az uralkodás inkább a föld művelését és gondozását, megismerését és felügyeletét takarja), bennem felmerült még egy kérdés. Mi van akkor, ha már teljesítettük Isten parancsát? Könnyű a Biblia és Csányi Vilmos szavait egymással szemben állónak látni, de nem inkább arról van szó, hogy már sokasodtunk, szaporodtunk és betöltöttük a földet? Hogy már megoldottuk a feladatot, teljesítettük Isten kérését? Sőt, tovább provokálva az olvasót, mi van ha egyenesen túlteljesítettük amit Isten kívánt? Egészen más kérdésekben vannak erre példák a Szentírásban!
Persze én is érzem, hogy amennyiben kijelentjük mindezt, és megszavazzuk, hogy felesleges több embernek születnie, azzal igen vékony jégre tévedünk keresztényként. Rossz dolgok eredője lehet az ilyesmi. Csupán egy hasraütésszerű példa: képzeljünk el egy esküvőt, ahol a fiatalokat összeadó pap azért imádkozik, Isten nehogy megáldja gyermekekkel a házaspárt - hiszen van ember bőven a föld színén, nincs szükség újabbak születésére. Nyilván ez teljesen nonszensz. Nemcsak azért, mert nem illendő egy paphoz vagy lelkészhez, és nem is csak amiatt, mert meglehetősen ellentétesnek tűnik a keresztény erkölcsi gondolkodással, hanem mert egyszerűen zsigerileg állunk szemben vele. Az a vágy, hogy egy pár gyermeket akar magának, ösztönszerű, természetes és kikerülhetetlen. Tökmindegy mennyien osztozkodunk az erőforrásokon.
A rossz hír viszont az, hogy a természetet nem érdekli a mi vágyakozásunk, sem az ösztöneink, sem az, hogy mit akarunk magunknak. Valóban túl sokan vagyunk, ráadásul gyorsan szaporodunk, és ez az egyetlen tény önmagában hozzájárul a globális összeomlás siettetéséhez. A természet nem várja meg a felismeréseinket, a teológiai vitáink végét, azt a pontot, amikor végre eljutunk valamiféle közös konklúzióhoz. Hanem a maga folyamataiban, hol gyorsabban, hol lassabb utakon, de összeroppan.
Ez a probléma tehát: hogy van bennünk egy velünk teremtett ösztönös vágyakozás, amit nem szerencsés és nem is lehet elfojtani, így egyre többen és többen leszünk - ez pedig egyre inkább szembekerül a természeti környezet pusztulásával, kizsákmányolásával, felélésével. Milyen kiutak jöhetnek szóba? Mit tud az egyház és a teológia a maga módján mondani és hozzátenni? És végül egy pasztorálpszichológiai szempont: mihez tudunk kezdeni azzal a klímaszorongással, ami a pusztuló valóság miatt erősödően jelenik meg a mindennapi életünkben? Kíváncsi vagyok a véleményekre!
Sytka, ez egy olyan téma, amelyik egyre időszerűbb lesz. Számomra így nem érthető Csányi Vilmos kijelentése, Jó lenne tudni azt a szövegkörnyezetet, amelyben ez a kijelentése elhangzott.
VálaszTörlésAz viszont már tudható populációdinamikai változásokból, egészségügyi adatokból és modellezésekből, hogy az emberi populáció nem fog állandóan növekedni. Már most látható, hogy az emberi populáció kb. 10-12 milliárd között fog tetőzni kb. 2100 körül, aztán enyhén csökken és beáll majd 8-9 milliárd között. Szerencsére az emberi szaporodást nem kell erőszakos politikai eszközökkel szabályozni (lásd Kína és India), mert ez természetes úton megoldódik. Ebben a legfontosabb tényezők:
fertilitási ráta
élethossz növekedés
nemzetközi migráció
nők növekvő munkavállalása és képzése
A várható 12 milliárdos emberi populációt is képes eltartani egy Föld méretű bolygó. Ehhez persze egységesen kellene fellépni és szabályozni az alábbi jelenségeket:
klímaváltozás
tálálék biztonság
biodiverzitás fenntartása
az erőforrások ésszerű kiaknázása
A legnagyobb veszélyt ránk éppen az egységes fellépés hiányában látom, mert több ilyen intézkedésre már most is szükség lenne, de sajnos a klímaszorongás még nem elég elterjedt a világban.
A Csányi-idézet kontextusa nem tesz hozzá igazán érdemben semmit magához az idézethez, ami az én bejegyzésem szempontjából számítana.
TörlésBevallom őszintén, meglepett ez a 10-12 milliónál tetőző szám. Nem mondom, hogy nem igaz, elfogadom, csak elég konkrétnak tűnik, ahogy az is, hogy utána csökkenni fog. A laikus ember (aki vagyok) inkább arra gondolna, hogy a populáció magas létszáma miatt erőforráshiány lép fel az alapvető dolgokból, ez pedig háborúkhoz vezethet, ami hmmm..... hát tényleg lecsökkenti a létszámot. De ha jól vettem ki a szavaidból, te erőszakmentes megoldásra céloztál.
Igen, az egységes fellépés hiány az nagyon látszik, a klímaszorongás pedig a lelket kínzó valósága ellenére nem lenne egyébként szerintem rossz, ha tettekre ösztönözne. De nem ez a helyzet, és emögött én látok még egy problémát. A bejegyzésben említett barátom arról is beszélt, hogy amint elkezd a klímaszorongásáról beszélni, szinte pillanatok alatt ő lesz a "zöld párti", vagyis baloldali, vagyis liberális, vagyis kormányellenes ember. És a beszélgetések, együtt gondolkodás, dialógus ebben a pillanatban vagy megszakad, vagy áttevődik politikai síkra, teljesen félremegy, a címkézés miatt elsorvad.
Valahogy azt kellene beláttatni az emberekkel (tudom, naiv ábránd!), hogy az nem politikai kérdés és pártpreferencia dolga, hogy ezer fok meleg van még szeptemberben is, hogy eltűnnek a gleccserek, hogy kihalnak a termőföldek - és még sorolhatnám. Számomra az az igazi tragédia, hogy a világ elvileg fejlettebb fele is egyszerűen infantilis címkézéssel fordul egy ilyen mérvű probléma felé.
Sytka, nem említettem a háborúkat és a járványokat, de ezek bekövetkezése, láthatjuk, nagyon is reális. Azonban, a nukleáris háborút leszámítva, ezek eddig csupán fűrészfogas mintázatként jelennek meg a demográfiai görbéken, és nem változtatják meg az általános tendenciákat.
TörlésA 10-12 milliárdos csúcs azért jósolható meg nagy biztonsággal, mert két területen is elértünk olyan értékekhez, amelyek az utóbbi 3-4 évtizedben már nem változtak lényegesen. Az egyik az átlagéletkor, 73-74 év, valamint a gyermekek száma, 2 milliárd, amelyek a változása elhanyagolható egy-egy emberöltő alatt. Az érthetőség kedvéért leegyszerűsítve és kerekítve az adatokat, a tendencia modellezhető:
Jelenlegi világnépesség (minden M betű 1 milliárd embert jelent):
60 éven felüliek M
45-60 évesek M
30-45 évesek M
15-30 évesek M M
0-15 évesek M M
A következő generációban ilyen lesz a népesség struktúrája:
60 éven felüliek M
45-60 évesek M
30-45 évesek M M
15-30 évesek M M
0-15 évesek M M
További két generációt követően a populáció képe ilyen lesz:
60 év felettiek M M
45-60 évesek M M
30-45 évesek M M
15-30 évesek M M
0-15 évesek M M
Ezek a változások azért állnak elő, mert minden generációban az idősek (60 éven felüliek) sajnos meg fognak halni. A többiek idősebbek lesznek és lesz kétmilliárd gyerekük.
Látható, hogy 3 generáció múlva 3 kövér M-mel jelölt 3 milliárddal többen leszünk, anélkül, hogy az átlagéletkor és a gyerekek száma lényegesen nem fog változni.
A népesség csökkenését ezt követően azért prognosztizálják, mert addigra a nők munkavállalása és képzése, valamint a családtervezés általános lesz a világon, ugyanakkor a fertilitási ráta 2 alá fog csökkenni.
Péter, ez nagyon érdekes, köszönöm!
TörlésŐszintén remélem és bízom benne, hogy addigra (2100), már rég vége lesz ennek a bűnös világnak és már Krisztus fog uralkodni az 1000 évben....
Törlés@Deák Péter
Törlés"A 10-12 milliárdos csúcs azért jósolható meg nagy biztonsággal"
- Hans Rosling Tények c. könyvében 10 mlrd-ra teszi a csúcslétszámot, meggyőzőnek tűnő érveléssel. Azonban olyan implicit feltevéssel is él, amit nem árt kibontani: a nők diplomát szerezve csak 1-3 gyereket vállalnak. Namármost, ahol felső tagozatra sem engedik őket járni, ott nem lesz diplomájuk... Tehát van egy figyelmen kívül hagyott kulturális tényező, aminek szerepe lesz.
@ Sytka
- A klímáért csak az szorongjon, aki figyelembe veszi, hogy Ázsia és Afrika robbanásszerűen népesedik - ventiláljon ott a szorongásáról, ahol ez releváns.
Laci, Egy fikarcnyi ellentmondás sincs az én hozzászólásomban szereplő adatok és Hans Rosling adatai között. Csak te vélsz felfedezni ellentmondást, ami azért van, mert bár hivatkozol Rosling Tények című könyvére, azonban úgy tűnik, nem olvastad el figyelmesen. Ha hozzászólásomat figyelmesen olvastad volna, akkor észrevetted volna, abban én is 10 milliárdot tüntettem fel. Rosling is említi könyvében, és én is említettem hozzászólásomban azt, hogy ezek kerekített értékek az egyszerűbb átláthatóság miatt.
TörlésAz is figyelmetlenséged következménye, hogy határozottan kijelented, hogy Rosling figyelmen kívül hagyott egy kulturális tényezőt. Véleményeddel ellentétben hosszasan elemzi azokat a folyamatokat, amelyek azt eredményezik, hogy világméretekben csökken az egy nőre jutó gyerekszám.
Az 1960-as években Afrikában majdnem 7 volt az egy nőre jutó gyerekszám. Jelenleg ez lecsökkent 4.2-re és folyamatosan csökken. Ázsiában még jelentősebb a változás: míg az 1960-as években átlagosan 6.5 volt az egy nőre számított gyerekszám, ma ez az érték már csak 2.2.
Peti, ezúttal közel vannak az álláspontjaink, annyi a különbség, hogy az én olvasatomban Rosling azzal a feltevéssel él, hogy minden, ma még gyorsan szaporodó kultúrában magasabban képzettek lesznek a nők, és főleg EZÉRT lineárisan csökken a vállalt gyermekek száma. Ez Ázsia nagyobb részére kb. igaz is.
TörlésAfrikában viszont jelentősen más a helyzet: a muszlim terjeszkedés a harc mellett a családméretben is megnyilvánul, a szomszédos keresztény közösségek próbálják létszámban is tartani a versenyt. Az iszlámban a nők iskolázottsága problémának számít, ezért akadályozzák, sőt tiltják számos irányzatban. A szomszédos keresztény közösségek pedig, ha nem akarják elveszíteni az általuk lakott területeket, kénytelenek nagycsaládban gondolkodni, különben kiszorulnak a hazájukból. Tehát a diplomás afrikai keresztény nők is 5-8 gyermeket fognak szülni. Rosling feltevése Afrika esetében naiv volt, és ennek látni fogjuk (már látjuk is) a következményeit.
A probléma valószínűleg úgy oldódik meg - mert szerintem meg fog oldódni -, hogy első lépésben szembenézünk vele.
Laci, a probléma meg fog oldódni annak megfelelően, ahogy Rosling nagyon helyesen kiolvasta az Afrikában is megfigyelhető társadalmi változásokból. Ezt támasztja alá, amit már írtam, az egy nőre számított gyerekszám csökkenése. Szintén erre utalnak az oktatási adatok is. 2022-ben már az afrikai nők kétharmada elvégezte az általános iskolát, 50%-uk a középiskolát és 30%-uk egyetemet végzett.
TörlésRosling specifikusan vizsgálta a vallások szerepét a demográfiai változásokban, és arra a következtetésre jutott, hogy egyik sem tudta és tudja megakadályozni ezeket a változásokat, az iszlám sem.
Először egy megállapítás: sajnos mára mintha a szekurális erkölcsfilozófia (különösön a metaetika) és a teológiai etika mintha annyira külön utakon járna, hogy talán köszönőviszonyban sincsenek már. Addig, amíg a teológia etika egyfajta sílóként működik, igen kevés reflexióval a szekurális filozófiára, addig nehéz bármihez hozzájárulni, mert valahol mélyen nem beszélünk egy nyelvet.
VálaszTörlésAmúgy elsősorban nem brilliáns gondolatokra van szükség, hanem hűségre a tanúságtételben: ki az, aki a tanűniak hívott el minket, és mit bízott ránk?
Mintha ebben a kontextusban mára mi keresztyének szinte teljesen elfelejtettük az apostoli hozzáállást, ami kapcsán talán elég az 1Kor 9, 19-23-ra utalni.
Nem érdemes persze nagyon elválasztani a fizikai síkot a szellemitől, de ha belegondolunk, a szaporodásra vonatkozó parancs az "élet uralmának" a kiterjesztésére vonatkozik a halállal, a pusztával, a semmivel szemben.
VálaszTörlésIgen, de van egy másik alapvető parancsunk párezer évvel későbbről: menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Ez a parancs is az "élet uralmának" a kiterjesztésére vonatkozik, csak teljesebben. Ha leküzdöttük a káosz erőit (haha), jó, a benépesítetlen, vad világot fizikai értelemben, akkor jöhet a lelki sík.
És ezért is mondhatja Pál apostol, hogy jobb a hajadonnak, ha hajadon marad, mert oké, volt egy közeli parúzia-várás benne, de egyben az is rendben volt, ha valaki nem tölti be az élet első parancsát - mert van második, jobb parancs.
A klímaszorongás pasztorálpszichológiai szempontból szerintem éppen úgy fogható meg, mint bármilyen potenciális veszély. Nem erre a világra "szülünk" keresztényként, ami persze nagyon olcsó okoskodás, ha nem igazi remény. A körülményeinket nem mi választjuk, de hogy megtanítjuk-e az utánunk jövőket tudatosan és felelősen élni a lehetőségeikkel, és különösen is, hogy kapnak-e mintát arról, hogy minden körülményben van értelme bízni az Istenben, aki uralkodik és nem késlekedik, amiatt azt hiszem, számon leszünk kérve.
És különösen a neoprotestáns irányzatok teológiai "megigézettsége" a végidők kapcsán egy komoly extra veszélyforrás ezen a téren. Mert miközben kutatjuk, hogy hogy is lesz a nagy nyomorúság, és okoskodunk, hogy pre- mid- vagy poszttrib jön vissza Jézus 1000 évig uralkodni, és tanítjuk, hogy hogy is lesz az elragadtatás, és hogy ketten egy ágyban, de egy megy, egy marad, nem biztos, hogy eszközöket is adunk a mi gyerekeink kezébe ahhoz, hogy a nagyon is életszagú "apokalipszisükben", nézzen ez ki akárhogy majd, olyan életet éljenek, aminek a végén hallják majd, hogy "jól van, jó és hű szolgám". Mert ha félnek, akkor bizony föld alá kerülnek a talentumok.
Attila, jó kis eklektikus hozzászólást írtál. :-) Tetszik a gondolat az elején (ezt még így soha nem hallottam), hogy a föld benépesítését párhuzamba állítod az evangélizációval: valóban az "élet kiterjesztése" a cél. Sőt, a káosz visszaszorítása (ami fontos eleme a teremtésnek) ugyancsak értelmezhető a misszió felől - hiszen amikor emberek megtérnek, megszabadulnak a függőségeiktől (alkohol, drog, stb...), gyakorlatilag a káosz szorul vissza az életükben, amit felvált a rend. (A témában egyébként ajánlom kollégám és barátom, dr. Czövek Tamás "Teremtés és misszió" c. könyvét - pont ilyen kérdésekről szól!)
TörlésEzzel viszont kicsit nehezen tudok mit kezdeni:
"A klímaszorongás pasztorálpszichológiai szempontból szerintem éppen úgy fogható meg, mint bármilyen potenciális veszély. Nem erre a világra "szülünk" keresztényként, ami persze nagyon olcsó okoskodás, ha nem igazi remény."
Hát nem tudom... Nehéz arra simán rábólintanom, hogy "nem erre a világra szülünk". Értem én, hogy keresztény perspektívából ez a világ nem a végállomás, de azért valahogy mégse tudnám azt mondani egyébként fiatal keresztény lányomnak, hogy "Kislányom, nem baj, ha a gyereked valószínűleg már nem fogja megélni a tinédzserkort, hiszen nem e világra szülted!".
Vagy akkor én értelek félre, ez is lehet.
Persze, azt azért én sem mondanám, hogy nem baj.
TörlésKíváncsiságból közel egy éve beléptem egy prepper csoportba, megnézni a közhangulatot, és talán néhány gyakorlati tippet. Valaki feltette kérdésként, hogy mit kezdjen azzal a helyzettel, ha a párját nem érdekli a felkészülés a legrosszabbra, és lenyűgöző volt az a nemes (nemtelen?) egyszerűség, amivel sokan írták, hogy mondjon le róla. Ha beüt a krach, aki fejben, lélekben, tudásban felkészületlen, csak a túlélési esélyeket rontja. Sorsára kell hagyni, ez van, a legfontosabb a túlélés.
Egy dologra jó volt ez. Rájöttem, hogy ha ne adj ég tényleg valamilyen mad max forgatókönyv jönne be, akkor arra soha nem leszek eléggé felkészülve, sem én, sem a családom. Túlságosan nagy kitettségben, természetesnek vett kényelemben élünk. De arra is rájöttem, hogy a "szívósság" jegyében nem fogok tudni nem keresztényként, nem emberként viselkedni. És ezek maradandó kincsek.
Baj, ha az ember ijesztő világvége szcenáriókban, a családjával együtt éhenhal, szomjanhal, megfagy, fertőzésben, fájdalmak között múlik ki, netán erőszak áldozatává válik? Hogy a viharba ne lenne baj. Ahogy baj az is, ha az embert a hitéért lefejezik, vagy oroszlánok elé vetik, vagy akármilyen hátrány éri, amire lássuk be, az afrikai-ázsiai kereszténység és az iszlám növekedési rátáit nézve, reálisabb kilátások vannak, mint talán arra (de azért erre nem vennék mérget), hogy itt Európában az unokáink az éhezők viadalát fogják folytatni.
A világunk egész biztos, hogy nem szabadabb, nem jobb, nem erőforrásgazdagabb lesz, mint a mi időnkben. Legalábbis sok szempontból. De ha jönnek is komoly határhelyzetek, ott derül ki igazán, hogy milyen ereje van ennek: "Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban". És ha ez nem pasztorálpszichológiai erőforrás, akkor nem tudom, mi az.
Nem erről szól a Jelenések könyve is? Most minden kétségbeejtő, de Krisztus uralkodik, és jön ítélni. Eltöröl minden könnyet. Igazságot tesz. A jelen szenvedései nem hasonlíthatók az eljövendő dicsőséghez.
Nyilván ez, hogy "nem evilágra szülünk", egy sarkított, leegyszerűsített mondat. De ha egy pásztori, lelkigondozói helyzetben valaki fél a jövőtől, akkor azért nem vagyunk eszköztelenek. A bibliai narratíva végig ilyen határhelyzetekről szól. Úgy tűnik, hogy itt a vég. De mégsem. Nem jön az utód. Aztán mégis. Nincs mit enni. Aztán mégis. Elpártol a nép. Aztán mégsem. Aztán mégis. Aztán mégsem. Megszűnik az ígéret vérvonala. Aztán mégsem. Meghal a Messiás. Aztán mégsem. Elveszik Isten népe. Aztán mégsem. Pengeélen táncol az üdvtörténet, és a személyes történetek néha ezt nagyon megsínylik... Egészen addig, amíg el nem jön az eljövendő, és akkor kiderül, hogy talán mégsem.
Tibor, egy széljegy-megjegyzés: "Vagy akkor én értelek félre, ez is lehet." -- ezt a mondatot kifejezetten értékelem! Netán a wobegonizmus egyik ellenszere is lehet ez :)
Törlés