Megint konfliktus van a közel-keleti régióban, Irán bombázza Izraelt, Izrael háborúzik Libanonban, Amerika figyelmeztet, vagyis mindenki odamondogat a másiknak és jobban tudja, hogy kinek mit kellene tennie, lépnie, döntenie. Eközben persze szakadatlanul zajlik az immáron évek óta tartó orosz-ukrán konfliktus, és megy a területi vita. A nehezen kibogozható geopolitikai helyzetekhez a keresztények is hozzájárulnak a véleményeikkel, de néhány napja mégsem az egyház hangja, hanem egy író gondolatai ragadták meg a figyelmem arról, miszerint kellő távolságból nézve a háborúink értelmetlen zagyvaságnak tűnnek. De ehhez tényleg kellő kell legyen a távolság!
A valóság abszurdabb. Megfelelő távolságból nézve pontosan ez történik a világunkban. Egy érdekes tanulmány szerint bár a történelem során folyamatosan változott az országok száma, és persze nem feltétlenül egyértelmű mindig mitől lesz egy ország valójában ország, azt kell mondanunk, hogy nagyjából 180 és 200 közé tehetjük ma a Földön található országokat. Vagyis, ha a valóságnak többé-kevésbé megfelelő perspektívából és távolságból szemléljük a teljes emberiséget, az a "borsószem" amelyen élünk, keresztül-kasul van szabdalva politikai-vallási-társadalmi indokok mentén. És a borszószem egyik icipici régiójában élők közül mindig vannak olyanok, akik majd' megőrülnek azért, hogy a borsószem egy másik, adott esetben még kisebb területét bekebelezhessék. Például azért, mert a saját nemzetüket előrébbvalónak vélik a másikénál, a saját eszméiket, életfelfogásukat, világszemléletüket magasabb rendűnek a többiekéhez képest. Amikor annak idején Amerika lerohanta Irakot, szerte az interneten terjedt egy fotó, melyen B-52-es nehézbombázók tonnaszámra szórták a bombáikat. A kép felirata magyarul ez volt: "ha te nem jössz a demokráciához, majd a demokrácia megy el hozzád". A homo sapiens, vagyis saját meghatározásában a "bölcs ember" tulajdon fajtársait a halálba küldve küzd a borsószemért. Ha mindezt a drámát űrbeli távolságból szemléljük, szükséges beismernünk, kedves embertársaim, hogy tiszta hülyék vagyunk.
Kérdés persze, hogy indokolt lehet-e ez a perspektívaváltás? Aki kicsit is foglalkozott a huszadik századi teológiával, már biztosan találkozott annak legnagyobb alakjával, azaz Karl Barth-tal. Bevallom őszintén, sosem voltam "barthiánus" teológus, fenntartásaim vannak az általa képviselt dialektikus teológiával, mégis van abban valami megkapó, amikor Barth kerek perec kijelenti: "Isten a mennyben van, te pedig itt a földön. Ennek az Istennek a kapcsolata ehhez az emberhez és ennek az embernek a kapcsolata ehhez az Istenhez - számomra ez a Biblia témája és egyben a filozófia summája." Persze a menny-föld távolsághoz hasonló szerepel a Szentírásban is (lásd a Péld 5,20-at), valamint Barth itt egy különleges dolog, a Biblia értelmének megfejtése kapcsán próbálta érzékeltetni ezt a hatalmas szakadékot. Szerinte az igehirdető, a hitoktató vagy éppen a lelkigondozó valójában óriási, beláthatatlan távolságra tartózkodik Istentől (ezt az állapotot nevezi diasztázisnak, azaz szétválasztásnak), ezt a mélységet pedig csak Isten képes áthidalni a Biblia segítségével. A lényeg azonban most a perspektíva: nemcsak az űrből, hanem az Isten szemszögéből is érdekes látvány lehetünk.
Akárhogyan is van, a borsószem-hasonlat a naivsága ellenére is megállja a helyét, sőt a méreteket tekintve még túlságosan nagyvonalúnak nevezhető. Félelmetes belegondolni mennyi erőszak, civakodás, területekért és befolyásért folyó küzdelem miatt zubogott hektoliter számra a vér - csak azért, hogy a borsószem egy pici szegmense valaki birtokába kerüljön.
A kozmosz elképesztő nagysága és benne az ember elképesztő kicsisége csüggesztő gondolat az egonknak. Persze túl lehet hangsúlyozni a jelentéktelenségünket is, elmenni egészségtelenül abba az irányba, hogy kozmikus méretben alulbecsüljük magunkat - de ahogy látom, nem ez a veszély fenyegeti a többséget. Úgyhogy néha jó azért belegondolni, kik vagyunk valójában, hol vagyunk valójában, mekkorák vagyunk valójában, és végső soron milyen indokok miatt öljük halomra egymást. Elcsépelt és frázisszerű talán ez a "milyen kicsik vagyunk" gondolat, de ha a háborúinkat csak "belülről" vagyunk hajlandók látni és nem "felülről", mindig fogunk elég indokot találni hozzájuk. Nem szeretem a bűnöket katalogizálni, de eddig is a büszkeséget tartottam közülük a legostobábbnak. Hiszen ha kellő távolságból nézve pusztán borsószem a világunk, akkor mik vagyunk benne mi magunk? És ha ezt belátjuk, mire szeretnénk igazából büszkék lenni?
Épp tegnap volt egy icebreaker feladat az egyik céges callban, az volt az egyik kérdés, hogy mi a kedvenc paradoxonod.
VálaszTörlésEgy kedves munkatársam válasza az élet volt. Hogy itt van ez a bolygó, 100.000 km/h sebességgel száguld a Nap körül egy olyan végtelen világűrben, ami minden lehetséges módon igyekszik kipusztítani mindenféle életet, és ezen a pici bolygón valami oknál fogva pont úgy, pont olyan módon alakult minden feltétel a legapróbb részletekig, hogy minden racionalitás ellenére mégis kialakuljon az élet. És - mondja ő - ahelyett, hogy szájtátva csodálnánk minden pillanatban ennek az egésznek az abszurd csodáját, itt vagyunk átlagban minor depresszióval és a legkicsinyesebb dolgokon feszülünk folyamatosan.
És - itt jön a csavar -, ez a munkatársam nem keresztény.
Igaza volt a kedves munkatársadnak. No és persze nem kell (szerintem) kereszténynek sem lenni, hogy az ember ilyen felismerésekig eljusson. A gondolati csavar viszont úgy vélem ott lehet, hogy (a) miközben az univerzum "minden lehetséges módon igyekszik kipusztítani mindenféle életet", mi pedig ahelyett, hogy szájtátva csodálnánk minden pillanatban, hogy mégis itt vagyunk, (b) besegítünk az univerzumnak és vágjuk magunk alatt a fát. Na, ez az igazán abszurd!
TörlésÉn abban látom az iróniát, hogy kozmikus távolságokat tervezünk áthidalni, bolygókon bányászni, stb. ott fent, miközben itt lent 1m2 földért beindul a kölcsönös népirtás.
VálaszTörlésTovábbá: évek óta hallom, hogy a nem hívők ugyanolyan erkölcsösek, mint a hívők, sőt..., mert több bennük a szeretet, az elfogadás, a megbocsátás. Most ezek a nem hívők szurkolnak az oroszok tönkreveréséért. Észre sem vették, hol csapott át a szeretet és elfogadás a gyűlölködő erőszakvágyba.
Laci, megint szemellenzős nézeteidet csillogtatod.
Törlés" a nem hívők ugyanolyan erkölcsösek, mint a hívők, sőt..., mert több bennük a szeretet, az elfogadás, a megbocsátás."
A valósághoz sokkal közelebb áll egy olyan kijelentés, hogy a nem hívők jelentős része ugyanolyan erkölcsös, mint a hívők jelentős része, mert bennük van kellő szeretet, elfogadás és megbocsátás. Sajnos rajtuk kívül vannak nacionalista, xenofób és homofób, stb. hívők és nem hívők is, akik sokkal kevesebb szeretetet, elfogadást és megbocsátást mutatnak embertársaik felé. Szerinted?
"Most ezek a nem hívők szurkolnak az oroszok tönkreveréséért."
Szerintem nagyjából ugyanannyi hívő és nem hívő szurkol az oroszok tönkreveréséért, mert hitétől függetlenül minden normális ember elítéli az agresszort.
"Észre sem vették, hol csapott át a szeretet és elfogadás a gyűlölködő erőszakvágyba."
Rajtad kívül mindenki tudja hol van ez az átcsapási pont: ott, ahol valaki(k) AGRESSZORRÁ válnak. Az agresszort ugyanis biztosan nem a szeretet, elfogadás és megbocsátás vezeti.
"Most ezek a nem hívők szurkolnak az oroszok tönkreveréséért. "
TörlésIgen, ennél már csak az a groteszkebb, amikor hívők szurkolnak a megtámadott Ukrajna tönkreveréséért...
"Igen, ennél már csak az a groteszkebb, amikor hívők szurkolnak a megtámadott Ukrajna tönkreveréséért..."
TörlésSytka, a point well taken! :-)
"hitétől függetlenül minden normális ember elítéli az agresszort"
Törlés- Kezdjük az alapoknál: Ukrajnának kb. 52% igaza volt, és még ennyi sem biztos.
Ha valakinek (legalább némileg) igaza van, a következő kérdés: mire mész vele? Egy atomhatalommal szemben konkrétan semmire. Innentől kezdve minden vérontás pró és kontra erkölcstelen, az egyetlen erkölcsös megoldás a tárgyalás. Peti kedvéért egyszerűen: egy atommal rendelkező agresszor nem agresszor. Utálhatod érte otthon, magadban. Ha a klasszikus vadnyugati vicc szerint zöldre festette a lovadat, akkor meghunyászkodva szólsz neki, hogy "megszáradt, lehet lakkozni".
Abban viszont már-már igaza van Sytkának, hogy ironikus Ukrajna tönkretételéért szurkolni is - kivéve, ha a kárpátaljai magyarok helyzetét nézzünk, mert abból a szemszögből ez akár kívánatos is lehet.
Fenntartom, hogy a nem hívők rendre átfordulnak az állítólagos toleranciából véres intoleranciába. A hívők meg eleve némileg intoleránsak... pl. a hülyeségre és az unpraktikus megoldásokra.
Na jó, legyünk fair-ek, a hívők is tudnak túlzásba esni: Harry Potter, a homeopátia és a meditáció ellenzése vadhajtás. De egy hívőnél lehet tudni, hogy egyes - néha akár jó - dolgokkal óvatosan barátkozik meg, és ennyi. Mert van neki abszolút mércéje, fokozatosan ahhoz igazodik. Az egyház is pont addig ellenezte Gallilei új világképét, amíg Newton meg nem alkotta hozzá a matematikai levezetést, attól kezdve az az egyházilag is elismert Világkép.
TörlésEgy nem hívőnél ellenben nem tudod, hogy egyik nap keblére ölel, mert véletlenül beleestél egy "cuki" kategóriájába, másik nap meg összeveret, lecsukat vagy lebombáz. Mert nincs neki felsőbb mércéje, csak önjáró agyassága.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés"egy atommal rendelkező agresszor nem agresszor"
TörlésLaci, ekkora sületlenséget csak te tudsz kijelenteni. Elmentettem demonstrálásra, hogy oly korban élünk, amikor az emberek egy része képtelenné vált a logikus gondolkodásra.