2023. március 2., csütörtök

Pálferi és az egyéves évforduló

"Ha az internetes kommenteket olvasom, mindenki nagyon okos. De miért van az, amint meg akarok bízni  valakit egy feladattal - például kőművest, orvost, vagy más szakembert keresek - csupa agyhalottal találkozom?" - tette fel valaki a jogos kérdést a minap az interneten. Mindez jól rávilágít a dolgok fonákjára, ami a szakértelem és a csacsogás közti különbséget illeti. Én sem akarok úgy tenni, mintha szakértője volnék a külpolitikának, a háborúskodásnak, a gazdaságnak és megannyi más területnek, de azért az egy éve zajló orosz-ukrán háború mégsem olyan téma, ami mellett az ember szó nélkül elmegy.

Az tehát tény: mindenkinek van véleménye ezügyben. Én még azt is megértem, hogy politikai ízléstől is függhet ez a vélemény, vagy legalábbis befolyásolja az emberek álláspontját, hogy az általuk preferált médiaforrások, autoritatív vezetők és tekintélyszemélyek balra vagy jobbra húznak. Nem azt mondom, hogy ez jó, csak azt állítom, így működik ez az ország és a jelek szerint nem is tud máshogyan működni.

Az üde színfoltokat viszont pont emiatt azok az emberek jelentik, akiktől olyan gondolatokat is hallunk, melyekre talán éppen tőlük nem számítunk. Pál Ferenc vagy népszerűbb nevén "pálferi" atya most pont ilyennek tűnik számomra. Egyszerűen ritka az, hogy valaki csaknem kendőzetlenül kijelentse a politikailag nem túl konform véleményét a nyilvánosság előtt, amely nem éppen a hivatalos szócsövekkel párhuzamos - ráadásul mindezt egy templomban. Amikor Pálferi arról beszél, magyarként komoly kísértésünk úgy hozzáállni ehhez a háborúhoz, hogy "jobb ha egy nép vész el, mintha nekünk bajunk lesz. Inkább vesszen egy nép, nem mi vagyunk, a lényeg, hogy mi megmaradjunk." - nos, akkor nem nehéz érteni mire céloz ezzel. Megjegyzem, azért nem kedvelem túlságosan, amikor politikai színezetű dolgok hangzanak el éppen a szószékről (ezt korábbi bejegyzéseimben már eleget feszegettem), noha itt persze nincs konkrét pártpolitizálás és azt sem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy az atya valamelyik oldal mellett kívánt állást foglalni. Mindazonáltal a gondolat világos és egyébként a judaizmusból is ismerős. Van egy zsidó tanítás, miszerint ha ég egy ház a faluban, soha ne imádkozz úgy, hogy "Istenem, kérlek az én házamat őrizd meg attól, hogy a tűz átterjedjen rá!" - hisz miért lennél pont te méltóbb az Isten kegyelmére, mint az az ember, akinek ég a háza?

A probléma a magyar retorikában valahol itt keresendő, csak még mélyebben, sajnos sokkal-sokkal sötétebb bugyrokban. Mi ugyanis nemcsak azt akarjuk, hogy a mi házunkra ne terjedjen át a tűz - ez még érthető lenne -, hanem lassan már arról beszélünk, Ukrajna megérdemli, hogy a háza ég. Bármikor olyan szakértőt, közéleti személyiséget vagy akár celebritást hallok, aki a kormány felé húz, valahogy minden megszólalásuk végső konklúziója az lesz, hogy "igen, de Ukrajna tehet róla". A minap zajlott "béketüntetésen" - ahol olyan hiteles személyiségek szólaltak fel, mint például az egyszer ilyen, másszor olyan Dopeman, vagy az oltásellenes Gödény (nyilván ők is komoly szakértői a témának) - a mondanivaló konklúziója mindig Ukrajna elmarasztalásával végződött. Ugyanígy csavarodnak ki a gondolatok Nógrádi György szájából, vagy ahogy Bencsik András valószínűleg freudi elszólásában kimondta, ő még nem találkozott olyan emberrel, aki ne Oroszországnak szurkolna ebben a háborúban. 

Az orosz-ukrán háború kapcsán én nem akarok külpolitikai vagy hadtudományi ismeretek nélkül okoskodni, de azért az erkölcsi hozzáállásunkról magyarként mégis nekünk, átlagembereknek és hívő keresztényeknek is döntenünk kell. Szerintem meglehetősen világos, ki az, aki a gyújtogató, és ki az, akinek a házát felgyújtották. És ha egy gyújtogató felgyújtja a szomszédja házát, akkor ezt a tettét sehogyan sem menti fel, hogy a szomszédja egyébként nem feltétlenül rokonszenves figura, és néha átkiabált már csúnya dolgokat a kerítésen. Mi lenne, ha teszem azt, átrobogna hozzám a szomszédom, felégetné a garázsomat, aztán baltával nekiesne a házam bejárati ajtajának, közben valami olyasmit óbégatva, hogy a kertem hátsó 20 négyzetmétere márpedig az övé és azt azonnal adjam át neki? Nyilvánvaló, hogy minden eszközzel megpróbálnám távol tartani az ilyen elmebeteget, aki az én kertemben próbál engem kiszorítani a saját portámról. És ha közben összeverődne a többi szomszéd, akik közül az egyik ahelyett, hogy egy ilyen helyzetben próbálna nekem segíteni, hangosan elkezdene okoskodni arról, hogy "ez a Sytka ilyen meg olyan ember, akinek ez meg az a hibája" - hát bizony, lehet hogy hátbavágnám egy szeneslapáttal. De az is elképzelhető, hogy ebben már a többi ott tébláboló szomszédom megelőzne engem, mert valljuk be őszintén, roppant idegesítő az ilyen rikácsoló hang puszta jelenlétét is eltűrni.

Most éppen Magyarország ez az idegesítően rikácsoló figura a térképen, ami ennek a háborúnak az egyéves évfordulója kapcsán végtelenül elszomorító számomra magyar emberként.

Ugyanis nem az sürgető erkölcsi kérdés most, hogy Ukrajna ártatlan-e? Erre tudjuk a választ. Ráadásul azt is tudjuk magyarként, velünk hogyan bántak és bánnak az ukránok. Egyébként többször is jártam ott, volt "szerencsém" egy kis ízelitőt kapni ebből. A kérdés inkább az, hogy tényleg erkölcsös-e akkor megtárgyalni és lépten-nyomon hangoztatni a megtámadott fél milyenségét, amikor lobogva ég a házuk? Azt hiszem az őszinte és gerinces válasz erre a kérdésre csakis a "nem" lehet. Ezért üdvözlendő Pálferi gondolatmenete, és ezért fontos, hogy miközben a hatalom mindenféle álságos retorikával próbálja elmaszatolni a háború erkölcsi felelősségét - úgy téve, hogy itt mind a két fél egyformán hibás, sőt Ukrajna még inkább -, evangéliumi keresztényként ne engedjünk az ilyesféle retorikának. Az agresszor akkor is agresszor marad, az agressziót pedig akkor is agressziónak kell neveznünk, ha az áldozat egyébként nem ártatlan. Nem keverhetjük és nem cserélhetjük fel egymással a főbűnöst és a megbüntetettet. Az arányok is nagyon fontosak: nem nevezhetjük józannak azt a retorikát, ami ugyan Putyin felelősségét rövid mondatokban megnevezi - de közben ötször annyit beszél a megtámadott fél hibáiról. Mert ezzel az aszimmetriával durván torzít és arra ösztönöz, hogy azt lássuk a főbűnösnek, akit megtámadtak. 

Keresztényként fontos feladat az ilyen hazug és arányaiban súlyosan eltévedt kommunikációt leleplezni, főként akkor, ha mindezt egy magát kereszténynek nevező vezetés képviseli. A háborút nem mi magyarok döntjük el, de a saját hozzáállásunkat, a nyugati világ felé mutatott arculatunkat, és a közbeszédben elhangzó erkölcsi hangunk tónusát mi formáljuk olyanná, amilyenné akarjuk. Ez a mi döntésünk.

27 megjegyzés :

  1. Sytka,
    Nagyon jó blogbejegyzés, amivel teljesen egyetértek.
    Sajnos a magyar hivatalos retorika az ukrajnai háború kapcsán szégyenteljes mélységekig jutott. Hasonlatodat felhasználva, szerintem a magyar hivatalos propaganda szerint az vetne véget a háztűznek, ha Ukrajna önként és dalolva átadná égő házát a gyújtogatónak (az agresszornak), aki könnyedén eloltaná az általuk szított tüzet, és lám lám, mindenki békében élhetne tovább, mintha semmi sem történt volna.

    Mindezt az a magyar hivatalos propaganda szajkózza, amelyik 100 éve siratja Trianont, és amikor csak teheti hangoztatja, hogy nem mondhatunk le az elvett területekről, mert azok akkor végleg elvesznének. Ukrajnától mégis elvárná, hogy lemondjon területeiről, természeti kincseiről. Hol ebben a logika, a józan mérlegelés, az áldozat melletti kiállás?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Péter, Trianon remek hasonlat, elteszem magamnak! Mindebben az a borzasztó, hogy Magyarország szinte egyedül van a szalonképtelen véleményével Európában - de természetesen ezt a tényt is úgy interpretálják, hogy mi vagyunk a bátrak, az egyedüli "békepártiak", míg mindenki más háborút akar. Nemcsak elkeserítő, de elképesztően félelmetes is, mennyire működőképes a magyar piacon ez a sikamlós és hazug propaganda.

      Törlés
  2. „Szerintem meglehetősen világos, ki az, aki a gyújtogató, és ki az, akinek a házát felgyújtották.” Első látszatra mindenképp. Ha tudom, hogy simán rám gyújtja a házat, ha átlépek egy vonalat, arra törekszem, hogy erre minimális esélyt adjak neki. Miért? Mert ő olyan, ez a természete, hisz ismerem. Nem megyek tudatosan olyan környékre, ahol sokszorosa eséllyel számíthatok rá, hogy kirabolnak. Ha ez megtörténik, kinek a felelőssége?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kinek a felelőssége? Azé, aki kirabol! Ismerős logika, pontosan ez érthető tetten a jelenleg zúduló propagandán is: a "mikor kezdődött ez a háború?" kérdésre Magyarország igyekszik olyan választ adni, nehogy Oroszország legyen a felelős. Visszamennek ha kell Ádámig és Éváig, csak hogy rámutassanak: végső soron Ukrajna tehet róla, hogy megtámadták. Az áldozathibáztatás klasszikus erkölcstelen retorikája ez.

      Törlés
    2. A viktimológia szerint bizonyos feltételek között az áldozat is felelős azért, hogy bűncselekmény sértettjévé válik. Az ukrán politikusok nem ártatlan áldozatok, hanem az érdekeik mentén jól/rosszul kalkuláló emberek, mint bármely más politikus. És talán tisztább vonalak mentén lehet szemlélni a történéseket, ha ezt szem előtt tartjuk - ha politikus, akkor érdek, ha érdek, akkor bármilyen eszköz, amely ezt szolgálja.

      Törlés
    3. Látom Gyuri, hogy beálltál az áldozathibáztatás immorális gyakorlatába, ráadásul csúsztatsz is. Szerinted a megerőszakolt nő a hibás, mert kihívóan öltözködött. Az oroszok nem egyes ukrán politikusokat akarnak kiiktatni, hanem egy független szuverén országot.

      Törlés
    4. Péter, nem állítottam, hogy kizárólag az ukrán politikusokat terheli a felelősség. Minden politikust, aki önös érdekéből csak egy szalmaszálat tett keresztbe azért, hogy háború legyen, felelősség terhel. Megfordítom: minden politikust, aki önös érdekéből nem tett meg minden tőle telhetőt azért, hogy bármi legyen, csak ne háború, felelősség terhel. És majd látni fogod, ezért senki nem megy közülük börtönbe. Háborús bűnösök majd előkerülhetnek, de a politikusok - akik az egészet kirobbantották és a védtelen tömegek nyakába zúdították - érintetlenek maradnak. Ők köszönik szépen, remekül vannak.

      Törlés
    5. Gyuri, te "csak" azt állítottad, hogy a nő is felelős azért, hogy megerőszakolták, mert kihívóan öltözködött, vagy ha nem azért, hát másért.
      Kizárólag Putint és az oroszokat terheli a felelősség azért, hogy a XXI. században kirobbantottak egy mocskos, embertelen rablóháborút. Az általuk emlegetett ürügy csak hangulatkeltésre jó és arra, hogy hiszékeny emberek bedőljenek nekik.

      Törlés
    6. A példádnál maradva, Péter, nem azért öltözködik egy nő kihívóan, hogy éppenséggel "kihívja" a férfiak figyelmét? Nyugaton vagy nyugatosodott országokban ezt gyakorlatilag következmények nélkül megteheti, más kultúrákban azonban fokozott lehet a veszélye, hogy a kívántnál több figyelmet kap, függetlenül attól, hogy ő nem szegett törvényt. Miért? Mert ők ilyenek, mást gondolnak a nőről és az emberi jogokról, mint nyugaton, ami egy tény, amit csak tiszteletben kell tartani, pusztán józan ésszel, semmi mással. A villamoson vajon nem azért figyelmeztetik az utasokat, mert az a hely melegágya a zsebtolvajoknak? Ha ott ellopják a pénzed, vajon teljesen ártatlan vagy, ha egyszer tudod, mi a kockázat, és nem zártad el a pénztárcád? Mindenki tudja, ha máshonnan nem, úgy a Háború és békéből, és a II. vh. alapján, hogy az oroszok különösen elszántak, ha háborúznak. Aki velük háborúba bocsátkozik, nem jön ki jól. Miért? Mert ők ilyenek, ha háborúznak. Ha valaki egy lépést is tesz azért, hogy velük való háborúra akkár jottányi esélyt is adjon, vajon józan ésszel, felelősen cselekszik? Vitatod talán, hogy bizonyos országok politikusai, pontosan számolva a kilátásokkal, lépéseket tettek azért, hogy ez a háború kitörjön?

      Törlés
    7. Ezerféle indoka lehet annak, hogy a nők miért öltöznek úgy, ahogy öltöznek. Egy biztos, nem azért teszik, hogy erőszaknak tegyék ki magukat.

      Miért kellene "tiszteletben tartani" azt, ha valaki(k) valahol ártanak a másik embernek és nem tartják tiszteletben az emberi jogokat? Nem kell, sőt, az ilyenek ellen harcolni kell. Különben hova jut a világ.

      Ha az oroszok barbárok, ezt nem "tisztelni kell", hanem minden eszközzel támogatni azt, akit éppen megtámadtak, hogy egyszer s mindenkorra megtanulják, a civilizált közösségi magatartást.

      Törlés
    8. Minden elkerült háború megnyert háború, továbbá jobb a rossz béke, mint a jó háború - éppen ez a mentalitás lenne elvárható a 21. század minden egyes érintett politikusa részéről. Az ukrán politikusok felelősek, kőkeményen, a többiek nem kevésbé. Részt vesznek egy aljas játszmában, amelyben vállalták a legpiszkosabb szerepet, azt, hogy a népükre rántottak egy négyszáz kilós paranoid gorillát. És tudod mi az érdekes? Akik most a háborút támogatják, előbb-utóbb elindulnak a béke felé. Milyen érvet hoznak majd fel a békés rendezés mellett?

      Törlés
    9. "Minden elkerült háború megnyert háború, továbbá jobb a rossz béke, mint a jó háború"
      Mondd ezt az egybites úttörő jelszót az oroszoknak, ők azok, akik nem így gondolkodnak. Amióta diktatórikus hatalomra tett szert Putin, erre készült.

      "Az ukrán politikusok felelősek, kőkeményen"
      Ez a nézet - kőkeményen - az áldozat hibáztatása.

      "Akik most a háborút támogatják"
      No, itt álljunk meg, Gyuri! Miért beszélsz többesszám harmadik személyben? Az itt bemutatott nézeteiddel te egyike vagy azoknak, akik a háborút (és az agresszort) támogatják. Nektek semmi közötök sincs a békéhez. Az agresszor támogatásával nem lehet eljutni a békés rendezéshez.

      Törlés
    10. Egyetlen szavammal sem sugallom, hogy támogatom a háborút, vagy az agresszort (pontosan ki is az agresszor, amúgy?). Valamit nagyon félreértesz. Éppen ellenkezőleg, rendkívül dühít és felháborít, hogy ez történik, és tehetetlennek érzem magam vele szemben. Ugyanakkor, veled ellentétben, én tudom tisztelni azt, hogy az erősebbel nem húzunk ujjat, semmilyen körülmények között. Ehhez egyenesen hülyének kell lenni, nem csak felelőtlennek. Orbánék, ha sok mindent vitathatóan csinálnak is, ezt nagyon jól átlátják.

      Törlés
    11. Ez jól sommázza a véleményem: https://www.cato.org/commentary/whitewashing-ukraines-corruption

      Törlés
    12. "pontosan ki is az agresszor, amúgy?"
      Tényleg, ki lehet az agresszor? Hmm... Hát ki más, mint az ukránok! Ők azok akik berontottak Oroszországba és már Moszkva alatt járnak.

      "Orbánék, ha sok mindent vitathatóan csinálnak is, ezt nagyon jól átlátják."
      Erre a sületlen felvetésre Sytkánál jobban nem tudnék válaszolni. Hogy ne kelljen előre pedáloznod a hozzászólásokba, ide másolom:
      "Mindebben az a borzasztó, hogy Magyarország szinte egyedül van a szalonképtelen véleményével Európában - de természetesen ezt a tényt is úgy interpretálják, hogy mi vagyunk a bátrak, az egyedüli "békepártiak", míg mindenki más háborút akar. Nemcsak elkeserítő, de elképesztően félelmetes is, mennyire működőképes a magyar piacon ez a sikamlós és hazug propaganda."

      Törlés
    13. OK, Péter. Te és Sytka elítélitek az agresszor oroszokat, én pedig mindenkit elítélek az utolsó szálig, akinek ehhez a disznósághoz köze van. Az ukrán vezetőket kizárólag e diskurzusban pusztán azért "pécézem ki", mert a cikk egyoldalú, ahogy a te véleményed is. Vajon melyikünk véleménye előremutatóbb?

      Törlés
    14. Gyuri, ez az utolsó reagálásom ebben a témában a hozzászólásaidra. Fura indoknak tartom, azt, hogy "Az ukrán vezetőket kizárólag e diskurzusban pusztán azért "pécézem ki", mert a cikk egyoldalú". Ha nem tartanád egyoldalúnak a cikket, akkor elismernéd a tényt, azt, hogy ebben a háborús konfliktusban Ukrajna az áldozat és Oroszország az agresszor?
      Ugyan, mi lehet egyoldalú egy cikkben, amiben Sytka leírja, hogy egyházi berkekben is van olyan, aki őszintén elmondja véleményét, még akkor is amikor evvel szembe megy a hivatalos magyar propagandával? Ez tény! Akkor lenne egyoldalú, ha ezt a tényt, bármilyen indokkal elhallgatná.

      Hogy lehetne a véleményed előremutató, amikor egy hódító, rabló háborús konfliktusban nem tudsz választ adni még a legalapvetőbb kérdésre sem. Arra, hogy ki az agresszor és ki az áldozata. A tisztánlátáshoz ez pedig alapvető lenne. Ehelyett mennyei mannaként szívod magadba a hazug propagandát.

      Törlés
    15. "Ha nem tartanád egyoldalúnak a cikket, akkor elismernéd a tényt, azt, hogy ebben a háborús konfliktusban Ukrajna az áldozat és Oroszország az agresszor?" Igen, elismerem, de semmiképpen nem ártatlan áldozat, és ez nem válaszható el a helyzet megítélésétől. Ha eltekintesz ettől, akkor te csúsztatsz. Vagy ostoba vagy (amin csodálkoznék).

      "talán tisztább vonalak mentén lehet szemlélni a történéseket, ha ezt szem előtt tartjuk - ha politikus, akkor érdek, ha érdek, akkor bármilyen eszköz, amely ezt szolgálja" írtam az elején. Ennek fényében pontosítsunk: az áldozatok az ukrán és az orosz katonák és az érintett lakosság. A felelősök pedig azok a (nem csak orosz és ukrán) politikusok, akik ebben a játszmában az önös érdekeik mentén az előtérben és a háttérben tevőlegesen részt vesznek.

      Törlés
    16. Még egy kis adalék, akit érdekel:
      https://www.cato.org/commentary/why-joe-biden-risking-war-russia-over-ukraine

      Törlés
    17. És még egy utolsó:
      https://antibellum679354512.wordpress.com/2021/04/02/biden-pentagon-nato-signal-readiness-to-go-to-war-against-russia-over-ukraine/

      Törlés
  3. aki jézus követője, annak mindenek előtt azt kell kimondania, hogy súlyos eretnekség és sátáni dolog, hogy putyinék jézusra hivatkozva háborúznak. és itt le is bukik a legtöbb álkeresztény, ugyanis a legtöbb, magát jézus követőjének tartó putyin mellett áll. csak bele kell olvasni pl. a mandiner kommentekbe. nem a cikkekbe, az propaganda, azt pszichopaták írják, akik nem gondolnak semmiről semmit. a kommentek a lényeg. ugyanígy érdemes megnézni pl. a hitgyülete hetek nevű szennylapjának facebook oldalát. legutóbb egy orosz főember beszédére többezer like érkezett, és csak like. a kommentek egekbe emelik az orosz főembert, és sátáninak tartják az usa-t. miközben mind az oroszok, mind az usa a VILÁG. a VILÁG háborúzik egymással. de az álkeresztények mindig valamelyik világi oldalhoz akarnak dörgölőzni.
    még elkeserítőbb, amit a szabados ádám oldalán olvasok. legutóbb írt az orosz-ukrán-usa-eu konfliktusról. egy szóval se említette meg azt, hogy az oroszok jézusra hivatkozva háborúznak. nem tudja? nem érdekli? vagy... csak nem egyetért vele?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Endi, én kapok körleveleket nyugat- és háborúpárti ukrán barátomtól, aki minden alkalommal úgy kezdi, hogy "Glory to Jesus Christ". Ők is éppen úgy gondolják, hogy Isten vezeti őket. Én is azt gondolom, amit te: mire fel?

      Törlés
    2. persze, az ugyanolyan gonosz. de ők nem nyomják ezt olyan erősen, míg a ruszkiknál ez hivatalos teológia és propaganda, aminek EZ A LÉNYEGE ügyebár... plusz ügye az urkánok védekeznek. de természetesen még védekezés esetén sem szabad így hivatkozni jézusra.
      és ez igaz a nyugatra, eu-ra, usa-ra is: nem kereszténységre meg jézusra hivatkozva háborúznak...

      Törlés
  4. egyébként a "jobb ha egy ember veszik el, mintha az egész nép" egy nagyon érdekes történet a bibliából. ugyanis egyértelműen le van írva, hogy a főpap Istentől kapota ezt a próféciát! ebből felületes gondolkodsással azt gondolhatnánk, hogy a főpap emiatt nem bűnös jézus kivégzésében. de bűnös. ugyanis neki el kellett volna határolódnia attól hogy a papok ki akarták végeztetni jézust. ki kellett volna lépnie a főpapi posztjáról, így tudta volna megúszni, hogy bűnös legyen jézus megölésében!
    ugyanez igaz a római helytartóra, aki ugyan "mosta kezeit", de mégis részt vett a kivégzésben. az ő esetében is a megoldás az lett volna, hogy lemond a helytartóságról. így nem lett volna bűnös jézus kivégzésében való közreműködésben.

    VálaszTörlés
  5. Fentebb mindenkinek van némi igazsága, és ez mégsem segít! Hiszen ismerjük fel, hogy itt klasszikus Philippa Foot-dilemmával állunk szemben, mint minden fogós politikai ügyben: a sínre kötöztek valakit (ukrán nép), a sínen jön a vonat (oroszok), szerencsére van egy másik sín is, és te állsz a váltó mellett, csak át kell állítanod.
    Ám ekkor ránézel a másik sínre, és döbbenten látod, hogy oda is kötöztek valakit (kárpátaljai magyarok). És szembenézel a dilemmával, hogy akár átállítod, akár nem, tragédia lesz.
    Ez a Philippa Foot-féle vonatdilemma, amit a szerző egyetemeken szokott előadni, és tapasztalata szerint a diákság fele nem hajlandó állást foglalni, annyira kellemetlen végiggondolni.
    A fenti hozzászólók egyike sem nézett rá minden sínre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci, ez elég bugyuta próbálkozás, aminek a valóságtartalma zéró. A kárpátaljai magyarok ebben a konfliktusban együtt vannak "sínre kötözve" az ukrán néppel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy velük együtt szenvednek és halnak a valódi agresszor elleni harcban.

      Törlés
  6. Az államnélküliség manapság még egy idea, aminek az ellenkezője ez: egészen egyszerűen államista az, aki hisz az állam szükségességében. Pont.
    Gyakorlatilag bárki államisággal átszőtt, aki kormányt akar. A kormány emberek, vagy egy hely feletti hatalomgyakorlást jelent. Ez pedig lényegében az "uralkodás joga". Nem csak arról van szó, hogy másokat képes uralni. A "jogról" van szó, arról az elképzelésről, hogy egyes emberek törvény alapján kényszerrel irányithatnak másokat. A kormányba vetett bizalom nem más, mint az emberekbe belénevelt, hit alapú vallás. Ez önmagában vallás. Minden szempontból. Olyan államhatalom, aminek olyan jogai vannak, ami másoknak nem jár. Mindenféle parancsolatot tartalmaz, és ha valaki nem engedelmeskedik neki, akkor büntetést kap. Az igazi hívők mélyen hisznek ezekben a rituálékban: a választásokban, a kinevezésekben, a törvényhozásokban.
    És ezért történhet meg bármi.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)